Figyelemzavaros lett volna Leonardo da Vinci?

Egy új tanulmány szerint ADHD-s lehetett a világ egyik legkiemelkedőbb embere, Leonardo da Vinci, akit kifogyhatatlan ötletei és kíváncsisága mellett a figyelemzavar tünetei is jellemeztek. Leonardo da Vinci korának kiemelkedő géniusza volt, számtalan maradandót alkotott mind a festészet, az építészet, a matematika, az orvostudomány vagy a találmányok terén. Egy furcsaság azonban szemet szúrt a kutatóknak: a történelmi dokumentumok szerint munkája során sok időt töltött a tervezéssel, de nem volt kitartása, így gyakran nem, vagy csak nagyon sok idő múltán fejezte be a feladatait. Marco Catani, a londoni King's College professzora a Leonardo da Vinci munkamódjáról fennmaradt forrásokat vizsgálva arra a következtetésre jutott, hogy a művész viselkedése megfeleltethető az ADHD elnevezésű tünetegyüttesnek. „Bár nem lehet diagnózist felállítani valakiről, aki 500 éve meghalt, meg vagyok győződve róla, hogy az ADHD a legjobban alátámasztható tudományos magyarázat arra, miért volt Leonardónak olyan nehéz befejeznie a műveit” - írja Catani a Brain című folyóiratban megjelent tanulmányában. Az ADHD (Attention Deficit and Hyperactivity Disorder, magyarul figyelemhiányos hiperaktivitás-zavar) három vezető tünete a figyelemzavar, az impulzivitás és a hiperaktivitás. A figyelemzavar jele lehet a koncentráció nehézsége, a szétszórtság, a feladatkitartási problémák, így a halogatás is (a befejezés halogatása), illetve a csapongás. A hiperaktivitás megjelenési formája a túlzott mozgékonyság, az impulzivitás pedig a leggyakrabban abban nyilvánul meg, hogy valaki azelőtt cselekszik vagy beszél, hogy átgondolná. A három jellemző eltérő mértékben lehet jelen, ezért az ADHD-nak is vannak különböző formái a vezető tünetek alapján. A diagnózishoz szükséges, hogy a tünetek már gyerekkorban, 12 éves kor előtt megjelenjenek, és tartósan (legalább 6 hónapon át) fennálljanak. A fennmaradt beszámolók szerint Leonardo gyerekkorától kezdve „folyamatosan mozgásban volt”, egyik feladatról ugrált a másikra, keveset aludt és sokat dolgozott. A művész szeszélyes, csapongó viselkedéséről, és arról, hogy gyakran nem fejezte be a munkáit, a kortársak feljegyzései is tanúskodnak. Egy X. Leo pápától fennmaradt dokumentum azt emeli ki, hogy Leonardo „agya máshogy volt huzalozva, mint az átlagos”: balkezes volt, és valószínűleg diszlexiás is, ami szintén gyakori kísérő tünete az ADHD-nak. „Gyakori téves feltételezés, hogy az ADHD a viselkedési problémás, alacsony intelligenciájú gyerekekre jellemző. Épp ellenkezőleg: a legtöbb ADHD-s felnőtt, akivel a klinikámon találkozom, okos, intuitív gyerek volt, aki később lett szorongó, depressziós, mert nem tudta megvalósítani a benne levő potenciált” - jegyzi meg Catani, aki a gyakorlatban az autizmus és ADHD kezelésének specialistája. Az ADHD-s gyerekek ugyanúgy lehetnek több területen is tehetségek, azonban szükségük van a környezetük támogatásra, hogy ezt kibontakoztassák, érvényesíteni tudják az erősségeiket, és segítséget kapjanak a nehézségeik kezelésében. Ami Leonardo előnye volt a kitalálásban – a kreativitás, lelkesedés, állandó kíváncsiság, energikusság –, az hátrányára vált a megvalósításban, mert nehezen tudta végig is vinni a munkáit, könnyen elterelődött a figyelme. Azonban még így is az élet legkülönbözőbb területein tudott maradandót alkotni, ezáltal a figyelemzavar ellenére is a legtöbbet hozta ki széleskörű érdeklődéséből és kreativitásából.