Az érzelmek és az optimizmus szerepe a rákellenes küzdelemben

Hazánkban a rosszindulatú daganatos megbetegedések a vezető halálokok közé tartoznak, évente több mint 30000-en veszítik életüket emiatt. Testi és lelki jóllétünk szempontjából éppen ezért kiemelten fontos téma a daganatos megbetegségek megelőzése, korai felismerése, illetve az aktív megküzdés lehetőségei. Cikkünkben áttekintjük e kórképek főbb pszichológiai aspektusait, illetve megvizsgáljuk, milyen szerepe lehet a betegséget kísérő nehéz és megterhelő érzelmi állapotok kezelésében az optimizmusnak.

A daganat a szervezet sejtjeinek intenzív burjánzásával létrejövő szövetszaporulat, amely lehet rosszindulatú (malignus) vagy jóindulatú (benignus). A malignus daganatok veszélyes kimenetele abból adódik, hogy a betegség átterjedhet más szövetekre és szervekre, valamint számolni kell a kezelést követő kiújulás lehetőségével is.

A rákos megbetegedések kialakulásában számos környezeti, testi és lelki tényező szerepet játszhat. A lelki tényezőket vizsgáló kutatások egyik fontos témája volt az alábbi kérdés:

Létezik-e rákra hajlamosító személyiség?

A biopszichoszociális elmélet keretei között a betegségeket nem csupán fiziológiai problémaként, hanem a lelki és környezeti hatásokat is magában foglaló pszichoszociális jelenséggént is értelmezhetjük, amelynek gyökerei egészen az ókorig nyúlnak vissza. Napjainkban a személyiség és az egészség kapcsolatát vizsgáló elméletek egyetértenek abban, hogy bizonyos személyiségjegyek hajlamosíthatnak sajátos szervi megbetegedésekre, azonban a kutatási eredmények nem igazoltak konkrét betegségre, így rákra hajlamosító személyiségtípusokat sem – csupán olyan tényezőket, melyek általánosan növelik egyes megbetegedések kockázatát.

Jelenlegi ismereteink szerint a negatív érzelmek – elsősorban a harag, a düh – elnyomása, elfojtása tartható jelentős kockázati tényezőnek a rosszindulatú betegségek kialakulásában.

Ennek tükrében is fontos figyelemmel lenni arra, hogy a daganatok kialakulása soktényezős folyamat, a személyiségjegyek csak bizonyos körülmények között, más oki tényezőkkel együtt hatva tekinthetők valós kockázati elemeknek.

A rákos megbetegedések kialakulásában szerepet játszó pszichoszociális faktorok részben közvetett módon, az egészségre káros magatartási tényezőkön (pl.: dohányzás, táplálkozás, UV-sugárzás vagy más, rákkeltő anyagokkal szembeni védekezés elmulasztása), részben pedig közvetlen formában, például a stresszhatások kapcsán fellépő élettani, hormonális és immunológiai folyamatokon keresztül fejtik ki ártalmas hatásukat. Ez utóbbi területen sokat vizsgált folyamat a hipotalamusz-hipofízis-mellékvese tengelynek az immunrendszer működésére, illetve a rákkal összefüggő folyamatokra gyakorolt hatása. Az újabb kutatások pedig ráirányították a figyelmet a káros stresszhatások természetes sejtelhalási folyamatokra, valamint a DNS másolási hibákat javító folyamatokra gyakorolt hatására is.

A daganatos megbetegedések hátterében álló összetett rendszer megismerése tágítja a megelőzés, az egészségtudatosság és az egészségfejlesztés lehetőségeit is.

A rák elleni küzdelem szintjei

A rosszindulatú megbetegedések elleni harc kiemelten fontos szegmense az elsődleges prevenció, azaz a rák kialakulásának megelőzése, amelyet egyéni szinten a kellő tudatossággal és elköteleződéssel kialakított egészségmagatartással segíthetünk. Az egészségmagatartás egyes pszichológiai aspektusait illetően Ghazanfari és munkatársai 2020-ban publikált tanulmányukban felhívták a figyelmet arra, hogy

a sikeres önkifejezés, a másokhoz fűződő bizalom, a lehetőségek beteljesítésének élvezete, a jólét és az öröm mellett elkötelezett személyek nagyobb felelősséget érzenek az egészségükért, gyakoribb náluk az öngondoskodó magatartás.

Hoyle és munkatársai (2000.) pedig a lelkiismeretességet vizsgáló kutatási eredményeik alapján arra a következtetésre jutottak, hogy a lelkiismeretesség mint személyiségdimenzió összefüggésbe hozható az egészséget elősegítő magatartás formákkal.

Az Európai Közösség az Európa a rák ellen elnevezésű programja keretében 1987-ben adta ki először az Európai Rákellenes Kódexet, amelyet azóta többször átdolgoztak és magyar nyelven is elérhetővé vált. Az alábbi változat Dr. Döbrőssy Lajos és Dr. Cornides Ágnes által 2016-ban publikált Európai Rákellenes Kódex: 12 lehetőség, hogy csökkentse a rák kialakulásának kockázatát című összefoglaló tanulmányából származik:

Európai Rákellenes Kódex: a rákmegelőzés 12 pontja

1. Ne dohányozzék! Ne fogyasszon semmiféle dohányterméket!
2. Otthonát, munkahelyét tegye „dohányzásmentes övezetté”!
3. Óvakodjon az elhízástól! Gondoskodjék egészséges testsúlyáról!
4. Iktassa napirendjébe a szabadidős mozgást! Minél kevesebb időt töltsön ülve!
5. Táplálkozzék egészségesen! Egyen mindennap friss gyümölcsöt, zöldséget! Vörös és feldolgozott húsokat mértékkel fogyasszon! Tartózkodjon a zsíros és a túlsózott ételektől, cukrozott italoktól!
6. Tartson mértéket az alkoholos italok fogyasztásában!
7. Kerülje a túlzott napozást, a leégést, a szoláriumot!
8. Munkahelyén tartsa be a munkavédelmi szabályokat! Ismerje és kerülje a rákot okozó anyagokat!
9. Óvakodjék az ionizáló sugárzás károsító hatásától!
10. Az anyák a szoptatással csökkenthetik az emlőrák kockázatát. Nők számára a csontritkulás hormonpótló kezelése kockázatos lehet.
11. Igényelje 12. életévét betöltött leánygyermeke számára a térítésmentes HPV elleni védőoltást!
12. Fogadja el a meghívást, és vegyen részt szervezett emlőszűrésen, méhnyakszűrésen és vastagbélszűrésen (utóbbi esetében férfiak és nők egyaránt)! Az 50 év feletti férfiak gondoljanak prosztatájuk egészségére!

A korai felismerés

A rákellenes küzdelem másik fontos terepe a daganatos elváltozások korai felismerése, amely sok esetben igazoltan fokozza a gyógyulás esélyét. A szűrővizsgálatokon való részvétel által megnyílik a lehetőség arra, hogy minél korábban diagnosztizálják az esetleges kóros elváltozásokat, valamint arra is, hogy kellő időben elkezdődjön a beteg számára leginkább megfelelő, komplex terápiás folyamat.

Napjainkban már egyes onkológiai centrumokban sor kerülhet az úgynevezett onkológiai prehabilitáció folyamatára is, amely során a társszakmák szakemberei professzionális módon felkészítik a beteget és környezetét a konkrét kezelésekre. Az onkológiai prehabilitáció célja

az érintett személy általános állapotának, a teherbíró képességének optimalizálása, az életminőség javítása, az esetleges szövődmények minimalizálása, a kedvezőbb rövid és hosszú távú onkológiai eredményesség biztosítása. 

Az onkológiai prehabilitáció folyamatában szükség szerint dietetikai tanácsadást, fizikoterápiát, fájdalomcsillapítást, mentálhigiénés segítségnyújtást, pszichológiai támogatást nyújtanak a rászorulóknak. Az orvosi és ápolói team mellett gyógyszerészek, szakasszisztensek, szociális munkások, lelkészek, geriátriai szakemberek, önkéntesek és civil szervezetek is segítik a betegek jóllétét. Az onkológiai prehabilitáció fontos értéket képvisel a daganatos betegek ellátásában, a szélesebb körű megvalósítása azonban Magyarországon még várat magára.

A rákos megbetegedések kapcsán megjelenő főbb érzelmi hatások

A daganatos betegség diagnózisa megsemmisítő erővel, mély megrendüléssel, intenzív fenyegetettség élménnyel jár az érintett személy és a hozzátartozói számára. Az élet elvesztésétől való félelem és szorongás elemi erővel tör fel és árasztja el a személyeket. Megjelenhet a düh, a szégyen, a bűntudat, a betegség megbélyegző jellege, büntetésként történő megélése. A társas és családi kapcsolatokban a kezdeti összetartás után, hosszabb távon kimerültségre, túlterhelődésre lehet számítani, ami extrém esetekben kapcsolati szakadékokhoz vezethet a beteg és a számára fontos emberek között. Felerősödhet az elszigeteltség és a magányosság érzése, miközben mindvégig óriási szükség lenne a megértésre és az együttérző támogatásra. Eluralkodhat a tehetetlenség és reménytelenség érzése, ami idővel a depresszió kialakulásához vezethet.

A testi és lelki folyamatok olykor kínzó szenvedéssel járnak. A betegség traumatizáló jellege, intenzív krízisként történő megélése azonban új erőforrások mozgósítására, szemléletmódváltásra, a betegséggel való megküzdésre is sarkall, ami a személyes növekedés és fejlődés lehetőségét is magában foglalja. 

Milyen pszichológiai erőforrások lehetnek a segítségünkre, ha meg kell küzdenünk a rettegett betegség valamely formájával?

Az orvosi kezelések mellett a beteg állapotának és életminőségének javítása érdekében elengedhetetlen a megfelelő pszichés támogatás. Ennek főbb elemei:

• Az érzelmileg támogató kapcsolatok biztosítása.
• A megfelelő mennyiségű és minőségű információ nyújtása.
• Az érzések és a mögöttük húzódó szükségletek kifejezésének segítése.
• A kontroll és a kompetencia élményének fokozása.
• A problémamegoldást segítő rugalmas gondolkodásmód, az asszertív kommunikáció és az érzelemszabályozás fejlesztése.
• Jótékony hatású lehet továbbá a relaxáció, meditáció, a mindfulness szemlélet módja és a pozitív élmények feldolgozását jelentő savoring („ízlelgetés”) elsajátítása és gyakorlása.

A savoring életminőséget javító szerepe 

A kellemes érzékszervi tapasztalásokhoz társuló pozitív érzelmek tudatosítását és feldolgozását vizsgáló kutatási eredmények szerint a savoring nem csak a boldog élet egyik meghatározó összetevője, hanem más, intenzív stresszel, nehéz élményekkel járó helyzetekben, így például a daganatos megbetegedéssel küzdő személyek, illetve az őket segítő és ápoló hozzátartozók számára is fontos erőforrást jelent.

A pozitív tapasztalások „ízlelgetése”, élvezete képes csökkenteni a megbetegedéshez társuló szorongásos és depresszív tüneteket,

az érzelmi distresszt, valamint fokozza a pozitív érzelmi állapotokat, növeli a kapcsolati elégedettséget, javítja az életminőséget. 

A pozitív élmények feldolgozása irányulhat a jelen pillanatra (pl.: látvány, hang, ízek, illatok, tapintási ingerek tudatosítása és élvezete), a jövőre (pl.: álmodozás, tervezgetés) és a múltra (pl.: kellemes emlékek felidézése) egyaránt. A savoring jelensége tehát előidézhető a jelentudatosság fokozásával, a korábban tapasztalt kellemes élmények és emlékek felidézésével, saját magunk iránti pozitív elismeréssel, a hála gyakorlásával, a pozitív élmények másokkal történő megosztásával és viselkedésbeli kifejezésével (pl.: mosoly, nevetés, ölelés, taps, tánc), valamint a feloldódás jelenségével is. Ez utóbbi olyan állapot, amikor hagyjuk, hogy elárasszanak minket a pozitív tapasztalások, anélkül, hogy értelmeznénk azokat.

Összességében elmondható, hogy a daganatos betegségekkel szembeni küzdelem a test és lélek számára egyaránt megterhelő folyamat, ugyanakkor lehetőséget kínál arra, hogy a beteg átgondolja az életét, hogy másképp tekintsen az őt korábban meghatározó dolgokra, tisztábban lássa, mi az, ami igazán fontos és értékes a számára. A tapasztalatai új jelentést kaphatnak, képessé válhat a megélés teljesebb, valóságosabb formáinak kialakítására.

Kialakulhat egy optimistább szemléletmód, amelyben nagyobb hajlandóság mutatkozik az élmények kedvezőbb értékelésére.

Scheier és Carver kutatási eredményei szerint az optimista személyek pozitívabban viszonyulnak a társas és fizikai környezetükhöz, nagyobb erőfeszítést képesek kifejeteni a felmerülő problémák kezelése érdekében, hatékonyabban küzdenek meg a betegségükkel. Mindez akár a poszttraumás növekedéssel megegyezően a betegséget megelőző állapothoz képest magasabb fokú működéshez, az egyéni értékek mentén elkötelezett viselkedéshez, jobb életminőséghez és az élettel való elégedettség magasabb fokához vezethet.