„Ez túl lányos?" – Mi köze a gendernek a szexizmushoz? – II. rész

A világhoz, az emberekhez való viszonyt az önmagunkról és másokról alkotott előítéletek, sztereotípiák, a minket körülvevő környezet és maga a szocializáció határozza meg. Cikksorozatunk második részében folytatjuk a kategorizáció, a sztereotípiák, a gender, az elsődleges (szülői) és másodlagos (intézményesített) szocializációs közegek és a szexizmus kapcsolatának vizsgálatát.

Előző cikkünkben már szót ejtettünk:

- a kategorizációról és a sztereotípiahasználatról,

- a nemek biológiai és társadalmi megkülönböztetéséről,

- az elsődleges és az intézményes szocializációs közegekről.

Idézzük fel röviden ezeket a témákat.

A kategorizáció, a társadalom által létrehozott mesterséges kategóriák alapvetőek és elengedhetetlenek a világ megismerése szempontjából. A kategorizáció természetes emberi és társas folyamat. A felénk érkező ingertömeget csoportosítanunk kell ahhoz, hogy minél nagyobb mennyiségű információt tudjunk befogadni, ezáltal maximalizáljuk a gondolkodásbeli hatékonyságunkat. A kategorizáció azonban befolyásolja az információfeldolgozást, és így az előítéletalkotásnak és a sztereotipizálásnak a legfőbb forrása. Emellett a nemi szerepek normái felett is döntést hoznak. A sztereotípiák, mint a nemi szerepekkel kapcsolatos tipikus elvárások is, hatást gyakorolnak a viselkedésünkre és a gondolkodásunkra.

A nemi társas identitás szempontjából is beszélhetünk biológiai és társadalmi nemekről, pozíciókról. A biológiai megközelítés a biológiai meghatározottságot emeli ki, eszerint a nők legfontosabb kiváltsága a reprodukciós funkció, az utódok világra segítése. A társadalmi megközelítés a szociális környezetre helyezi a hangsúlyt, amely szerint a közösségben elfoglalt helyünk és pozíciónk a társadalom által létrehozott produktum, és emiatt változékony. A társadalom által előírt értékek, normák írják elő a két nem lehetőségeit. A különbségek befolyásolója lehet a szocializáció milyensége. A nemek viselkedésére tehát az eltérő szocializáció is hatással van. A viselkedést nem csupán a biológiai nem, a társadalmi konstrukciók, de a társadalmi státusz is befolyásolja. Eszerint a nemek eltérő szociális helyzete eredményezi a sztereotip viselkedést, nem pedig a biológiai különbségek.

Az intézményesített szocializáció, a koedukált bölcsődék, óvodák, iskolák ellenére a fiúk és lányok már legkisebb koruktól kezdve eltérő élményeket és tudást halmoznak fel. A társadalmunk tagjait legegyértelműbben a nem választja el egymástól, ami azonnal a társadalom által előre meghatározott és kódolt sztereotípiákat hívja elő. Így a szerzett tapasztalatok nemtől függőek, és túlnyomóan nemi sztereotípiáink határozzák meg őket. Ugyanígy a viselkedésünket, a gondolkodásunkat, a motivációnkat, a pályaorientációnkat és ezáltal az egész életünket. A nemi megkülönböztetéssel járó szocializáció sablonszerű viselkedést eredményez a lányok és a fiúk részéről.

A társadalmi munkamegosztás az, ami elmélyíti a nemek közötti különbségeket. A nemek közötti kognitív különbségek pedig sokkal nagyobbak, ha folyamatosan kiemeljük a két nem közötti, szociálisan elfogadott, sztereotip eltéréseket egy erre vonatkozó feladattal. Vajon melyik volt előbb, a tyúk vagy a tojás? A különbségek vajon társadalmi produktumok, szociális normák és a hagyományos férfi-nő szerepek elsajátításának eredményei, vagy valóban a két nem eltérő agyi és hormonális rendszerének következményei? Ez a kérdés továbbra is válaszra vár.

Szexizmus

A sztereotipikus gondolkodás egyik formája a szexizmus, amely szintén társadalmi előnyöket és hátrányokat megerősítő ideológia, azonban nem szabad elfelejtenünk, hogy a két nem elválaszthatatlan függésben van egymástól. A nemi különbségtétel és a sztereotípiák olyan diszkriminációba sodorják az elszenvedőket, mely oktatásukra, motivációjukra, pályaválasztásukra és pályaalakulásukra is erőteljesen hatással van/lehet.

Expektancia és motiváció

A társadalmilag elfogadott nemi különbségtételt az elsődleges és intézményesített szocializáció mellett a nemekkel szembeni elvárások és az ebből fakadó motiváció is meghatározza.

A gender (társadalmi szerep) különbségek a gender sztereotípiákból és a nemek felé irányuló szociális elvárásokból fakadnak. Azokat a lányokat vagy nőket, akiket a társadalom által maszkulinnak ítélt tantárgyak, foglalkozások, témák érdekelnek, nem csupán negatív vélemény érheti, ha erősebbek a férfiasnak ítélt területen; de kevesebb feminin és több maszkulin vonással ruházza fel őket a közösség, amelyben élnek. Összességében társadalmi elutasítás vagy alacsonyabb szociális vonzalom az ára a nemi sztereotípiák áthágásának.

Ambivalens szexizmus és a szexizmus mérése

A nemi besorolás egy ismeretlen személlyel való első találkozás esetén az első feladat, amely azonnal előhívja a nemekhez fűződő sztereotípiáinkat, elképzeléseinket, elvárásainkat. Ezek azonnali véleményalkotásra ösztönöznek minket. Ilyen lehet a nőkről való gondoskodó, segítő kép, vagy a férfiakról való agresszívebb, érzelemmentesebb viselkedés sztereotípiája. A nemi sztereotípiák differenciáltabban működnek más sztereotípiákhoz képest. Glick és Fiske szerint a hagyományos felfogás mind a nőkről, mind a férfiakról ambivalens. Ambivalens Szexizmus elméletük értelmében a nemek közötti kapcsolat egyedi, mert a két nem egyszerre van kiegyenlítetlen viszonyban és függő kapcsolatban. Ez olyan ideológiákat eredményez, miszerint a hagyományos szerepek mindkét nem számára kedvezőek, illetve, hogy a férfiak dominanciája természetes és elkerülhetetlen. Elméletük feltételezi, hogy a nőkkel szembeni szexizmus rendszert alkot, amely igazolja és fenntartja a férfiak magasabb státuszát és hatalmát a társadalmon belül. A szexizmus, mint jelenség lehet pozitív vagy negatív attitűd, viszonyulás a nemekkel szemben. Mindkét pólus elősegíti a hagyományos nemi szerepek stabilizálódását és véglegesítését, így a tradicionális rendszer fennmaradását.

A szexizmus mérésére, a nemi szerepekkel kapcsolatos attitűdök, előítéletek vizsgálatára különböző eszközöket használnak. Ennek egyik mérőeszköze Glick és Fiske Ambivalens Szexizmus Kérdőíve (ASI), amely alapján megragadhatóak a nőkkel szembeni ambivalens ideológiák. A kérdőív megkülönböztet ellenséges és jóindulatú szexizmust. Az ellenséges szexizmus azokra a nőkre irányul, akik a tradicionális nemi szerepekkel összeegyeztethetetlen életmódot folytatnak, és nem tisztelik a társadalmi normákat; a jóindulatú szexizmus azokra, akik a hagyományos női nemi szerepekkel összeegyeztethetően vezetik életüket, és tiszteletben tartják a tradicionális felosztást.

Az ambivalens szexizmus elfogadása együttjár a szexista elképzelések és a nemek közti távolság elfogadásával is. Az ambivalens szexizmus típusai nem feltétlen irányulnak ugyanarra a személyre. Az attitűdök tehát a nő éppen betöltött szerepétől, és nem a személyes tulajdonságaitól függnek.

Az ambivalens gender ideológiák ellentmondásosnak tűnhetnek, mert mind pozitív, mind negatív hiedelmeket megfogalmaznak mind a két nemről. Ezek az ellentmondásos elméletek azonban pozitívan korrelálnak egymással és negatívan az aktuális gender egyenlőséggel. A hagyományos gender ideológiák olyan nemi összehasonlítást támogatnak, ami kedveli a nőket, de kizárólag támogató és alárendelt szerepben. A jóindulatú és ellenséges ideológiák a nemekről csak erősítik az ambivalenciát és az egyenlőtlenséget a nemek között. A szexizmus így rejtett útja lehet a nemek közötti megkülönböztetésnek, amely társadalmi jellemzőként, mechanizmusként jelenik meg, és amelynek a jóindulatú szexizmus az alapja (pozitív sztereotípiák a nőkről). Ez betonozza be a nők társadalomban betöltött szerepét.