A munkáról való vélekedés különbsége egyre nagyobb és nagyobb a különböző korosztályok között. Talán azt is kimondhatjuk, az Y generáció elvárásai, például a fizetéssel vagy a feladatokkal kapcsolatban, olykor talán már irreálisaknak is bizonyulhatnak. Rengeteg társadalomkutatás és felmérés vizsgálja, hogyan képzelik a 20–25 év közötti fiatal felnőttek a pályafutásukat: a magyarországi fiatalok 40 százaléka szeretne a jövőben vállalkozóként elhelyezkedni a munkaerőpiacon. Vajon pszichológiai szempontból is mindenki alkalmas az önálló vállalkozásra, aki úgy gondolja, ezt tartogatja számára a jövő? Egyedül dolgozzunk vagy csapatban? Mi veszélyeztetheti az elképzelést egy Y generációs munkavállaló esetében? Milyen tényezők szükségesek a függetlenedéshez? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a választ.

Ugyan a fiatalok nagyobb része alkalmazottként szeretne elhelyezkedni, 40 százalék azoknak az aránya, akik tanulmányaik elvégzése után saját vállalkozást kívánnak indítani – írja a Haszon magazin. A fiatalabb korosztályokra – elsősorban az Y generációról beszélünk, hiszen egyelőre még csak ők jelentek meg a munkaerőpiacon – jellemző, hogy olykor irreális elképzeléseik és elvárásaik lehetnek a munkával és a munkahelyekkel kapcsolatban. Ennek lehetséges okait most nem tárgyalnánk, helyette nézzük meg, vajon hogyan dönthetjük el, ki az, aki valóban alkalmas lehet arra, hogy a saját főnökévé váljon.

Igény az autonómiára

Sem nem egyformán szükséges, sem nem egyformán hasznos mindenki számára a felülről jövő irányítás. Személyiségvonásainktól függően preferáljuk például a megszabott kereteket, a szabályokat, vagy éppen a szabadságot, az önálló munkavégzést. Bizonyos vonásokkal rendelkező emberek jobban kedvelik az állandó körülményeket, másoknak azonban szinte lételemük a változatosság, és elképzelhetetlennek tartják, hogy reggel kilenc órától délután öt óráig egy helyben üljenek. A kevésbé magabiztos vagy a túlzott felelősségvállalást kerülő emberek számára természetes, hogy vezetői utasításokat hajtsanak végre, ezzel egyidejűleg pedig a támogatásnak is örülnek. Mások sosem csatlakoznának tradicionális munkahelyekhez: szeretnék maguk irányítani sorsukat azáltal, hogy saját döntéseiket valósítják meg, akár a munkában is. A rugalmasság számukra nélkülözhetetlen, a felelősségvállalástól pedig egyáltalán nem riadnak vissza. Hogy beosztottként vagy saját főnökünkként „funkcionálnánk” jobban,

függ a motivációinktól, a személyiségvonásainktól valamint az értékrendünktől egyaránt.

Milyen kompetenciákra lehet szükségünk?

Mindegyikőnknek megvannak a számunkra fontos tényezők, amelyektől értékesnek, illetve nélkülözhetetlennek érezhetjük magunkat. Önértékelésünk az egyéni tapasztalatainknak, illetve a környezetünk visszajelzéseinek mentén fejlődik vagy romlik.  Azt, hogy a társadalom szempontjából értékesnek tartjuk-e magunkat, meghatározza, hogyan észleljük magunkat, illetve mit gondolunk, mások hogyan ítélnek meg minket. Kompetensek vagyunk-e vagy sem? Amikor értékeinkről gondolkodunk, megállapítjuk, melyek a domináns attribúcióink, oktulajdonításaink és az értékek, amelyek individuumként definiálnak bennünket – más szóval: melyek a munka világában használt kompetenciáink. Rengeteg érték kapcsolódhat rengeteg kompetenciához, és mindegyik más módon nagyszerű.

A tényezőt nemcsak aszerint definiálhatjuk, melyek a meglévő képességeink és készségeink, hanem aszerint is, melyek azok a szükséges értékek, amelyek a sikerességhez elengedhetetlenek. Például kompetencia lehet a magas képzettség egy bizonyos szakterületen, de ugyanúgy a türelem, az empátia, a barátságosság, az őszinteség vagy a kreativitás is. Kompetensnek érezni magunkat annyit tesz, úgy érezzük, rendelkezünk azokkal a képességekkel, amelyek a sikerhez szükségesek.

Vállalkozók és főnökök számára egyaránt elengedhetetlen, hogy képesek legyenek

tolerálni a bizonytalanságot, vállalni a magas kockázatot, a hosszú munkanapokat és elviselni a frusztrációt is.

Aki úgy érzi, ezekkel nem tud azonosulni, nagy valószínűséggel nem neki való az önálló vállalkozás. Az Y generációs elképzelésekkel itt talán találkozhatunk némi ellentmondással: ahogyan minden korcsoport gondolkodásának, ennek is megvannak a maga „veszélyei”. Az eddigi tapasztalatok alapján a korosztálynak olykor nehézséget okoz a felelősségvállalás, emellett szüleik példáját látva és „tanulva” a hibáikból, velük ellentétben nem feltétlenül szeretnének olyan keményen megdolgozni a sikerért. További ilyen veszély lehet, hogy az utóbbi évek népszerű önmegvalósító tendenciái egy, a kelleténél nárcisztikusabb személy esetében nem mindig illeszkednek a valódi képességekhez. Természetesen lehetnek és minden bizonnyal vannak is kivételek ezen veszélyek alól.

Kényelmes munkavégzés egyedül

Egyedül, de legalábbis függetlenebbül dolgozni más beosztottaknál azt is jelenti, tudnunk kell elviselni a magányt, esetleg szeretni az egyedüllétet. Az egyik legfontosabb emberi szükségletünk, hogy közeli kapcsolatot ápoljunk a számunkra fontos, hozzánk hasonló személyekkel. A munkatársaktól való elszigeteltség is igényel egy olyan személyiségtípust, amely könnyen megbirkózik a szociális izolációval. Egyedülálló vállalkozóként vagy főnökként gyakran megtörténhet, hogy nem érkezik megfelelő visszajelzés – sem pozitív, sem negatív –, hiszen nincsenek munkatársak, akiktől azokat megkaphatnánk. Fel kell készülnünk arra is, hogy nem kapunk másoktól jóváhagyást – ahogy már érintettük, itt is szerepet kap a fokozott felelősségvállalásra való képesség. Ahogyan az alkalmazotti pozícióknak, a vállalkozói pozícióknak is megvannak a maguk előnyei és hátrányai. Több munkatárssal rendelkezni annyit tesz: stratégiánkról és munkavégzésünkről több visszajelzést kapunk, könnyebben fejleszthetjük azokat. A döntéshozatali folyamatokban nem kell egyedül részt vennünk, a perspektívák sokszínűsége pedig javítja a hatékonyságot is. Így, ha valaki egyedül szeretne dolgozni, erről a fajta diverzitásról megeshet hogy le kell mondania.

Nagy hal a kis tóban

Talán az egyik legfontosabb, amit figyelembe kell venni a szakmaválasztás során, az a kontroll képessége. A független siker egyik kulcsa, vajon képesek vagyunk-e erősen fogni a gyeplőt, miközben fejlesztjük és megtartjuk az autonómiánkat is. Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy

ahogyan a sikereinkért, a kudarcainkért is mi magunk leszünk felelősek.

A függetlenség része, hogy kényelmes számunkra, ha nem mondja meg más, hogyan és mikorra kell elvégeznünk feladatainkat – ugyanakkor nem is fog senki figyelmeztetni a határidők lejártára. Az önállóság veszélyei mellett a vállalkozók ki vannak szolgáltatva a gazdaságnak, a politikának, az adózási rendszereknek és így tovább.

Gondoljuk végig alaposan, milyen formában és milyen munkába vágunk bele, eközben pedig ne feledkezzünk meg arról sem, hogy az önmagunkba vetett hit fontos összetevője a sikernek, bármilyen pozícióban is dolgozzunk! Higgyük el, hogy a befektetett kemény munka valóban megtérül!

•••

A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!

https://youtu.be/z-htXgkYeeE