„Fúj, ezt nem kérem” – valószínűleg sok olyan család asztalánál elhangzik ez a mondat, ahol egy gyerkőc is ül az egyik széken. A gyerekkori válogatás gyakori jelenség, ami sokszor fárasztó fejtörést okoz a szülők számára, vagy rosszabb esetben kellemetlen veszekedést provokál gyerek és felnőtt között. Vajon lehetnek-e a válogatásnak komoly következményei a gyermek hosszú távú étkezési szokásaira nézve, és mennyire kell aggódnunk, ha rendszeresen látjuk a finnyáskodást a szemben lévő széken?
A válogatás az ételek között a gyerekek egy rendkívül gyakori szokása, körülbelül minden második gyerkőcről elmondhatjuk, hogy válogatós. Ez az arány azonban nem mindig vigasztalja meg a szülőket, amikor azzal szembesülnek, hogy a feltálalt ebéd már megint nem ízlik, a gyerek semmi újat nem hajlandó megkóstolni, csak bizonyos dolgokat eszik meg. Félelemként jelenhet meg ilyenkor, hogy elég vitaminhoz jut-e így a gyermek, de az olyan gondolatok is szöget üthetnek a szülő fejébe, vajon lesz-e hosszú távú negatív következménye mindennek, például valamilyen evészavar formájában.
Neked válogatós a gyereked?
Egy 2017-es, Stanford Egyetemen végzett kisebb kutatás először tett kísérletet arra, hogy felmérje az ételek közötti válogatás időbeli változását egészen a korai felnőttkorig, ezáltal próbálva némiképp megnyugtatni a szorongó szülőket – írja a Research Digest. Rögtön az elején leszögezhetjük: habár a válogatás gyerekek 60 százaléka 23 éves korában is válogatós volt, ez a tény nem jelentette ugyanakkor azt, hogy bármiféle evészavar tünetei is nagyobb valószínűséggel jelennének meg náluk.
A vizsgálatba 61, olyan 23 éves fiatal felnőttet vontak be, akiknek az étkezési szokásat és a válogatósságuk mértékét a szüleik több ízben is értékelték a múltban egy hosszú távú kutatás keretében. 2, 7, 9.5 és 11 évesek voltak, amikor ezek az értékelések megszülettek, hogy aztán most, 23 éves korukban őket kérdezzék meg a kutatók arról, mennyire tartják magukat válogatósnak, illetve mennyire jellemzőek rájuk az evészavarokra utaló viselkedéses jegyek.
Nincs különösebb ok az aggodalomra
Mint már utaltunk rá, az eredmények szerint kicsivel több mint a résztvevők fele vallott úgy, hogy válogatós maradt felnőttként is, egészen pontosan tízből hat vizsgálati alany étkezési szokása vágott egybe azokkal az értékekkel, amikkel 3 éves korukban jellemezték őt a szülei. Az is láthatóvá vált, hogy
azok maradtak nagyobb valószínűséggel válogatósak, akiknél ez a tendencia már gyermekkorban is viszonylag állandó volt,
majd legalább 6 éven keresztül fennállt. Érdekes, hogy volt olyan is, aki serdülőként „kapta el a kórt”, hiszen bár jelenleg válogatósnak értékelte magát, korábban a szülei nem így vélekedtek róla (tehát valamikor 11 és 23 éves kor között alakulhattak így az étkezési szokásai).
Szintén kihangsúlyozandó, hogy a válogatós fiatal felnőtteknél nem volt kimutatható semmiféle tendencia, ami az evészavarokkal társuló viselkedések (pl. falásrohamok vagy hashajtás) fokozott megjelenésére utalt volna, ahogyan nem mutatták sem túlsúly, sem elhízás, sem kóros soványság jeleit.
Habár a kutatás alacsony elemszámú mintán zajlott, illetve nem teljesen tipikus módszertant használt azáltal, hogy ötvözte a szülők egykori értékeléseit a fiatalok jelenlegi önbevallásával, az mégis kijelenthető, hogy egy hosszú távú vizsgálat eredményei szólnak amellett, hogy a gyermekkori válogatás semmiféle extrém következménnyel nem jár, és ez talán megnyugtatóan hat a szülőkre is.
