Mindenki számára ismerős lehet az olyan kényszergondolat, amitől képtelen megszabadulni, ami megbénítja, ami zavarja a mindennapjait. Ez lehet ugyanaz a kép, de lehet mindig valami más is. Legyen szó egy régi, zavaró emlék felbukkanásáról, egy önmagunkat lekicsinylő gondolatról, vagy éppen arról, hogy mi fog történni a jövőben. A mindennapjainkat megkönnyítheti pár olyan eszköz, ami segít elterelni a figyelmünket a rossz vagy felesleges gondolatoktól. Következő cikkünkben ezeket mutatjuk be.
Mindenki került már olyan helyzetbe, ahol az adott tevékenységét megakadályozta az, hogy olyan gondolatai támadtak, amiket nem tudott kezelni és végül elhatalmasodtak rajta. Ezek a gondolatok vonatkozhattak a jövőre: „Biztos, hogy el fogom rontani.” „Le fogok égni mindenki előtt.” „Nem leszek elég jó.” Szólhatnak a jelenről: „Nem vagyok elég okos.” „Nem vagyok elég szép.” És természetesen a múltról is: „Mennyire ciki volt, amikor ezt csináltam.” „Miért rontottam el?”
Az ilyen és hasonló gondolatok ellen sokan úgy védekeznek, hogy próbálnak NEM GONDOLNI RÁJUK. Azonban érdemes észben tartani, hogy ha valamire nem akarunk gondolni, és ezt minél jobban erőltetjük, annál inkább jelen lesz. Gondoljunk csak a fehér elefántra.
A pszichológiai tanulmányok alapján a figyelem pozitív vagy semleges tárgyra, irányba való fordítása mindig könnyebb, mint a negatív tárgyról való elfordítása.
Ez azt jelenti, hogy keresnünk kell egy olyan ingert, amire fókuszálhatunk, a belső negatív gondolataink mantrázása helyett. A következőkben mutatunk pár olyan módszert, amit egyszerűen el lehet sajátítani, és rövid idő alatt be lehet gyakorolni.
Ezekkel a gyakorlatokkal edzhetjük figyelmünket, megtanulhatjuk, hogy a folyamatosan érkező ingerek közül melyekre fókuszáljunk inkább, és melyekre nem.
Gondolat-stop technika: Amikor érzékeljük, hogy a gondolat, az agyunkba betörő kép megérkezik, rögtön vizualizálunk magunk elé egy STOP táblát, amellyel megálljt parancsolunk a gondolatnak. Minél többször csináljuk, annál automatikusabbá fog válni, ezzel megállítjuk, hogy a gondolat elhatalmasodjon rajtunk.
Váratlan mozdulat technika: A módszer lényege, hogy megakaszthatjuk a gondolatainkat egy váratlan/hirtelen mozdulattal. Ha a gondolat megérkezik, ugorjunk, tapsoljunk, forogjunk vagy csináljunk bármi kreatívat, ami kizökkent a gondolatok körforgásából, és segít másra helyezni a hangsúlyt.
Érzékszerv-hangsúlyos technika: A nem kívánt gondolkodás leállítása azzal, hogy a környezetre figyelünk. Koncentrációnkat irányítsuk a körülöttünk lévő hangokra, vizuális ingerekre, szagokra vagy tapintásra. A környezet pásztázása eltereli a figyelmünket, segít a jelenben lenni ahelyett, hogy valahova máshova szöknének a gondolataink.
Sárga citrom technika: Ha éppen nincs kedvünk a környezetünket megvizsgálni, gondoljunk egyszerűen egy citromra és vizsgáljuk meg azt. Milyen a színe, a tapintása, az íze? Minél inkább konkrétabb az adott dolog, amire fókuszálunk, annál jobban tudjuk terelni a gondolatainkat is.
Időszak kijelölése: A módszer lényege, hogy a negatív gondolatokra való gondolást kicsit elhalasztjuk. Kijelölünk egy olyan időszakot a napunkban (pl. délután 16:30 és 17:00 között), amikor megengedjük magunknak, hogy az aggodalmainkkal, zavaró gondolatainkkal foglalkozzunk, ezzel határt szabva nekik.
Tudatos rágondolás: Ezzel a módszerrel paradox módon szándékosan és aktívan törekszünk a nemkívánatos gondolatra gondolni. Érdemes a negatív, vagy feleslegesnek tűnő gondolatokat megvizsgálni és közelebbről is megismerni:
minél inkább megértjük és elfogadjuk őket, annál kevésbé lesznek veszélyesek és végül megszelidülnek.
A túlzásba vitt gondolkodás kihat az egészségünkre. A hiányosságokon, hibákon és problémáinkon való rágódás növeli a mentális betegségek kialakulásának kockázatát, zavarja a problémamegoldást és alvási zavarokat okoz. Érdemes ezért olyan technikákat elsajátítani, ami segít ezek csillapításában, hosszú távon pedig felkeresni egy szakembert, aki segít megküzdeni a negatív gondolatokkal.
Wenzlaff, R. M., & Wegner, D. M. (2000). Thought suppression. Annual review of psychology, 51(1), 59-91.