Frusztrációink általában szükségleteink kielégítetlenségéből fakadnak. Ezek lehetnek alapvető szükségletek, mint az éhség vagy a biztonságra való törekvés, de magasabb szintűek is, például a megbecsülés iránti igény. Ezek az emberi élet, az önfenntartás, a fejlődés fontos tényezői. Meghatározzák mindennapjainkat. Mégis előfordul, hogy bizonyos szükségleteink olyan mértékben a háttérbe szorulnak, hogy már a puszta azonosításuk is gondot okoz. Ez hosszú távon nem csak frusztrációhoz vezethet, de egészségkárosodást is okozhat.
Életünk kezdetén ha éhezünk, fázunk, félünk vagy fáj valamink, azt sírással jelezzük környezetünk számára. Mivel elmondani még nem tudjuk, ezért szüleink feladata azonosítani a sírás okát, majd megoldást találni problémánkra. Amint a gyermek megtanulja kifejezni magát, máris egyszerűbb a helyzet. Mégis már nagyon fiatalon előfordulhat: a gyermek nem tudja, vagy nem akarja azonosítani saját szükségleteit.
Ez a jelenség felnőtt korunkra csak fokozódik. Gondoljuk csak végig, hányszor akadályozzuk meg magunkat valami fontosabb okra hivatkozva alapszükségleteink kielégítésében.
A manapság tapasztalható rohanás nem könnyíti meg a dolgunkat. A reggeli sietség, a zsúfolt utak, az éjszakába nyúló túlórák, az állandó nyomás, a magas elvárások mind arra ösztönöznek bennünket, hogy a gyors siker, a vágyott elismerés érdekében a háttérbe szorítsuk akár legalapvetőbb szükségleteinket is. Pedig a kielégítetlen szükségletek csakhamar frusztrációt eredményezhetnek. Ha figyelemmel kísérjük belső élményeinket, ennek kivédése nem jelenthetne problémát. Ám a mindennapok sodrásában néha már a
szükségletek puszta azonosítása is gondot okoz.
Noha érzékeljük a bennünk növekvő feszültséget, de mivel nem hozzuk összefüggésbe a hiányérzet valódi okával, így a tényleges megoldás helyett a feszültség levezetésének más módjával próbálkozunk. Ez gyakran indokolatlan haragba, provokatív viselkedésbe, pótcselekvésbe csaphat át, aminek saját magunk, illetve környezetünk is csak a kárát látja. Ez hosszútávon téves oktulajdonításhoz, felesleges vitákhoz vezethet.
Mik ezek a szükségletek, és hogyan épülnek egymásra?
Abraham Maslow 1943-as elméletében olyan hierarchikus piramisba rendezte a szükségleteket, ahol a piramis alján a fiziológiás igények, míg a piramis tetején az önmegvalósítási szükségletek állnak.
Az elmélet szerint a magasabb szintű szükségletek csak akkor aktiválódnak, ha az alacsonyabb szinten lévők már kielégültek. Azonban ez a hierarchia mára már teljesen felborult. Szinte mindennapos jelenség, amikor a piramis magasabb szintjén álló szükséglet, mint például kompetenciavágyunk felülírja az önfenntartás szükségletét.
Ennek a jelenségnek az okai gyakran a gyermekkorra vezethetőek vissza. Például egy szegény családban a gyermek nagyon korán megtanulhatja: azzal, ha hangot ad az alapszükségleteinek, csak szomorúságot okoz a szülőknek, így inkább megpróbál tudomást sem venni az őt belülről feszítő hiányról. De az is hasonló eredménnyel zárulhat, ha egy családban vagy közösségben túlságosan szigorúak a normák, a társas megfelelés, illetve az elfogadás iránti szükséglet pedig azt indukálja a gyermekben, nyomja el szükségleteit. A figyelemhiányos vagy hiperaktív gyermekeknél is megfigyelhető az a jelenség, amikor a környezet figyelmének felkeltése olyan mértékben tartja izgalomban őket, hogy nem vesznek tudomást arról: éhesek, esetleg WC-re kell menniük. Csak a viselkedésük, túlmozgásaik, hadarásuk alapján következtethetünk arra, valami feszíti őt belülről.
Szükségletek kontra társadalmi normák
Ez felnőttként sincsen másként. A társadalmilag elfogadott normák, az intézményesített világ ugyan keretet szab a szükségleteink szabad kielégítésének, de ennek önmagában nem kellene problémát okoznia. Mi magunk vagyunk azok, akik még a kölcsönösen elfogadott szabályokon túl is arra kötelezzük magunkat, hogy lemondjunk arról, amire szükségünk lenne. Ilyenkor egyszerűen csak elhitetjük magunkkal: nincs rá se idő, se lehetőség. Sőt sokan abba a hitbe ringatják magukat, hogy
erősebbekké válnak, ha ellenállnak
belső szükségleteiknek.
Ez a helyzet áll elő, ha nem marad idő a reggelire, ha egy kávéval és néhány cigarettával csináljuk végig a napot. Ha a munkahelyi előrelépés lehetőségének reményében elhanyagoljuk emberi kapcsolatainkat, ha gazdasági okokból kifolyólag nem kapcsoljuk fel a fűtést télen, ha a könnyebb beilleszkedés érdekében feláldozzuk önmegvalósító terveinket, ha nem zavarjuk meg a közösségi élményt, mert ciki lenne kimenni WC-re.
Mi vár ránk, ha nem figyelünk testünk jelzéseire?
Amennyiben ez a folyamat odáig fajul, amikor már a szükséglet azonosításáig se jutunk el, csak a belső feszültséget érzékeljük, ilyenkor egyfajta definiálhatatlan frusztráció lesz úrrá rajtunk. Ez a fajta idegesség viszont kártékony mind ránk, mind a környezetünkre nézve. Végeredményben teljesen mindegy, a frusztrációnk milyen szintű szükségletből fakad: magány, egzisztenciális félelem, fejfájás, önbizalomhiány vagy szexuális hiányérzet dolgozik a háttérben. Ha nem ismerjük fel az okát, nem is tudunk rá megoldást találni. Sőt, gyakran előfordul, hogy
az okokat önmagunkon kívül keressük,
természetesen könnyen találva olyat, akit hibáztathatunk. Így ha nem tanuljuk meg észlelni a hiányérzetünk valódi okait, az hosszú távon környezetünk elfordulását eredményezheti.
Sajnos ez a fajta azonosítás néha nehezebben megy, mint gondolnánk, sokan nem is képesek szembenézni frusztrációik valói okaival. Sok szeretethiányos ember a túlevésbe fojtja bánatát, a biztonságérzet hiánya miatt egyesek az alkoholba menekülhetnek, a szexuális frusztráció agresszióhoz, a kiközösítéstől való félelem pedig munkamániához vezethet. Sőt, azok, akik valamilyen formában meggátolják magukat szükségleteik kielégítésében, nehezen bocsájtják meg embertársaiknak, ha azok viszont görbe tükörként állva előttük megteremtik a lehetőségét annak, hogy egyenek, aludjanak, szeressenek vagy önmegvalósítsanak.
Ezért hát bármennyire is fájdalmas szembenézni frusztrációinkkal, ha érezzük, hogy megmagyarázhatatlan feszültség kezd eluralkodni rajtunk, álljunk meg egy pillanatra, próbáljuk meg felismerni mi az, ami valójában zavar bennünket. Lehet, hogy a megoldás nagyon egyszerű lesz. Pár falat vagy egy meleg pulóver csökkenti a feszültséget, de egy magasabb szintű, például kompetencia szükséglet felismerésén már az is segíthet, ha csak egy lépéssel is közelebb kerülünk ahhoz az állapothoz, amely megelégedéssel szolgálna számunkra.
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://youtu.be/z-htXgkYeeE
