„Olyan dolgokat veszünk, amikre nincs szükségünk, abból a pénzből, ami nem a miénk, hogy lenyűgözzünk embereket, akiket még csak nem is szeretünk” – hangzik el a Harcosok klubja című kultikus filmben. A kissé negatív hangvételű idézet tökéletesen példázza a mai fogyasztói társadalom felszínességét. Azonban csak rajtunk múlik, hogy megmaradunk-e a sekélyes álvalóságban, vagy tárgyak gyűjtése és a kifelé fordulás helyett magunkban teszünk rendet és mélyebbre ásunk.
Joshua Becker az amerikai Forbes hasábjain írta le történetét. Tíz évvel ezelőtt szakított addigi szokásaival és a minimalizmus felé vette az irányt. Úgy fogalmaz, hogy „túl sok időt pazarolt el az életéből arra, hogy a pénzt hajhássza, majd pedig olyan tárgyakra költse, amik igazán nem hozták el számára a boldogságot. Ez a folyamatos hajsza pedig csak még távolabb lökte attól, hogy megtalálja, mi jelenti számára a valódi örömöt.”
Az író úgy gondolta, ahhoz, hogy rátaláljon az útjára, ki kell iktatnia minden olyan dolgot az életéből, amik csak elvonják a figyelmét. Ezek pedig főként a felesleges tárgyak voltak. Ahogyan elkezdte csökkenteni a birtokában lévő használati cikkek mértékét, azzal együtt az élete is drámai fordulatot vett. A felesleges tárgyak eltűntetése nemcsak az otthonában hozott letisztultságot, hanem a fejében is. Számos érvet fel lehetne sorakoztatni, hogy miért érdemes a minimalista életmód felé fordulni és kevesebb tárgyat birtokolni. Most ebből szedtünk össze hetet.
- Jobban átláthatod, mi az, ami igazán számít.
Az életünk véges, miért pazarolnánk olyan dolgokra, amik igazából nem értékesek? A fizikai tárgyak elromlanak, elkopnak, elfelejtődnek. Az élmények, az emlékek, a szeretet, a szenvedély örökkévalók. Olyan életet kellene élnünk, amelyben ezeket helyezzük előtérbe.
- Sokkal több pénzt takaríthatsz meg.
Ahogyan az életünk, úgy sajnos az időnk, energiánk, pénzünk, sőt még a figyelmünk is véges. Még a kapcsolataink és a mentális kapacitásunk is. Fizikai értelemben is csak bizonyos korlátok között vagyunk képesek cselekedni. A minimalista életmóddal azonban lehetőséget kapunk arra, hogy a korábban felsorolt elemeket egy kicsit „megnagyobbítsuk.” Sokkal több időt kapunk, valamint több pénz marad a pénztárcánkban.
- Visszanyerheted a kontrollt a saját életed felett.
Óriásplakátokról, villogó reklámokról, tv-műsorokból, és különböző emberek szájából hangzik el folyamatosan, hogyan kellene élni, mit kellene megvenni, hogyan kellene kinézni, mit kellene enni vagy miben kellene hinni. Azzal a döntéssel, hogy sokkal kevesebb tárgyat vásárolunk meg, bizonyos szempontból visszanyerjük az irányítást a saját életünk felett, és lehetőséget kapunk egy sokkal tudatosabb élet megteremtésére, amiben nem mesterségesen kreált értékek mentén, hanem saját identitásunknak megfelelően élhetünk.
- Sokkal több teret kapsz.
Ez felfogható mind fizikai, mind átvitt értelemben. Ha kevesebb árucikk között kell lavíroznunk az otthonunkban, az egyrészt kevesebb rendrakással, takarítással és javítással is jár. Másrészt, a korábban termékek utáni vadászattal töltött időt sokkal hasznosabb programokra is fordíthatjuk.
- Az Én-ről átkerülhet a fókusz a Mi-re.
Bizonyos tárgyak megvásárlása a legtöbb esetben önös érdekektől vezérelt, leszámítva, amikor valakinek ajándékot vásárolunk. Ha folyamatosan csak a szerzési vágy vezérel, és az, hogy a tulajdonjaid által másoknál különb legyél, akkor pont, hogy beállsz a sorba a felszínes életmód felé vezető úton. Ha az energiáidat inkább arra fordítod, hogy abból a pénzből, amit teljesen szükségtelen dolgokra költesz, hogyan segíthetnél másokon, sokkal jobb embernek érezheted magad.
- Rugalmasabban fogod kezelni a változásokat.
Joshua és családja mára már a minimalizmus segítségével teljesen más életet élnek, mint tíz évvel ezelőtt. Más karriert választottak, egy sokkal kisebb otthonba költöztek, új hobbit találtak. Teljesen megváltoztak a pénzköltési szokásaik. A minimalista életmód segítségével megreformálták az életüket, és újradefiniálták az életről alkotott elképzeléseiket.
- Inspirációt nyújthatsz másoknak.
A fogyasztói társadalom felemészti önmagát a folytonos pénz és tárgyak utána hajszában. A végeredményt pedig sokan érezzük a saját bőrünkön: megfelelési kényszer, stressz, szorongás, bűntudat. Arról nem is beszélve, hogy a nyugat kielégíthetetlen „étvágya” milyen pusztításokat művel a harmadik világban. Minél több emberre lenne szükség, aki szakít a konzumerizmussal, és inspirációként szolgálhat másoknak.
A folyamatos fogyasztás, legyen szó tárgyak felhalmozásáról, vagy túlzott mértékű étel- és italbevitelről, nemcsak saját magunknak árt, hanem az egész környezetünknek is. A megnövekedett igények miatt, egyre több erőforrásra van szükség a termékek, ételek előállításához. Miközben olyan életet követünk, amiben mi magunk sem vagyunk igazán boldogok, tönkreteszünk mindent körülöttünk, amiben pedig megtalálhatnánk a boldogságot. Elég nagy butaság, nem?
Ha legközelebb megvásárolnád a huszadik pár cipődet, harmincadik pólódat, negyvenedik bögréd vagy sokadik használati cikkedet, amit egyszer használnál, utána pedig valamelyik szekrény poros legfelső polcán végezné, tedd fel magadnak a kérdést: valóban szükséged van arra az árucikkre, vagy van benned valami űr, hiány, amit a termékekkel szeretnél betölteni?
