Felejtek, tehát vagyok? – avagy az érzelmek szerepe az emlékezésben

A mindennapokban a felejtéssel sokszor nem foglalkozunk mélységeiben, pedig fontos szociális, kognitív és érzelmi tényezőkre hívhatja fel a figyelmet. Mentális és fizikai egészségünk szempontjából is nagyon fontos, hogy memóriánk működésének nagy figyelmet szenteljünk. Számos tényezője lehet a felejtésnek, cikkünkben a felejtés és emlékezés érzelmi és szociális tényezőiről adunk némi áttekintést.

Memóriánk nagyon komplex és összetett folyamatok működésének összessége. Emlékeink tárolására számos kódolási lehetőség van (például gyakorlás, vizuális technikák), viszont bonyolult idegrendszeri folyamatok is szerepet játszanak a memória tárolásában. A mindennapok felejtési folyamatában viszont szerepe lehet annak is, hogy az információ nem volt számunkra érdekes, esetleg felületesen dolgoztuk csak fel, vagy csak egy szimpla rutinfeladatot volt számunkra egy adott cselekvés.

Az emlékezés és felejtés hátterében azonban sokszor az érzelmi töltet is meghatározó lehet.

Érzelmek és felejtés között van összefüggés? Igen!

Ismételgetés

Egy olyan szituáción vagy eseményen, melyet nagy érzelmi töltettel élünk meg, többet gondolkodunk, mint egy semleges emléken. Például egy átlagos autóútra nem mindig emlékszünk, de ha egy adott napon koccannánk menet közben, akkor nagy eséllyel jobban emlékeznénk az eseményre. Valószínűleg többször elmesélnénk több ismerősnek, újra végiggondolnánk a helyzetet, ezáltal folyamatosan újraszervezve a megtörtént eseményt. Egy anyag ismételgetése és újraszervezése pedig javítja a hosszútávú memóriát (mint egy iskolai anyag tanulása közben is), tehát ez lehet az érzelmi töltetű eseményre való jobb emlékezés hátterében is.

Villanófény-emlékek

Amennyiben egy erős érzelmi töltetű, fontosnak tartott eseményről értesülünk, sokszor pontosan fel tudjuk idézni, hogy mit csináltunk az adott pillanatban, hol voltunk, kitől értesültünk róla. Ilyen lehet például a 2001-es World Trade Center elleni terrortámadás, de aktuális példa lehet akár a koronavírus világjárvánnyá való minősítésének napja is. Az érzelmek így tehát villanófényeken keresztül hatnak emlékeinkre. Előfordulhat viszont a későbbiekben, hogy ellenőrizhetetlen emlékeinek pontossága. Hosszútávon fakulhatnak emlékeink, így nem biztos, hogy amit felidézünk, az megegyezik a tényszerű valósággal.

Szorongás okozta interferencia

Interferenciának nevezzük azon tényezőt, mely megnehezítheti az emlékek előhívását a hosszútávú memóriából. Ebben az esetben a negatív érzelmek gátolják az emlékezést. Például, ha egy állásinterjún egy olyan kérdést tesznek fel, melyre nem készültünk fel, sok esetben leblokkolhatunk. A további kérdéseknél a kellemetlen helyzet által adódott szorongás miatt – habár azokra már gyakoroltunk és tudjuk is a választ – pedig nem tudunk válaszolni. Emiatt felbukkanhatnak olyan gondolatok mint de buta vagyok vagy már megint elrontottam. Ezen a gondolatok miatt sok esetben nem tudjuk előhívni a szükséges információt emlékezetünkből.

Kontextushatás

Az kontextushatás értelmében akkor tudunk a legjobban visszaemlékezni valamire, ha a kontextus megegyezik az előhívás és kódolás során. Például, ha a vizsgára való tanulás közben boldogok voltunk, nagyobb eséllyel emlékszünk éles vizsgahelyzetben az anyagra, ha az adott pillanatban szintén boldogok vagyunk.

Elfojtás

Elfojtás során olyan traumatikus vagy érzelmileg megterhelő emlékeket rejtünk a tudattalanunkba, mellyel nem tudnánk megfelelő módon megküzdeni, vagy éppen nincs rá megfelelő eszköztárunk. Sok esetben nem is tudjuk felidézni az eseményt, ezáltal sokszor lényegében saját magunkat védjük ezzel a mechanizmussal.

Beszélgetéssel a memória védelméért

A felejtés további tényezője lehet még korunk is, hiszen az idő előrehaladtával természetes módon csökkenek az idegsejtek. A memória romlásának hátterében viszont sokszor akár krónikus stressz, állandó túlterheltség is állhat, ezalatt testünk folyamatos feszült állapotban van a stresszhormonok miatt. Ez a sok energiát felemésztő helyzet megakadályozhatja az új információkra való fókuszálást. Érdekes paradoxon, hiszen a stressz sok esetben segíthet abban, hogy megküzdjünk egy-egy krízishelyzettel, mely életünk során számtalanszor előfordulhat. Fontos szem előtt tartani azt is, hogy a felejtés hátterében akár depresszió is húzódhat (depresszió és kognitív funkciók kapcsolatáról egy korábbi cikkünkben olvashattok: itt).

Az izoláció szintén befolyással van emlékeinkre. Ennek az lehet az egyik oka, hogy a megszokottól eltérően ilyenkor nem „dolgoztatjuk agyunkat” társasági interakciókkal, kommunikációval.

Kutatások szerint a szociális kapcsolatok fontos tényezők a kognitív funkciók megfelelő működéséhez.

A szociális izoláció tehát negatív hatással lehet a memóriánkra. Ennek hátterében a kevesebb inger , az agyunk stimulálásának hiánya állhat, mely akár az agy ellenállóképességének gyengüléséhez is vezethet hosszútávon.

Mit tehetünk mindennapjainkban memóriánk megőrzése érdekében? A fizikai egészségre való figyelem folyamán sokszor elhangzik az aktivitás megőrzésének, a mozgásnak a fontossága, az egészséges étkezés, megfelelő tápanyagok bevitele, de nincs ez másképp a mentális egészségünk szempontjából sem. Mindemellett olyan aprónak tűnő, de hosszútávon nagyon hasznos tevékenységek, mint az új dolgok tanulása, a meditáció bevezetése a mindennapjainkba, az örömet okozó szociális interakciók, az egymással való kommunikáció előnyben részesítése is a mentális egészségünk, illetve a fogékonyabb emlékezet megőrzésében segíthetnek.

Ha tudatosan figyelünk a felsorolt jelenségekre, jobban megérthetjük saját kognitív és érzelmi működésünket is. Figyeljük meg érzelmeinket egy-egy szituációban, valamint a felidézés során is. A hétköznapi életben ezen tudást felhasználhatjuk nemcsak saját magunk megértésére, de szociális kapcsolataink ápolására is. Így például, ha sokat mesélünk minket ért eseményekről, azáltal emlékeinket is jobban elraktározzuk, valamint a társas kapcsolódás is pozitívan hat majd mentális egészségünkre.