Nők vs. Férfiak: melyik nem az intelligensebb?

Annak kérdése, hogy a férfiak vagy a nők „okosabbak-e”, több ezer éves vitának számít már az emberiség történelmében. Platón az ókorban úgy vélekedett, hogy ostobaság bármiféle különbséget tenni a két nem között, míg tanítványa Arisztotelész már úgy okoskodott, hogy a nők „tökéletlen férfiak”, akiknek nem igazán van helyük a tudományokban. Na de mit mond erről a modern pszichológia? Mit mutatnak a mai eredmények? Merre billen most a mérleg?

Philip Zimbardo, Robert Johnson és Vivian McCann magyar nyelven tavaly ősszel megjelent, Pszichológia mindenkinek 2. című könyvében egy rendkívül fontos és érdekes téma kerül végre terítékre. Léteznek-e nemi különbségek az értelmi intelligencia tekintetében? Vagy mindez csupán csak illúzió és tévhit lenne? A tudománynak van néhány egészen meglepő válasza erre a kérdésre.

Dr. Larry Summers, a Harvard Egyetem hajdani rektora 2006-ban részint azért volt kénytelen felállni hivatali székéből, mert a nemek közötti intellektuális eltérések tekintetében nyilvánosan is hangot adott személyes véleményének. Dr. Summers úgy vélte, hogy a neveltetésen túl veleszületett sajátosságok is állhatnak annak hátterében, hogy a tudományos világban a nők jelentős kisebbségben vannak a férfiakhoz képest. Vajon igaza lehetett? Vagy tévedett?

Hiszen a pszichológia tudománya ez alól pont egy ékes kivétel!

Amivé nevelnek, az leszel?

Az intelligenciával foglalkozó kutatások és tanulmányok alapos áttekintése után Janet Shibley Hyde 2007-ben kimutatta, hogy a férfiak és a nők az összes vizsgált intellektuális képesség tekintetében inkább hasonlítanak, mintsem különböznek. Ezek a hasonlóságok a szakember meglátása szerint gyakorlatilag az élet bármely területén megfigyelhetőek – például a problémamegoldási, a szövegértési, a matematikai, az erkölcsi vagy a vezetői képességek tekintetében. A nemek között elsősorban csak olyan személyiségbeli eltérések figyelhetőek meg, amelyek biológiai alapjait ismerve ma már aligha meglepőek. Ilyen például annak ténye, hogy a férfiak agresszívabbak és kockázatvállalóbbak, mint a nők.

De akkor mégis hogyan lehetséges az, hogy (a pszichológia kivételével) a legtöbb tudományágban valóban kevesebb a nő, mint a férfi? Nos, Hyde szerint a válasz erre a talányra az lehet, hogy a fiúk és a lányok rendszerint teljesen eltérő nevelésben részesülnek. A társadalom ugyanis a legtöbb esetben nem ugyanazokat a lehetőségeket biztosítja a lányoknak, mint amiket a fiúknak, továbbá nem ugyanazokat a követelményeket állítja eléjük, mint amiket a másik nem elé. Hyde szerint azonban ez az eltérő neveltetés sajnos nem egészen racionális, mivel nem valós képességbeli eltéréseken, hanem csak felszínes (testi és alkati) különbségeken alapul. A nők és a férfiak tehát szerinte elsősorban

csak a megjelenésükben, de nem a kompetenciáikban különböznek!

Hyde mindezek tekintetében arra a tévhitre is felhívja a figyelmet, hogy a férfiak és a nők agyi felépítésében és működésében talált eltérések valamiféle genetikailag „belénk égetett” különbözőségek lennének, amelyek megváltoztatása úgymond természetellenes. A kutató ehelyett inkább az agyi plaszticitás jelenségére hívja fel a figyelmet, amely idegrendszerünk azon természetes képességét jelenti, hogy annak „rugalmas szövete” az új tapasztalatok hatására bármikor módosulni képes. A férfiak és a nők agya közötti „szakadék” tehát korántsem áthidalhatatlan! Mi a bizonyíték arra, hogy ha a nők lehetőséget és támogatást kapnak, akkor ők is előretörhetnek a tudományos életben? Például az, hogy az USA orvosi egyetemein már 2008-ban is nő volt a végzősök fele.

Akinek születtél, az maradsz?

Roy Baumeister mindezek tekintetében egy egészen új perspektívára hívta fel a figyelmet 2007-ben. A szakember véleménye szerint a nemek között valós értelmi különbségek is feltételezhetőek, csakhogy nem azok szó szerinti értelemében. De hát akkor hogyan? Baumeister azt javasolja, hogy vessünk egy pillantást a különféle intellektuális teljesítmények skáláira, s figyeljük meg, hogy pontosan miként is alakul azok nemi megoszlása. Azt fogjuk tapasztalni, hogy a férfiak rendszerint szélsőségesebben teljesítenek a nőknél, vagyis sokkal nagyobb számban és arányban szerepelnek a mentális képességek dimenzióinak egymással ellentétes végpontjain. Mit jelent ez pontosan?

Röviden azt, hogy a nőkhöz képest a férfiak között jóval több, pozitív és negatív szempontból is kiemelkedő (például nagyon sikeres és nagyon sikertelen) személyt találunk. A férfiak mennyiségileg tehát felülmúlják ugyan a nőket a politikusok, a zenészek, a tudósok és a zsenik kategóriáján belül, ugyanakkor jóval többen vannak jelen a bűnözők, a hajléktalanok és az értelmi fogyatékossággal élők csoportján belül is. A nők ezzel szemben sokkal kisebb szóródást mutatnak az egyes végletek között: arányaik inkább a statisztikai átlagok köré tömörülnek. Baumesiter szerint ennek a figyelemreméltó különbségnek genetikai és biológiai okai is lehetnek, amelyeket az evolúció hagyott hátra a szexuális szelekció eredményeként.

A különféle kultúrák ugyanis általában nemcsak azokat az embereket értékelik többre, akiknek a legkülönlegesebb képességeik vannak, hanem azokat is, akik még a legnagyobb kockázatot is be merik vállalni. Ezek az egyének, úgy tűnik, hogy inkább a férfiak, mintsem a nők közül kerülnek ki, mivel az előbbiek az utóbbiaknál „természetüknél fogva” versengőbbek és kockázatvállalóbbak. Számukra ugyanis a szaporodás szempontjából az volt előnyösebb, ha a nőknél szexuálisan (is) merészebbek voltak. A nőket ehhez képest afelé terelgette inkább a szelekció nyomása, hogy úgynevezett „biztonsági játékosok” legyenek. Az ő lehetőségeik ugyanis biológiai okoknál fogva sokkal szerényebbek a szaporodás és az utódlás terén, így számukra az az előnyösebb, ha inkább az átlagnál maradnak.

Mindez azonban nem korlátnak, hanem hajlamnak számít csupán!

Mi következik a fenti elméletekből?

Ahogyan Hyde, úgy Baumeister is leszögezi, hogy elméletével még véletlenül sem szeretné azt a látszatot kelteni, mintha az egyik nem intelligensebb vagy bármilyen szempontból értékesebb lenne a másiknál – lényegében ugyanis azonosak az átlagaik. Ő úgy vélekedik csupán, hogy az evolúció eltérő tulajdonságokat és viselkedésformákat szelektált az egyes nemeknél, amelyek miatt a férfiakat és a nőket többek között az intellektualitás terén is eltérő motivációk jellemzik. Ezeket aztán a társadalom és a kultúra könnyen felerősítheti vagy épp legyengítheti. Pontosan úgy, ahogyan azt Hyde is feltételezi. Mindebből azonban szerintük semmiféle diszkrimináció vagy jogos megkülönböztetés nem következik. Az viszont igen, hogy a férfiaknak és a nőknek egyforma lehetőségeket biztosítsunk a tanulás terén (is).