Korunk legégetőbb problémái közé tartozik a kábítószerrel való kereskedés, valamint az általa okozott súlyos függőség. Sokan vannak emiatt börtönben szerte az egész világon. Mégsem csak azok válnak a rácsok mögött az illegális szerek aktív használóivá, akik korábban is éltek ezekkel. Milyen készítményeket és miért használnak a rabok? Vissza lehet-e szorítani a drogok terjedését a büntetés – végrehajtási intézetekben? Ezekre a kérdésekre keressük a választ a börtönökről szóló cikksorozatunk második részében!

A témával foglalkozó szakemberek nagy része egyetért abban, hogy a börtönökben lejátszódó folyamatok gyakorlatilag tükröződései a társadalomban lezajló folyamatoknak. Nincs ez másképp az illegális szerhasználat terén sem. A rácsok mögött nagyobb arányban vannak jelen drogfogyasztók, mint a kinti népességben.

Sodródni egyre beljebb

Általánosságban elmondható, hogy a börtönökben rosszabbak az életkörülmények, mint amúgy a világban. A fokozottan ingerszegény környezetben a rabok motiváltak az élménykeresésre, míg a túl élménydús környezetben inkább nyugalomra vágynak. Egyik szituáció sem ritka a börtönkörnyezetben. A szoros menetrend szerint zajló hétköznapok egy idő után monotonná, unalmassá válhatnak, míg a szigorúbb fogvatartási fokozatba tartozó körleteken nagyobb az esély van arra, hogy verekedés alakuljon ki, vagy hogy kihívják egymást. Erről bővebben korábbi cikkünkben olvashatnak.

A börtönökben előforduló drog tehát szabadságérzetet ad a raboknak.

Funkciójukat tekintve a legfontosabb az „átutazás” vagy „menekülés”. A fegyencek azért fogyasztanak kábítószereket, hogy könnyebben elviseljék a benti életet.

Néznek rád a „kész” arcok

Ám a drog olykor az agresszió okozójává válik. Különösen igaz ez a rácsok mögött, a zárt térben, ahol nincs lehetőség elbújni vagy elmenekülni. Más módot kell tehát találni arra, hogy megvédjék magukat a gyengébbek. Ehhez szolgálhat segítségül a drog, ami olykor beindíthatja az agressziót olyanoknál is, akikre amúgy alapvetően nem jellemző.

Míg a férfiak 15%-a számolt be arról, hogy fogyasztott kábítószert a börtönévei alatt, addig a női elítélteknek mindössze 1,2%-a (Paksi & Arnold, 2008).

A börtön kitermeli a saját drogját

Fontos tisztázni, hogy a kávé és a cigaretta is drognak számítanak, hiszen függőséget tudnak okozni. A benti valuta nem a pénz, hanem sokkal inkább olyan dolgok, melyek komoly hiánycikkek. Ilyen például a kávé és a cigi. Női fogvatartottak által írt fogalmazásokból kiderül, hogy számukra a drog főképp csak a kávéra, cigarettára és a kiosztásra kerülő gyógyszerekre korlátozódik.

A férfiaknál persze megtalálhatók keményebb szerek is. Ami az amerikai fegyintézetekben a heroin és a crack, az a fogvatartottak elmondása alapján a hazai börtönökben a Rivotril. A gyógyszer elsődlegesen epilepszia kezelésére alkalmas, azonban egészséges személyeknél kábítószerként is funkcionálhat. Beszerzése nem nehéz, hisz az orvos által felírható kategóriába tartozik. A beszámolók alapján

a rabok az ajánlott mennyiség négy-ötszörösét fogyasztják el naponta.

Arról nincs adat, hogy ekkora mennyiség milyen irányba befolyásolja a viselkedést. Fliegauf (2008) arról ír, hogy a Rivotril vagy ahogy a börtönben hívják, a Rivo, alkalmas a korábban említett „átutazásra”. Ilyenkor az ember elfeledkezik a börtönről és annak minden nyűgéről. Mivel a Btk. nem határozza meg egyértelműen, hogy mi számít kábítószernek, ezért a Rivotril börtönön belül történő fogyasztása csak fegyelmi vétségnek minősül.

A mindent átható testszimbolika

A rácsok mögött mindig is kiemelt jelentősége volt annak, hogy kinek milyen széles a háta, mekkora a karja. A jól karbantartott test, a kidolgozott izmok hatalmat és védelmet jelentenek. Ennek fontos elemei a szteroidok. Ezek szedése egyrészt tiltott tevékenységeknek minősül, másrészt a szer központi idegrendszerre gyakorolt hatás miatt igen nehéz leszokni róla, akárcsak a drogok esetében. A szteroidok folyamatos szedése által megnőhet a dühkitörések száma, valamint az agresszív viselkedés előfordulásának valószínűsége is.

Rabokkal készített interjúkból kiderül, hogy mind a tabletta formájú, mind a befecskendezhető szteroidok népszerűek. Használók két fő dimenzió, az izomnövelő hatás és az izomzat megmaradása alapján osztályozzák a szereket (Fiáth, 2008).

A helyzetet tovább árnyalja, hogy az elítéltek a különböző szteroidok mellé nyugtatókat is szednek. Ennek hatására beáll egy egyensúlyi állapot, hisz míg a szteroidok felpörgetik a szervezetüket, addig a nyugtatók ezt kompenzálva lelassítják a működést. Ez az egyensúlyi állapot azonban rendkívül maladaptív, hiszen mesterségesen történik a fenntartása.

A fény az alagút végén

Az illegális szerek fogyasztása a fertőző betegségek terjedéséhez, valamint a jövőbeli reintegráció esélyének csökkenéséhez vezet. Elterjedésük alapjaiban veszélyezteti a büntetés-végrehajtási intézetek működését. Ezt több módon is próbálják megakadályozni a bent dolgozók.

A börtönök rossz állapota növeli a tiltott tárgyak elrejtésének és becsempészésének lehetőségeit. A rosszul kiépített börtönökbe könnyebben jut be a drog, és a zárkán belül könnyebben el lehet elrejteni azokat.

Forrás: globe - views.com

Az elmúlt évek során egyre nagyobb figyelmet fordítanak a személyi állomány minél alaposabb felkészítésére. Különösen nagy a hangsúly az otthonról küldött csomagok átvizsgálásánál. A hozzátartozók rendkívül leleményesek, ha a tiltott tárgyak elrejtéséről van szó. Az esetlegesen bekerülő illegális szerek, illetve tárgyak bekerülésének valószínűségét a rendszeres zárkaellenőrzéssel csökkenthetik.

Ám megoldás a kereslet csökkentése lehet. Ennek egyik kulcsa a rabok különböző programokba való bevonása lehet. Magyarországon

a 2000-es évek elején bevezették az úgynevezett drogprevenciós körleteket.

Ez egy drogmentes rész a börtön falai mögött, ahova önkéntes alapon jelentkezhetnek a fogvatartottak. A bekerülés feltétele, hogy a raboknak havonta legalább egy alkalommal vizeletmintát kell adniuk. Akik ezeken körleteken töltik a büntetésüket, nagyobb szabadságot élveznek. Havonta négy élelmiszercsomagot kapnak, valamint az egy órás látogatási idő helyett két óra áll a rendelkezésükre. Az elítéltek megtanítása érzelemkifejezésük és az emócióik különválasztására szintén sikert hozhat. Fiáth Titanilla szerint ez azért szükséges, hogy ne a test váljék a pszichés történések egyedüli csatornájává. Kezdeményezések tehát vannak a probléma visszaszorítására, de teljes megoldása még a „jövő zenéje”.