Valóban csapkodni fognak a villámok, és összedől a világ, ha elhagy a szerelmünk? A nyugdíjazás után tényleg annyira borús lesz a helyzet, mint azt előtte gondoltuk? A lottó ötös mindenre megoldás, és onnantól örökre sütni fog a nap? A Harvard University kutatói szerint negatív és pozitív érzelmi reakcióinkat egyaránt hajlamosak vagyunk túlbecsülni.
Döntéseink nagy részében kiemelkedő szerepet játszik a jövőbeni érzelmi reakcióink bejóslása. Érzelmi előrejelzéseink azonban a legtöbb esetben pontatlanok, ugyanis bizonyos mechanizmusok működésének köszönhetően általában alul- vagy túlbecsüljük azok intenzitását vagy időtartamát.
Az egyik leggyakrabban előforduló hiba a hatások félreismerésén alapuló torzítás (impact bias). Ez azt jelenti, hogy
túlértékeljük jövőbeni pozitív és negatív érzelmi reakcióinkat
egyaránt, viszont utólag már közel sem látjuk annyira erőteljesnek az érzelmi hatást. Pszichológiai immunrendszerünk jellemzőit sem vesszük kellőképpen figyelembe a döntés során – hiszen működése jórészt a tudatos területen kívülre esik –, ami különösen a negatív események hatásainak túlértékelésében mutatkozik meg.
Érdekes, hogy a torzítás többszöri tapasztalás után is fennmarad, mintha elfeledkeznénk élményeinkről. Ebből arra következtethetünk, hogy valamilyen funkciója van: a negatív események kapcsán például növelheti az önszabályozó folyamatok hatékonyságát és a kontroll érzetét. Pozitív események esetében is motiváló lehet az érzelmi reakciók erősségének és időtartamának túlbecslése: arra ösztönözhet bennünket, hogy nagyobb erőfeszítéseket tegyünk ezek eléréséért.
Hogyan magyarázhatjuk a jelenséget?
Gilbert és Wilson tanulmányukban a következő okokat sorolják fel:
- fokalizmus: túlbecsüljük azt, mennyit fogunk az adott eseményre gondolni a jövőben, illetve alábecsüljük, hogy más események milyen mértékben fogják befolyásolni a gondolatainkat és az érzéseinket, azaz túlságosan az adott eseményre fókuszálunk.
- jelentéskeresés: az új és váratlan eseményeknek nagyon gyorsan képesek vagyunk jelentést, értelmet adni, ami érzelmi alkalmazkodást eredményez. Ennek a folyamatnak általában nem vagyunk tudatában, ami az érzelmi reakcióink túlértékeléséhez vezet.
- pontatlan emlékezet: az érzelmi tapasztalatok felidézése szisztematikus módon torzított, a csúcspontokat és végpontokat erőteljesebben hangsúlyozzuk. Ez hatással van a jövőre vonatkozó előrejelzéseinkre is, különösen az időtartamot tekintve.
- meleg/hideg intraperszonális empátia szakadék: „meleg”, felhevült érzelmi állapotban nehéz bejósolnunk egy későbbi, „hideg”, lecsendesült érzelmi állapotban várható érzelmi reakciót, és ez fordítva is igaz; felhevült állapotban a reakció intenzitását általában túlbecsüljük, míg fordított esetben inkább alulbecsüljük azt.
Jó, ha tisztában vagyunk vele
A hatások túlértékelése tehát működik, negatív és pozitív eseményekkel kapcsolatban egyaránt. Kérdéses azonban, hogy ez valójában előnyös-e döntéseink szempontjából. Nem lenne sokkal jobb, ha pontosabban be tudnánk jósolni érzelmi reakcióinkat? Mindenesetre célszerű lehet számolni a torzítást okozó tényezőkkel, amikor érzelmi állapotainkat és az azokkal járó következményeket igyekszünk bejósolni.
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE&t=4s
