A 21. századi ember mindenről értesül, mindenhol ott van és lehetőségek sokaságából választhat. Ám a választás egyben az alternatívák elvesztése is. A mindentudás még lehetetlen, a nem-tudás azonban már egyre nagyobb szorongást okoz. Ez a félelem a FoMO, amiről érdemes nem lemaradni!
FoMO
A FoMO az angol „Fear of Missing Out” kifejezés betűiből tevődik össze, egy mozaikszó ami magyarul nagyjából annyi tesz „félelem attól, hogy lemaradunk vagy kimaradunk”. Andrew Przybylski brit pszichológus, a téma egyik legelső kutatója, valamint a speciális FoMO kérdőív megalkotója így definiálja a fogalmat: átható félelem attól, hogy mások tartalmas élményeket szereznek nélkülünk. De miről maradunk le pontosan?
Ebben a pillanatban a barátaink talán éppen koncertre készülődnek, moziban ülnek, közösen kirándulnak, vagy az új kutyájukat sétáltatják. Mi pedig a közösségi média térnyerésének köszönhetően a legtöbb esetben pontos képet kapunk róla, milyen jól érzik magukat… nélkülünk. Eddig kellemesen telt a nap, ám most már egészen biztosan tudjuk: érezhetnénk magunkat sokkal jobban is. A FoMO a lehetőség sokasága miatt elkerülhetetlen veszteség érzése, ami mindenkinél egy kicsit másképp jelentkezik.
Mellékhatása a pillanat elmulasztása vagy nem-megélése. Folyamatosan vágyunk a boldogságra, ami paradox módon megakadályoz minket az elérésében. Ahelyett, hogy kiélveznénk a pillanatot, már a következő cél lebeg a szemünk előtt. Nem is történt meg az este, ha nem posztoltunk róla, és az ebéd is jobb ízű, ha előtte gondosan lefényképeztük és megosztottuk. Közben pedig éppen az aktuális tevékenységünkre nem jut időnk.
A posztok mellett, elfelejtjük megélni a pillanatot.
Az információ korát éljük. A technikának köszönhetően ott lehetünk ahol csak szeretnénk, szinte bármilyen árut vagy élményt megszerezhetünk azonnal. Elviekben.
A lehetőségek korlátlansága azonban csak illúzió,
fizikai képességeink behatárolnak minket. Képtelenek vagyunk egynél több helyen lenni, minden ismerősünknél, minden percben boldogabbnak lenni, és csak korlátozott hírmennyiséget tudunk feldolgozni. Az információrobbanásnak köszönhetően döntési folyamatainkban sokkal nagyobb rálátásunk van az egyidejűleg lemondott lehetőségek sokaságairól.
FoMO sapiens
De miért érezzük mások örömétől saját magunkat kevésbé boldognak? Úgy tűnhet, a FoMo a közösségi média által gerjesztett félelem. Noha valójában a közösségi média is csak egy csatorna, amit az ember saját igényei szerint alakított ki. Leegyszerűsítve: pont azért hat ránk erősen, mert a közösségi iránti vágyunk kielégítésére jött létre.
Baumeister és Leary közismert „valahova tartozás” elmélete alapján az embereknek alapvető szükséglete, hogy támogató és pozitív emberi kapcsolatokat tudjanak kialakítani, fenntartani. Ezek a tartós kapcsolatok kihatnak a szubjektív jóllétünkre. Egészségesebbnek és boldogabbnak érezzük magunkat, ha tudjuk, hogy van kire számítanunk. Pszichológiai értelemben tehát
a valahova tartozás ugyanolyan szükséglet mint az éhség.
Ugyanakkor a többiek elutasítása rontja a közérzetet. Nemcsak szubjektíven okoz fájdalmat a kirekesztés, hane növeli a kortizol szintünket és ezáltal blokkolja az immunrendszerünket is. Mindez a valódi, fizikai kirekesztések mellett ugyanúgy igaz az online világban zajló interakciókra is. Tehát amikor mások posztjai láttán nem tudunk tiszta szívből örülni, valójában a „valahova tartozás” iránti vágyunk sérül. Az fáj, hogy kimaradtunk valamiből. A FoMO elszakít a többiektől.
Az utóbbi évszázadok evolúciós léptékben mérve nagyon rövid időnek számítanak. Az emberi természet nem sokat, míg a kommunikációs formáink annál többet változtak. A kirekesztettségtől való félelem ősi, de a Facebook, az Instagram vagy a Twitter a korábbinál több „tápanyagot” biztosít számunkra. Folyamatosan képben vagyunk, hogy mi történik a világban és szűkebb környezetünkben. Megannyi esemény, élmény, amelyekből kimarad(hat)unk.
A kommunikáció és a technika gyorsan változik, az emberi természet nem.
Hogyan ne maradjunk ki a boldogságból?
A közösségi média önmagában nem jó vagy rossz, ám mindenképpen az életünk része. Számtalan előnnyel jár, de nem szabad megfeledkeznünk a negatív következményekről sem. Szorongás, stressz, önértékelés vesztés. A James W. Thomson reklámügynökség FoMO-ról végzett kutatása alapján a fiatalok hetven százaléka szembesül ezekkel a negatív tapasztalatokkal nap mint nap, pusztán a közösségi oldalak használatán keresztül. Noha korábban kizárólag a tinédzser korosztálynál beszéltek a FoMO-ról, mára kiderült, hogy a jelenség egyre gyakrabban jelentkezik a közösségi médiát aktívan használó felnőtteknél is.
Hogyan kerülhetjük el a FoMO-t? Nyilvánvalóan ki lehet kapcsolni az okostelefonunkat, és le lehet magunkat törölni a közösségi oldalakról. Ezek azonban csak tüneti kezelések, amelyek hosszútávon nem változtatnak a probléma gyökerén.
Przybylski szerint a „gyógymódra” rájönni egyszerű, ám megvalósítása annál nehezebb. Ha tisztában vagyunk vele mit akarunk az élettől, stabil az értékrendünk, és ismerjük saját képességeinket, akkor a „lemaradok valamiről” problémakör automatikusan megoldódik.
Tehát a FoMO egyáltalán nem újkeletű félelem, sokkal inkább az emberiséggel egyidős
egzisztenciális szorongások megnyilvánulása.
Az egzisztenciális szorongások, olyan alapvető kérdések, amelyekkel pusztán emberi mivoltunk miatt kell szembenéznünk. Mivel mindannyiunk ideje véges, előbb-utóbb találkozunk az élet elkerülhetetlen bizonytalanságából fakadó kérdésekkel. Mi értelme az életemnek? Fontos vagyok másoknak? Fognak rám emlékezni? A megfelelő úton haladok?
Jelenlegi tudásunk szerint, ezekre a kérdésekre nem létezik megbízható válasz. Így az egzisztenciális szorongások hullámzó intenzitással, de végig kísérik életünket. A valódi kérdés tehát az: hogyan tudunk megbirkózni a FoMO-val, hogy ne hatalmasodjon el rajtunk?
Irvin D. Yalom egzisztenciális pszichológus szerint, amivel képesek vagyunk szembenézni, azzal könnyebb megküzdeni is. Az egzisztenciális kérdésekhél tehát a tudatosítás a kulcs. Jelen és öntudatosítás. Ha képesek vagyunk felismerni és megérteni FoMO-tüneteinket, azok vezérfonalként szolgálhatnak egy teljesebb élet felé. A tudatosításban segíthet az önreflexió, a meditáció, a mozgás, a flow élmények, és természetesen a valódi, tartalmas emberi kapcsolatok.
∗∗∗
A Mindset Pszichológia több mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE
