„A jó pap holtig tanul” – És mindenki más is!

Gyakran halljuk ismerőseink, rokonaink szájából, hogy „öreg vagyok én már ehhez”. De vajon mennyire állja meg a helyét a fenti közmondás? Lehetséges-e felnőttkorban új ismereteket és készségeket sikeresen elsajátítani? Cikkünkben erre a kérdésre keressük a választ, érdemes velünk tartani.

Sokan felnőttként úgy gondolják, hogy idősebb korban nincs értelme teljesen új tevékenységbe kezdeni. Például, ha gyermekkorban nem tanultunk zenét, sosem leszünk képesek már hangszeren játszani. Ha kicsiként nem sportoltunk, akkor képtelenség, hogy megtanuljunk jól táncolni. Széleskörűen elterjedt tény az, hogy a tanulás gyermek- és serdülőkorban a legeredményesebb, legyen szó tárgyi tudás megszerzéséről, vagy egy új készség elsajátításáról. A gyerekek könnyedén tartják meg saját súlyukat, mozgékonyak, hajlékonyak, jó az egyensúlyérzékük, így szinte bármilyen mozgásmintázatot magukévá tesznek. Ebben a korban csak úgy ragad ránk a tudás, sokszor különösebb erőfeszítés nélkül is. Vegyük példának a kétnyelvű gyerekeket, akiknek a legkevésbé sem okoz gondot egy második nyelv megtanulása kizárólag hallás alapján.

Ez elsősorban annak köszönhető, hogy ebben az életkorban meglehetősen nagy az úgynevezett agyi plaszticitás. Az agyi plaszticitás – vagy formálhatóság – az agy azon képességére utal, mely során képes alkalmazkodni és fejlődni egész életünkön át, anatómiai és funkcionális értelemben egyaránt. Az agyunk változtatja fizikai szerkezetét és formálja áramköreit. A tanulás élettani alapja az új szinapszisok (vagyis idegsejtek közötti kapcsolatok) képződése, vagy a már meglévők átrendeződése.

Korábban úgy gondolták, hogy az agyi plaszticitás a fejlődés korai fázisaihoz köthető. Azonban az utóbbi évek kutatásai alapján módosították ezt az elméletet: a plaszticitás az egész élet során – különböző mértékben ugyan – de jelenlévő képesség.

Habár neurológiai vizsgálatok azt bizonyították, hogy az agyi plaszticitás ténylegesen csökken az évek előrehaladtával, az agy alkalmazkodóképessége idősebb korban is számottevő.

Egy több korcsoporttal végzett vizsgálat során memóriafeladatokat adtak gyerekeknek és felnőtteknek. A gyermekek átlagosan jobb teljesítményt nyújtottak, azonban a fiatal felnőttek és idősebb felnőttek teljesítménye nem különbözött egymástól. A felnőttek esetében a tizenegy hónapos utánkövetéses vizsgálat során ugyanazt a teljesítményt mérték, mint a kísérlet után közvetlenül, ami arra utal, hogy a már elsajátított ismeretek hosszútávon jól megőrződnek felnőttkorban, illetve ahogy mondani szokás „nem csak a húsz éveseké a világ”. Előfordult, hogy a fiatal felnőttek még jobban is teljesítettek, mint a gyerekek. A kutatás vezetői ezt azzal az elmélettel magyarázták, miszerint a felnőttek képesek voltak korábbi készségeiket és ismereteiket is bevetni a tanulás során (tehát jobban tudtak tanulni) ezzel kiegyenlítve biológiai hátrányukat.

Egy másik, Amerikában végzett kutatás során idősebb (60-90 év közötti) emberek tanulási képességeit és annak hatásait mérték fel. A résztvevők heti 15 órában 3 hónapon keresztül tanulhattak foltvarrást, digitális fotózást, vagy akár mindkettőt. Ezek a feladatok hosszútávú memóriát és figyelmi működést is igényelnek. A kontrollcsoport tagjai passzívabb tevékenységeket végeztek, mint például a klasszikuszene-hallgatás, vagy a keresztrejtvényfejtés. A kísérlet előtt és után memóriatesztet vettek fel a résztvevőkkel. Azon személyek, akik aktív tevékenységet végeztek, szignifikánsan jobban teljesítettek a második memóriateszten, mint a passzív csoport tagjai. Továbbá fMRI vizsgálatok alapján növekedett aktivitást tapasztaltak mediális frontális, laterális temporális és a parietális agykéregben, mely agyterületek a figyelemért és koncentrációért felelősek. A passzív csoport tagjainál nem növekedett az agyi aktivitás. A kísérlet utóhatásai még egy évvel később is számottevőek voltak.

Ezen eredmények alapján bátran állíthatjuk, hogy a felnőtt agy nemcsak, hogy képes megbirkózni az új kihívásokkal, de kifejezetten jótékonyan hatnak rá az ilyen ingerek.

PET és fMRI vizsgálatok mindemellett kimutatták, hogy az agy a motoros – mozgással kapcsolatos – képességek elsajátításakor hasonló rugalmasságot mutat, tehát az új mozdulatokat is hatékonyan megtanulja. Ez azonban nemcsak az agyunkra, de a testünkre is vonatkozik. Elképzelhető, hogy a felnőttkorban elsajátított mozgások, nem lesznek olyan precízek, a tanulás nem annyira gyors, de ez nem jelenti, hogy ne tudnánk az adott tevékenységet magas szinten elvégezni. Az utóbbi időben járta be a világsajtót Joan Macdonald története, aki 71 évesen kezdett el edzőterembe járni. Joan, aki túlsúllyal, vérnyomás problémákkal és ízületi fájdalmakkal küzdött, mindössze 3 év alatt átformálta az életmódját, és ma már fut, jógázik, valamint súlyt emel. Úgy tűnik, az emberek nem csak az ideg-, de a mozgásszervrendszerüket is alaposan alábecsülik.

Ha biológiailag nincs akadálya, hogy megtanuljunk új nyelven beszélni, új hangszeren játszani, vagy új sportot űzni, akkor mégis mi tart bennünket vissza? Talán mégiscsak saját kishitűségünk és önbizalomhiányunk lehet a baj. Ha van időnk és lehetőségünk, ne féljünk új dolgokba belevágni. A történelem során először élünk olyan időben, amikor a tudás minden ember számára korlátlan mennyiségben hozzáférhető az interneten keresztül. Ne hagyjuk ezt a kiváltságot semmibe veszni, és ne felejtsük el: tanulni sohasem késő!