Ép lélekben ép test? – A kötődés és az immunrendszer kapcsolata

Kötődés és immunrendszer. Első hallásra talán nem gondolnánk, hogy kapcsolat lehet a két fogalom között, azonban napjaink tudományos kutatásai afelé mutatnak, hogy a gyermekkorban megtapasztalt élményeink nemcsak lelki állapotunkra lehetnek kihatással, hanem későbbi testi működésünkre, akár immunfunkcióinkra is.

Katherine B Ehrlich majd 2019-ben megjelenő tanulmányában azokat a legújabb tudományos vizsgálatokat rendszerezi és foglalja össze, melyek a gyermekkorban kialakuló, később az egész életen át jelen lévő kötődési stílus és a felnőttkorban mért immunfunkciók közötti lehetséges kapcsolatot tárgyalják. Az utóbbi években ugyanis egyre nagyobb teret kaptak azok a kutatások, melyek a kötődéselméletet kiemelik a tisztán lélektani keretek közül. Pszichoneuroimmunológiának (továbbiakban PNI) hívják azt a tudományterületeken átívelő irányzatot, mely azt vizsgálja, hogy különböző pszichológiai faktorok (pl. társas kapcsolataink, stresszel való megküzdésünk) milyen kölcsönhatásban állhatnak ideg-, hormon- és immunrendszerünk működésével. A következő néhány bekezdésben az említett szerző munkája nyomán azt az elméleti megfontolást ismertetjük, mely a kötődési stílus és az immunfunkciók közti lehetséges kapcsolódásokról szól. A kötődéselméletet jelen cikkben nem taglaljuk részletesen, mert korábbi írásainkban már többször adtunk róla szerteágazó összefoglalást.

Az immunrendszer működése

Köztudott, hogy az immunrendszerünk a baktériumokkal, vírusokkal és mindenféle egyéb kórokozókkal szembeni védelmünket biztosítja. Két részre oszthatjuk: a veleszületett és az adaptív immunrendszerre. A veleszületett immunrendszerünk az elsődleges védelmi vonal az olyan behatolókkal szemben, melyek a bőrünkön vagy a nyálkahártyánkon keresztül próbálnak bejutni. Ide tartozik a fehér vérsejtek egy csoportja (például a makrofágok), mely azonosítani és hatástalanítani igyekszik a baktériumokat és egyéb patogéneket. Az adaptív immunrendszer ezzel szemben olyan sejteket tartalmaz, melyek specifikus fertőzésekkel, például az influenzával veszik fel a harcot. Immunválasza komplexebb és lassabb, mint a veleszületett immunrendszeré.

Az immunrendszer akármelyik „alosztályáról” is beszélünk, az immunválaszok megfelelő szabályozása kiemelkedő jelentőséggel bír és az egészséges testi működés kulcsát jelenti. Az immunrendszerünknek például egy teljesen normális reakciója, amikor egy patogénnel szemben gyulladásos választ produkál.

Ám Nem mindegy, hogy ezt a gyulladásos folyamatot képes-e megfelelőképpen szabályozni,

és miután szükségtelenné válik, leállítani, vagy pedig a gyulladás krónikusan fennmarad, különböző betegségeket okozva ezáltal.

Az immunrendszer és a kötődés lehetséges kapcsolata

Az utóbbi néhány évtizedben több olyan tanulmány is napvilágot látott, melyek szerint a minket érő pszichoszociális hatások befolyásolhatják mind a veleszületett, mind az adaptív immunrendszerünk működését. A teoretikai modellek egy része legfőképp azt vizsgálja, hogy a korai fejlődésben minket érő szociális tapasztalatok (például az anya-gyermek kapcsolat) miként „programozzák” be a későbbiekben immunrendszerünk működését. Ezekben a modellekben a krónikus stresszorok egyfajta „proinflammatorikus (gyulladáskeltő) fenotípus” kialakulását ösztönzik, mely a későbbiekben krónikusan fennálló gyulladásválaszt eredményezhet. Ez azért probléma, mert a folyamatosan fennálló gyulladásos állapot olyan krónikus betegségekre hajlamosíthat, mint a kardiovaszkuláris megbetegedések, a cukorbetegség, a stroke, a daganatok néhány fajtája és az autoimmun betegségek.

Az elméleti megközelítések egy másik csoportja nem a korai évek hatására helyezi a hangsúlyt, hanem arra kíváncsi, hogy az élet előre haladtával jelentkező pszichoszociális stresszorok (pl. párkapcsolati konfliktusok) hogyan formálják az immunválaszokat, és azonosítható-e eltérés az emberek immunválaszában annak függvényében, hogy milyen a kötődési stílusuk. Ahogyan az ilyenkor lenni szokott, az eredmények változatos képet mutatnak. Vannak olyan tanulmányok, ahol

a felnőttkorban mért kötődési bizonytalanság egyik dimenziója együttjárást mutatott különböző gyulladásos markerekkel,

azonban a kép közel sem egyértelmű, hiszen más kutatások nem hozták ugyanezt az eredményt. További vizsgálatok viszont kapcsolatot találtak a kötődési bizonytalanság és a természetes ölősejtek (NK sejtek), illetve T sejtek működése között is, mely mindenképpen megjegyzendő adat, hiszen az említett limfociták az immunreakciók nélkülözhetetlen résztvevői.

Összességében azt mondhatjuk, hogy a bár a terület még gyerekcipőben jár, az eddigi eredmények elegendők annak alátámasztására, hogy az immunrendszerünk sem teljesen független a minket érő pszichoszociális hatásoktól. A terület további kutatása azért bír óriási jelentőséggel, mert az ezen a téren született vizsgálatok

képesek tudományos keretek közé helyezni a megbetegítő lélek koncepcióját,

ugyanakkor mentesek a túlzásoktól, és helyén kezelik a pszichés faktorok szerepét a különböző szomatikus betegségek kialakulásában.