Amikor egy vizsgára készülünk, általában ahhoz a tanulási stratégiához nyúlunk, hogy elolvassuk a jegyzeteinket, és megpróbáljuk memorizálni a leírtakat. Azonban léteznek ennél jóval hatékonyabb tanulási stratégiák is – a következő kutatásban két ilyet teszteltek egyetemisták körében. 

Vizsgára tanuláskor csábító lehet a tankönyvek újbóli elolvasása vagy a jegyzetek átnézése. De a pszichológusok tudják, hogy valójában ennél sokkal hatékonyabb tanulási módszerek is léteznek – csak egy kis extra erőfeszítést igényelnek.

Az Applied Cognitive Psychology című folyóiratban megjelent kutatás szerint hatékonyabban teljesítenek a vizsgákon azok az egyetemi hallgatók, akik a vizsga előtt tesztelik a tudásukat, kérdéseket tesznek fel maguknak a tananyaggal kapcsolatban, mint azok, akik szimplán csak megtanulják a jegyzeteiket. Már korábbi kutatások is rámutattak arra, hogy

a tanulási fázisban a tesztelés és kérdések megfogalmazása hatékonyabb módszer az információk megjegyzésében, mint a passzív tanulás.

Ezek a stratégiák ugyan több energiabefektetést igényelnek, de ez megtérül a vizsgán. Az eddigi kutatások azonban mindezt csak laboratóriumi körülmények között vizsgálták, vagy úgy, hogy a teszt rögtön a tanulást követte. A való életben azonban egészen más körülmények között – egyetemen, iskolában – tanulunk, és a számonkérés is napokkal, vagy hetekkel az órák után van.

Ezért Mirjam Ebersbach és munkatársai a Kasseli Egyetemről úgy döntöttek, hogy tesztelik ezeknek a tanulási stratégiáknak hatékonyságát egy tényleges, valóságot lemodellező oktatási kontextusban. A csapat 82 német egyetemi hallgatót toborzott egy fejlődéspszichológiai előadásra, és 3 csoportba osztotta őket, különböző feltételekkel. Mindhárom csoport megkapta az előadás diasorát kinyomtatva (amely a csecsemők tudásának fejlődéséről szólt), de mindegyik csoportnak különböző módon kellett a kapott anyagot feldolgoznia. A „memorizáló” csoportnak azt mondták, hogy egyszerűen jegyezzék meg a diák tartalmát. A „tesztelő” csoport minden egyes diához kapott egy kérdést, amelyre válaszolniuk kellett (megengedték, hogy megnézzék a diák tartalmát, ha maguktól nem tudtak válaszolni). Végül a „kérdéseket író” csoportnak maguknak kellett kitalálniuk tesztelő kérdéseket, az egyes diák tartalma alapján.

Egy hét múlva a résztvevőket „meglepték” egy vizsgával, ahol számonkérték, mire emlékeznek a diasor tartalmából. A diákoknak öt direkt kérdésre kellett válaszolniuk, amelyek közvetlenül a diákon található információkra vonatkoztak, valamint öt átvitt kérdésre, amelyekben az ismereteket új összefüggésekben kellett alkalmazniuk.

Azok a résztvevők, akik csak memorizálták az anyagot, valamivel kevesebb, mint 45% -ot értek el a teszten. Ezzel szemben azok,

akik kérdésekre válaszoltak vagy saját kérdéseket írtak a tanulási folyamatban, átlagosan 11 százalékkal magasabb pontszámot értek el.

Mindkét stratégia lényegesen hatékonyabb volt tehát, mint a memorizálás, de a kettő között nem volt különbség. Ez az arány mindkét fajta kérdéstípusnál így volt, ami arra utal, hogy ezek a stratégiák az értelmezést is segítik, nemcsak a tények megjegyzését.

Fontos hozzátenni, hogy nem vagyunk egyformák a tanulás stílusunkban (vannak, akiknek jobban működnek a mozgásos vagy a halláson alapuló tanulási stratégiák), ahogy abban sem, mennyi gyakorlatunk van már a tanulásban – a kutatásban szereplő, egyetemi hallgatóknak például lényegesen több tanulási tapasztalata van, mint mondjuk egy általános iskolás diáknak. Ennek ellenére ezek a módszerek a fiatalabb korosztálynál is hatékonyak, azt pedig a kutatási eredmények is megerősítik, hogy jobban működnek a szimpla memorizálásnál, ezért érdemes kipróbálnunk őket, ha javítani akarunk a tanulmányi eredményünkön, vagy csak egy kicsit változatosabbá, izgalmasabbá szeretnénk tenni a tanulást!

Forrás:

BPS Research Digest

Ebersbach, M., Feierabend, M., Barzagar, K., (2020). Comparing the effects of generating questions, testing, and restudying on students' long‐term recall in university learning. Applied Cognitive Psychology, Volume 34, Issue 3, 2020.január, 724-736. o.