Bármily meglepő, az emberi gondolkodás és viselkedés olykor számos ésszerűtlenséget mutat. Ezek közül az egyik leggyakoribb a babonákba vetett hit. A jelenség történelmen és kultúrákon átível, rengeteg ember fogékonynak mutatkozik arra, hogy mind viselkedésébe, mind gondolkodásába beépítse a babonákat. A kosárlabda világában például minden idők legnagyobbika, Michael Jordan egész karrierje során az egyetemi kosárlabdacsapatának, North Carolina Egyetem rövidnadrágját viselte az éppen aktuális NBA csapata nadrágja alatt. Mégis mi veszi rá az embereket, hogy látszólag irracionális döntéseiknek és tettüknek hitelt adjanak? Valóban szerencsétlenségek sora történik az emberekkel péntek tizenharmadikán?
Mi is valójában a babona?
A babona nem szerves, önálló jelenség, hanem egyfajta társadalmi minősítés. Az számít babonának, ami az elfogadott racionális gondolkodásmód szabályival ütközik, aminek nincs igazságtartalma. Tehát olyan hiedelem, amely valamilyen összefüggést tételez, amely nem illeszthető be tapasztalataink rendszerébe, azonban érzelmi töltése, szubjektív valóságértéke nagy. Az emocionális töltete az egyik legmeghatározóbb tulajdonsága, hiszen máskülönben egyáltalán nem tudna hatni a viselkedésre.
A legtöbb kutatás leginkább a babonák előzményeire koncentrál. Azt találták, hogy az emberek sokkal inkább hajlamosabbak voltak hinni bennük alacsony szintű észlelt kontrollhelyzetekben, illetve bizonytalan élethelyzetekben, amikor magas pszichés stressz alatt álltak. Érdekesség, hogy a teljesítménnyel kapcsolatos helyzetek is hasonló jellemzőkkel bírnak. Így nem meglepő, hogy
a tanulók és a sportolók körében igen elterjedtek a babonák,
hiszen e két csoport folyamatos teljesítménykényszer alatt áll.
A babonák következményeire kevesebb figyelem irányult. Ám az eddigi eredmények alapján számos pozitív hatásuk van: szabályozzák a pszichés feszültséget, az illető úgy érzi, hogy ő maga kontrollálja a helyzetet, amely egyfajta kiszámíthatóság érzést eredményez.
Miért nehéz vizsgálni?
Míg a babona előzményeihez és következményeihez igen, addig magához a babona vizsgálatához nem rendelkezünk objektív eszközökkel. Tételezzük fel, hogy megvizsgáljuk: valóban szerencsétlen nap-e a péntek tizenharmadika. Ezeknek a bizonyos napoknak összehasonlítjuk például a balesetátlagát más napokéval. Statisztikailag valóban jelentősen több baleset történik a „szerencsétlen” napon – annyival, hogy az eredmény nem lehet véletlen. Következtethetünk-e ebből arra, hogy a hiedelem igaz, tehát nem „babona”? Más esetekben, pusztán az adatokat látva ezt tennénk.
Azonban a babona esetében számolni kell azzal a ténnyel, hogy a hiedelmek nem egyszerűen az emberek fejében élő dolgok, hanem hatnak is rájuk. Ha sokan erősen hisznek abban, hogy a péntek tizenharmadika szerencsétlen nap, akkor ez a hit nagymértékben befolyásolhatja a viselkedésüket – ezen a napon bizonytalanabbak és ijedősebbek lesznek. Ennek következtében már nem egy természetes jelenségről, hanem egy „önbeteljesítő jóslatról” beszélünk.
Gyerekkori élmény vagy pavlovi reflex?
Több megközelítés is létezik a babona magyarázatához. Az első a babona tévedésének kimutatása. E felfogás szerint a babonás hiedelem ugyanolyan logikai mechanizmusok révén jönne létre, mint a valós megismerés, általánosítás. Csupán az alapmegfigyelés hibás, az elsődleges tapasztalat torzul, és így a kiindulópont is téves.
A tévedés pedig az emberi percepció hibalehetőségeiből ered.
A tévedést okozhatja, hogy az előzetes várakozások miatt a szemlélő percepciója az eseményekből gyakran azokat az elemeket választja ki, amelyek a már meglevő attitűdöket igazolják. Másik lehetséges magyarázat lehet, amikor az előzetes elvárások determinálják a bekövetkező társas eseményt – mint például a péntek tizenhárom esetében.
Másik megközelítés, amikor a babonákban a rejtett motivációk szimbolikus kielégülését, megvalósulását keressük. Itt említhető meg az első nagy pszichológiai irányzat, a pszichoanalízis. A pszichológia atyja, Sigmund Freud úgy vélte, hogy bizonyos gyermekkori élmények tudattalan lelki folyamatokat eredményeznek, melyeknek egyik sajátos külső megnyilvánulása a babona. Freud egykori tanítványa, a későbbi analitikus pszichológia alapítója, Carl Gustav Jung szerint azonban
a babona a kollektív tudattalan megnyilvánulása,
az emberiség közös múltjából lerakódó szimbólumréteg felszínre kerülése. Jung szerint ez nem vágykielégítő mitikus hiedelem, hanem általános, ősi animisztikus, mágikus világszemlélet eleme.
Újabb megközelítés a modern tanuláselmélet, amely a babonát a feltételes reflexek kialakulásának mechanizmusából vezeti le. A babonás hiedelem alapja a szükségleti állapot, amely kielégülést keres, valamilyen tárgyra irányul. Ha a szükséglet feszültségét valami kioltja, a pszichikum ugyanolyan kapcsolatot teremt a szükséglet és a kielégülést létrehozó ingerhelyzet sajátosságai között, mint ahogy Pavlov híres kutyakísérleteiben az éhség szükségleti állapota egybekapcsolódott a csengő hangjával vagy fényfelvillanással.
Önmagában egyik megközelítés sem tökéletes, azonban mindegyikben megtalálható egy közös jellemző: a bizonytalan helyzet, az ismeretlen jövő valamiféle előrejelzési kísérlete, ezáltal a törekvés a bizonytalanság legyőzésére, uralására. A babona segítségével a véletlenszerű eseményekbe rend és értelem költözik, amitől az ok és az okozat új rendszerében kapnak helyet az események.
A cikk második részben a társadalmi és személyes, valamint híres sportolók babonái kerülnek a középpontba.
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE&t=4s
