Extrovertált és introvertált a párkapcsolatban

Van, akinek az okoz örömet, ha visszavonulhat az otthona csendjébe, sok időt tölthet egyedül, míg más élénk társasági életre vágyik, és imádja a közösségi programokat. De mi történik, amikor a kettő találkozik egy párkapcsolatban? Hogyan tudjuk megérteni és elfogadni egymás különbözőségét?

Az, hogy valaki extrovertált vagy introvertált, mára elterjedt fogalommá vált, sokszor mégsem ismerjük fel, hogyan hat a mindennapi működésünkre a személyiségünknek ez a jellemzője. Az általános nézet szerint az, aki extrovertált, általában élvezi a társasági eseményeket, kikapcsolódást és feltöltődést jelent számára az interakció más emberekkel, szeret beszélgetni, és a problémáit is inkább úgy oldja meg, hogy megtárgyalja másokkal. Egyedül hajlamos unatkozni, abból nyeri az energiáit, ha más emberekkel van. Ezzel szemben az introvertált személyiség úgy tud igazán feltöltődni, ha egyedül lehet a saját gondolataival, az önreflexió, saját magára és a hobbijaira való fókuszálás ad neki energiát, és kevésbé élvezi a nagy, társasági eseményeket. Ez persze nem azt jelenti, hogy aki introvertált, ne szeretne a barátaival lenni, vagy aki extrovertált, annak ne jelentene örömet egy nyugodt este otthon egy jó könyvben elmerülve. A modern személyiségelméletek szerint van folytonosság a két véglet között, és van, akire nagyobb mértékben jellemző mindkettő, mert inkább a középút felé mozog.

A személyiség bonyolultabb annál, minthogy két, jól elhatárolható kategóriába be lehessen sorolni az embereket:

lehet, hogy valaki extrovertált, mégis szégyenlős, ezért kisebb társaságban érzi jól magát, és nem szívesen megy ismeretlenek közé, vagy egy introvertált személy nagyon is élvezi a bulizást, de jól viseli azt is, ha akár napokig nem beszél senkivel. Leginkább úgy állapíthatjuk meg, melyik típus jellemző ránk inkább, hogy a fenti tényezők mentén megvizsgáljuk magunkat: mitől töltődünk fel jobban, hogyan hat ránk a társaság vagy az egyedül töltött idő, miből mennyire van szükségünk?

Ellentétek a kapcsolatokban

Egy párkapcsolatban általában nem okoz problémát, ha a két fél hasonló ebben a tekintetben, abból viszont több félreértés és vita is származhat, ha különbözőek. Ezek megelőzésében segíthet, ha jobban megismerjük a saját és a párunk személyiségét az extroverzió-introverzió tekintetében, és elfogadjuk egymás eltérő működésmódját, hiszen azzal együtt is megtalálhatjuk a közös pontokat, hogy mindenki saját teret kap a kikapcsolódásra. Lehet, hogy a pár egyik tagja gyűlöli a nagy családi eseményeket vagy partikat, míg a másik ilyenkor érzi igazán jól magát, és fel nem tudja fogni, mi lehet az élvezet abban, hogy valaki egész nap egyedül ül otthon – ez pusztán abból fakad, hogy kinek mi ad pozitív energiákat és feltöltődést. Érdemes nyitottnak lenni arra, ami a másiknak fontos, de ez valóban nem azt jelenti, hogy mindent ugyanúgy kell csinálnunk és élveznünk. Például gyakori probléma lehet az is, hogy az extrovertált fél rosszul viseli, ha a másik több időt akar egyedül tölteni, félreértelmezi ezt az igényét, mondjuk úgy, hogy biztos nem szereti őt eléggé, és máris ott vagyunk annál, ami mérgezi a kapcsolatot.

Ahhoz, hogy egy kapcsolat jól működjön, nem alapfeltétel, hogy mindkét fel egyformán introvertált vagy extrovertált legyen,

sokkal fontosabb, hogy tudatosan és megfelelően tudják kezelni a különbségeket. Sőt, még erő is lehet abban, ha a két fél különbözik, hiszen a kiegyensúlyozott működéshez az extrovertáltaknak is szüksége van néha egy kis csendes időre, az introvertáltaknak pedig arra, ha valaki rávegye őket a kimozdulásra, hogy ismerkedjenek, nyissanak mások felé. Emellett egy extrovertált személyiség elképzelhető, hogy jobban ki tud teljesedni egy olyan partner mellett, aki rávilágít az egyedül töltött idő, önmagunkban való elmélyülés fontosságára, és segít neki a személyiségének más oldalát is fejleszteni, és fordítva: az introvertáltat inspirálhatja a másik aktív, kifelé forduló személyisége arra, hogy többet ismerjen meg a világból. Ezért az ilyen párok, ha mindketten tisztában vannak önmagukkal, és megadják a teret egymásnak a saját személyiségük ápolására és feltöltésére, nagyon jól kiegészíthetik egymást, és jól tudnak együttműködni.

Megismerés és elfogadás

A különbségek felismeréséhez és megértéséhez alapvetően nem kell más, mint őszinte kommunikáció, elfogadás, és persze önismeret. Hogyha a másik azt mondja, több térre vagy időre van szüksége egyedül, a helyén tudjuk kezelni kérését, és egymást ismerve meg tudjuk különböztetni, ez mikor jelent eltávolodást a párkapcsolatban, és mikor csak annyit, hogy különbözőképpen töltődünk fel. És persze azt a kérdést is nekünk kell megválaszolnunk, hogy hosszú távon el tudjuk-e a fogadni a másikat olyannak, amilyen, és megtalálni a közös pontokat, kiteljesíteni a saját személyiségünket, illetve meglátni a különbségek inspiráló oldalát, hogy esetleg olyan is van, amit tanulhatunk a másiktól.

Fontos, hogy legyenek közös pontok, és megtaláljuk azokat a programokat, amelyeket mindketten élvezünk, de egy párkapcsolat sosem azt jelenti, hogy mindig mindent együtt kell csinálnunk. Attól még, hogy élvezzük az együtt töltött időt, a másik ritkán tudja minden szükségletüket kielégíteni, ezt felesleges is egy embertől elvárnunk. Ha megvan a felek között a bizalom és az intimitás, akkor a kapcsolat működhet nagyon jól úgy is, ha a személyiségünk bizonyos oldalát egyedül vagy a barátainkkal, nagyobb társasági eseményeken tudjuk kibontakoztatni.