Erős férfi, gyenge nő? – A fájdalomérzékelés nemi különbségei

Mindenki egyetért abban, hogy számos különbség rejlik férfiak és nők között. Ezek nemcsak személyiségbeli, de biológiai szinten is megmutatkoznak. A fájdalom megtapasztalása ugyanakkor mindkét nem esetében evolúciósan is létfontosságú. Melyek azok a tényezők, amik befolyásolják a fájdalomérzékelés mértékét? Milyen hatással vannak a társadalmi normák a saját fájdalmunk megítélésére? Tud-e sírni egy férfi fájdalmában? Cikkünkből kiderül.

A nemi különbségek vizsgálata már évtizedek óta kutatási témáját képezi a különböző tudományterületeknek, de a (pre)klinikai kutatásokban még mindig csak kevéssé van jelen. Holott a számos – férfiak és nők között lévő – különbség megértése hozzájárulhatna a segítségnyújtás jobb színvonalához is. A nemi eltérések figyelembevétele többek között a hatékonyabb fájdalomcsökkentés szolgálatában is állhat.

Sírhat-e a férfi? – A fájdalomtűrés normái

A „nemi szerep” kifejezés arra a kulturális és társadalmi megítélésre utal, ami leírja, hogyan kellene viselkednie bizonyos szituációkban a nőknek és a férfiaknak a feminin és maszkulin elvárások szerint. Mondhatjuk úgy is, hogy a nemi sztereotípiák szerint.

Alabas és munkatársai (2012) felnőtt mintán vizsgálták a nemi szerepek és a fájdalomra adott reakció kapcsolatát. A résztvevő férfiak közül azok, akik saját magukat férfiasabbnak és fájdalomra kevéssé érzékenynek ítélték az átlag férfiakhoz képest, magasabb fájdalomküszöbbel és fájdalomtoleranciával rendelkeztek. Meglepő módon

a fájdalomérzékenységben megmutatkozó nemi különbségeket jobban magyarázták a nemi sztereotípiák,

mint a személyiség feminin és maszkulin vonásai. Tehát a fájdalomra való érzékenység megítélésében a nemi sztereotípiák („erős férfi és gyenge nő”) meghatározóbbak voltak, mint maguk a személyiségvonások. Ezek után nem lepődhetünk meg, hogy inkább a nők vannak „fájdalomérzékenynek” kikiáltva (Hashmi, Davis, 2014). Ez a kijelentés azonban túlságosan leegyszerűsíti a jelenséget. Így a kutatók elkezdték arra keresni a választ, hogy vajon a férfiak és a nők ugyanúgy érzékelik-e a fájdalmat, és ugyanolyan mértékben érzékenyek-e az ártalmas ingerekre. A kérdésfeltevés esszenciális a nemi különbségek megértéséhez akut és krónikus fájdalom esetén. Segítségével pedig a fájdalom hatékonyan kezelhetővé válik mindkét nem számára.

A fájdalom biológiája

Sorge és Totsch (2017) a fájdalom biológiai alapjait kutatva hangsúlyozza az immunrendszer működésében meglévő különbségeket férfiak és nők között. A biológiai meghatározottságot Pieretti és munkatársai (2016) is kiemelik, sőt az egyik legfőbb meghatározó faktornak tekintik a fájdalompercepcióban. Szerintük

az opioiderg rendszer és a nemi hormonok

játszanak szerepet a fájdalomérzékenységben megjelenő női-férfi különbségekben. A nemi hormonokat illetően a nőkben az ösztrogénszint változását hozták összefüggésbe a fájdalom megjelenésével. Nahman-Averbuch és munkatársai (2016) a paraszimpatikus idegrendszer és a fájdalom szabályozásának a kapcsolatát vizsgálva jöttek rá, hogy a nők magasabb paraszimpatikus aktivitást mutattak a férfiakhoz képest, és alacsonyabb volt a fájdalomtűrési képességük. Eredményeiket többek között ők is a nemi hormonszinttel, az alapvető aktivációs szinttel és bizonyos pszichológiai tényezők meglétével magyarázták.

Félek, tehát (jobban) fáj?

A fájdalom intenzitásának megítélésében szerepet játszik a félelem is. Vizsgálatban igazolták, hogy mindkét nem esetében pozitív kapcsolat van a fájdalomtól való félelem és a szubjektív fájdalom megítélése között. Ugyanakkor a fájdalom szubjektív megítélése magasabb volt a nőknél, mint férfiaknál. A félelem-elkerülés modell (Etherton, Lawson, Graham, 2014) szerint a fájdalommal kapcsolatos félelem érzése miatt növekszik a szubjektív fájdalomérzet.

Patel és mtsai (2014) kórházi betegek stressz-szintjét, szorongásának mértékét és a kezeléssel való elégedettségét hasonlították össze a betegek által leírt fájdalom mértékével. Azt találták, hogy bár a betegek által megélt stressz és szorongás mértéke magasabb volt a nők körében, a kezeléssel való elégedettségben és a megélt fájdalom mértékében nem találtak szignifikáns különbséget a nemek között. Konklúzióként azt vonták le, hogy a nem önmagában nem elégséges előrejelzője a fájdalomnak a vizsgált mintán. Eredményeiket sokkal inkább a stressz és a szorongás fájdalomérzékelésre vonatkozó hatásával magyarázzák, mint a nemi különbségekkel – ellentétben az eddigiekkel.

Fel kell hívni a figyelmet arra, milyen meghatározó ereje van a sztereotípiáknak, normáknak és nemi szerepelvárásoknak a fájdalom megélésében. Látható, hogy a fájdalomtolerancia mértékében a nemi különbségeken túl pszichoszociális tényezők és hormonális különbségek is szerepet játszanak. Sőt, valójában Dátum és idő szerkesztése

a fájdalomtól való félelem az, ami közrejátszik a szubjektív fájdalomérzet megélésében.

A relaxációs technikák mellett vezetett szuggesztív kommunikáció alkalmazása hasznos lehet, ugyanis a technikában alkalmazott elemekkel segíthetjük a beteget/pácienst egy nyugodtabb állapot elérésében, melyben csökkenthető egy esetleges beavatkozás során megélt fájdalomtól való félelem mértéke – így a megélt fájdalom is.