A köztudatban a populizmus és a szélsőségek előretörése leginkább a gazdasági teljesítmény csökkenéséhez, a relatív depriváció érzéséhez kötődik. Azonban egyre többször tapasztalhatjuk: nem csupán a rosszul teljesítő gazdaságokban ütheti fel a fejét a populizmus. Jelenleg kevés kutatás foglalkozik azzal, mi minden állhat még annak hátterében, hogy a liberális és demokrata országokban egyre nagyobb a szélsőjobboldali pártok társadalmi támogatottsága.

A szélső jobboldali pártok erősödését gyakran kötjük a nehéz gazdasági körülményekhez, egy ország gazdaságában történt visszaeséshez. Történelmi és jelenkori példákkal tudjuk alátámasztani, miként törnek előre a populista nézetek, illetve a szélsőséges eszmék a krízis pillanatában. Elég, ha a fasizmus vagy a nácizmus erősödésére gondolunk a huszadik században, de időben hozzánk sokkal közelebb eső politikai változások is ráerősíthetnek a két jelenség kapcsolatára (ld. a görög Arany Hajnal vagy a Svéd Demokraták példáját).

Növekedés és populizmus

Azonban számos ellenpéldát találhatunk napjaink Európájában, amelyek mégis azt sugallják: ez a köztudatban erősnek gondolt kapocs egy ország gazdasági helyzete és a szélsőséges ideológiák társadalmi támogatottsága között mégsem ilyen egyszerű. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül például az Ausztriában népszerű FPÖ népszerűségének növekedését. A párt támogatottsága 2006 és 2008 között több mint 6 százalékkal emelkedett, miközben a gazdasági mutatók ezalatt az idő alatt csak javultak, a GDP növekedett, a munkanélküliség 4,9-ről 3,8 százalékra esett vissza. Hasonló tendencia figyelhető meg az ausztrál One Nation vagy a holland LPF (List Pim Fortuyn) pártok esetében is.

Természetesen számos más tényezőket is figyelembe kell vennünk, mikor a szélsőséges eszmék erősödését vizsgáljuk, azonban mindazoknak a tényezőknek a szerepére találhatunk cáfolatot, amelyek eddig relevánsak gondoltunk ebben a kontextusban (pl. migráció, menedék kérők száma az adott országban).

Kutatók egy csoportja feltette a kérdést: vajon milyen szerepet játszhat a relatív depriváció (azaz egy személy/csoport észlelt hátránya a többiekkel szemben) másfajta szemszögből való vizsgálata? Világos, hogy a gazdasági visszaesés elégedetlenséget szül az emberekben, ám előfordulhat, hogy a gazdasági növekedés miatt érzett kielégülés is vezethet ugyanezen „megfosztottság” érzéséhez? Mols és munkatársai egy kísérletben bizonyították be, hogy a várt gazdasági fellendülés hangsúlyozása sokkal fogékonyabbá teszi az embereket a bevándorlás-ellenes üzenetek befogadására,

ennek magyarázata az úgynevezett státuszszorongás,

a megszerzett javak elvesztésétől való félelemtől az ember a külső csoportokat egyre fenyegetőbbnek láttatja. A vizsgálat eredményeiből egyértelműen kiolvasható: azok, akiket a gazdaság virágzására készítettek fel, sokkal magasabb pontszámot értek el a bevándorlás-ellenes attitűdöket mérő tételeken.

A narratíva szerepe a társadalmi attitűdök formálásában

A populizmus előretörése tehát nem feltétlenül a gazdaság állapotához, számos esetben leginkább a politikai retorikához kapcsolható. A prosperáló országok szélsőséges pártjainak vezetői beszédeikben arra koncentrálnak, hogy a gazdaságot, illetve a társadalmat különböző csoportok közötti háborúzás terepének láttassák. A populista politikusok narratívája természetesen nem újdonság a politikai tudományokban. Az elit és az erényes, jó emberek közötti éles különbségtétel mindig is fontos szerepet játszott a szélsőséges vezetők beszédeiben. Azonban érdemes megfigyelni, hogy a jelenlegi, bevándorlásellenes hangulatban mennyire kreatívan kapcsolódik össze a populista narratívában az ellenséges elit, és a szűkölködő, a javak eltulajdonítására törő bevándorló/menedékkérő réteg egy szövetséggé.

Oda kell figyelnünk tehát az intő jelekre akkor is, ha az adott országban a gazdasági növekedés jellemző, és a demokrácia szilárd intézményrendszernek tűnik. A politika- és társadalomtudományi kutatások bebizonyították: a félelemre építkező retorika bárhol képes nagy társadalmi bázist kiépíteni magának.