Én mint munkavállaló, én mint haver – munkahelyi szerepeink

A munkahely mint az önmegvalósítás platformja – egyre inkább elterjedt igazság. Munkánk során ugyanis nemcsak professzionális kapcsolatokat építünk, illetve szakmai problémákat oldunk meg: személyes énünket is mások elé tárjuk. A „napi 8 óra” kezd átalakulni egy lazábban értelmezett közeggé: mind munkaidőben, szokásrendszerben, hangulatban, mind munkakörnyezetben. Munkatársi sörözés – manapság már akár az irodában is. Céges vacsorák, karácsonyi bulik, családi napok. Hogyan szivárgott be személyes terünk és identitásunk a munka világába?

A Guinness, a Cadburys és a Hersheys az elsők között voltak, akik bevezették a vállalati piknik és a családi sportnap fogalmát a professzionális közegbe. Céljuk az volt, hogy a mind ez idáig élesen elhatárolt szakmai és magánéleti területeket, a családot és a munkát kissé közelebb hozzák egymáshoz. Rájöttek ugyanis, hogy nemcsak a munkavállalók hangulatára, de teljesítményére is pozitív hatással lehet, ha kollégáit ismeri az irodafalakon kívülről is.

Móka a munkahelyen

Napjaink „vállalati szórakozás” mozgalmának élén többek között a mindenki által ismert Google áll. Ők egy olyan munkavállalói identitás megalkotására törekszenek, ami rendkívül interaktív és látszólag szabadidő-orientált. Színes irodaházaik, ingyenes ételkínálatuk, stresszcsökkentés céljából kialakított sportlétesítményeik, illetve az olyan kezdeményezéseik, mint például hogy a kollégák behozhatják háziállataikat a munkahelyükre, megkönnyítik a munkavállalók életét,

elősegítik a jó hangulatú munkavégzést és a produktivitást.

Nem mellesleg példát statuálnak jó néhány vállalat számára. Nem véletlen, hogy a határ szórakozás és munkavégzés között egyre inkább elmosódni látszik.

A multinacionális vállalatok megengedhetik maguknak, hogy irodai környezetben olyan tereket nyújtsanak munkavállalóik számára, melyek segítik a kikapcsolódást és az ellazulást két meeting között. Gondoljunk csak a játékszobákra, a közösségi terekre, meditációs célú helyiségekre, függőágyakra és még megannyi megoldásra, mellyel a cégek nap mint nap élnek.

Befektetés vagy időpazarlás?

A Sunday Times 2006-os adatai alapján az Egyesült Királyság élen járó vállalatai átlagosan 700 fontot költenek évente egy munkavállaló szórakoztató tevékenységeire. A szórakozás egy elfogadott, a munkavállalói elégedettséget részben megteremtő mechanizmussá vált, területektől, lokációtól és cégmérettől függetlenül. Habár a kisvállalatok és a magyar cégek nagy többsége nem engedheti meg magának a nagyvállalatok megoldásait, a törekvés a szociális kapcsolatok megerősítésére és a pihenés, kikapcsolódás elősegítésére már náluk is megjelenik. A vállalatok ugyanis egyre inkább egyfajta

befektetésként tekintenek a szórakozási lehetőségek előteremtésére

munkavállalóik számára. Ennek hátterét számos tanulmány és cikk igazolja a munkaidőn belüli szünetek megtartásának és kihasználásának fontosságáról.

Ugyanakkor lényeges odafigyelni a mértékekre is. A játékszobában töltött napok alatt nem oldódnak meg maguktól feladataink. Nemcsak az idő telik gyorsan, de a közös élmények által közelebb kerülhetünk főnökünkhöz vagy beosztottainkhoz. Ebből alapvetően előnyök is származhatnak a közös munkavégzés során, de akár alá is áshatja a menedzserek szerepét és vezetési jogát egy csapatban. Mert mennyire tudunk felnézni főnökünkre, miután a céges karácsonyi bulin az íróasztalon táncolt? Fontos tehát, hogy ne hagyjuk felborulni a status quo-t a munka és a pihenés között, de azt se feledjük: pihenés nélkül nem lehet hatékonyan dolgozni! Úgy tűnik, erre a vállalatok is kezdenek ráébredni.