Dr. Sarungi Emőke a Gyászfeldolgozás Módszer® Magyarország vezetője volt legutóbbi szegedi Pszicho-Kávéházunk vendége. Az általa vezetett Gyászfeldolgozás Módszer Magyarország központ célja többek között a gyászolók számára a módszer átadása, és hogy megfelelő információk átadásával eloszlassák a gyásszal kapcsolatos tévhiteket, mint például a gyász öt szakaszra bontása. Ennek szellemiségében beszélt a szakember, előadása egyszerre volt kifejezetten informatív és érzelmekkel telített.
Mindnyájan gyászolunk
Dr. Sarungi Emőke azzal a fontos gondolattal kezdte előadását, hogy a gyászfolyamat mindannyiunk életének része. Az előadó szerint a kulcsszó a változás:
a gyászfolyamat változást hoz az életünkbe.
Azt gyászoljuk, ami a változás kapcsán elveszett, akár azt is, aminek gondoltuk az addigi életünket. A folyamatot kiválthatja a haláleseten, váláson, szakításon kívül sokféle veszteség, például egy fontos kapcsolatunkban a bizalom változása, egy titok megismerése, de akár az országváltás is. Sokszor megfigyelhető, hogy a különféle veszteséget követő gyászfolyamatok egymásra rétegződnek és halmozottan negatív hatást gyakorolnak az életünkre. Kiemelte azt is, hogy a gyászolónak lehetnek a fájdalmas érzések mellett pozitív érzései (megkönnyebbülés, büszkeség pl), a gyászt többek között éppen az örömre való képesség különbözteti meg a depressziótól.
Gyászunk pont annyira egyedi, mint az életünk
Sokak számára ismerős lehet a svájci pszichiáter, Elisabeth Kübler-Ross: a gyász szakaszaról szóló elmélete. Ezzel kapcsolatban a félreértésekre maga a szerző hívta fel a figyelmet 2005-ben, mikor látta az eltelt 30 évben, hogy munkájának tanulásagai mennyire rosszul értelmezték. Dr. Sarungi elmondta, hogy Kübler-Ross haldoklókkal készített interjúkat – éppen ezért az általa meghatározott szakaszok az ő érzelmi reakcióikra vonatkoznak, nem magára a gyászra. A svájci szakember utolsó könyvében kiemelte, hogy veszteségeink és az ezekre adott reakciók is egyediek, nem tipizálhatóak és lineárisnak sem mondhatók. „A tagadás, a düh, az alkudozás, a lehangoltság és az elfogadás – eszközökként szolgálnak, amelyek segíthetnek azonosítani, hogy mit érzünk. Egyfajta keretrendszert adhatnak, hogy megtanuljunk tovább élni az elveszített másik nélkül.” Nincs arról szó, hogy mindenki ugyanazokat az érzéseket, ugyanabban a sorrendben élné át. Dr. Sarungi kiemelte, hogy
minden ember és minden kapcsolat egyedi, ezért minden gyászfolyamat is egyedi.
Ezt követően az előadó arról beszélt, hogy mi az, ami jellemző lehet a gyászoló személyre. Az érzelmi hullámvasút tipikus gyászreakció. A hangulati megzuhanást egy emlék, valamilyen zene, vagy illat is kiválthatja. Az érzelmek akár óránként és teljesen váratlanul váltakozhatnak. A gyászolókra jellemző lehet a mély fizikai kimerültség, az elérzéstelenítettség, valamint az étellel és az alvással való kapcsolat megváltozása (túl sok vagy túl kevés).
Mit mondjak, mit ne mondjak?
A gyászoló személyekhez való hozzáállás kérdése mindig ott van az őt körülvevő személyekben. Az előadás során elhangzott néhány javaslat, hogy mit ajánlott mondani és mik azok a kifejezések, amiket kerülni érdemes.
Kerülendő:
- Légy erős!
- Az élet megy tovább...
- Foglald el magad.
- Ne szomorkodj, lesz másik!
- Az idő megoldja...
Egy kutatásban 141 közhelyet gyűjtöttek össze a gyász kapcsán, ebből mindössze 19 volt segítő. Nézzünk ezek közül is néhányat:
- Nagyon sajnálom, amit érzel.
- Nagyon sajnálom, ami veled történt. (Fontos, hogy ne a gyászolót sajnáljuk.)
- El sem tudom képzelni, mit érezhetsz.
- Keresem a szavakat, de nehéz mit mondanom.
Gyász hatása a kapcsolatokra
A személyes kapcsolatokra az átmeneti energiafelszabadítók is kifejthetik hatásukat, amelyek rövid ideig tartó megkönnyebbülést adhatnak a gyászban, de a valódi feldolgozástól távolabb visznek. Ezek közé sorolhatjuk az alkoholt, a cigarettát, a drogokat, a gyógyszereket, a túlzott mértékű munkát vagy testedzést, a falást és a folyamatos TV nézést is – ezek hatására erősödhet a gyászra jellemző jelenség: nem a jelenben vagyunk. Gyászolóként sokszor a múlton tépelődünk vagy a jövőtől szorongunk, miközben ha nem vagyunk jelen, akkor sérülhetnek a szeretetkapcsolataink is.
A gyász és a családi rendszer kölcsönösen befolyásolják egymást.
Az életben maradottak között lévő kommunikációs nyitottság és a köztük lévő összetartozás döntő a megküzdés szempontjából. A szakember tanácsa, hogy zárt családokban az elviselhetetlen fájdalom kezelése érdekében próbáljanak megnyílni és kommunikálni egymással, mivel belebetegedhetünk, ha ezt nem tesszük meg. Ha a gyászoló személy zárkózottabb, a családtagok feladata, hogy ezt tiszteletben tartsák és megvárják, amikor magától megnyílik.
A veszteség megértése, mint lehetőség
Az előadó arról is beszélt, hogy semmi és senki sem pótolható – a veszteség 100%-os. Dr. Sarungi szerint szükséges megértenünk és elfogadnunk, hogy a halál és a veszteségek elkerülhetetlen részei életünknek. Ha ennek fényében vizsgáljuk a világot, akkor ez saját életünk jobb megértéséhez, a jelen kapcsolataink értékeléséhez vezethet minket.
Az esemény ezen pontján az előadó partnerei, tanítványai csatlakoztak, és kerekasztal-beszélgetés formájában folytatódott az est.
- Graf Orsolya kommunikációs szakember, szövegíró, Gyászfeldolgozás Módszer Tréner,
- Adamovits Judit pszichológus, Haladó Gyászfeldolgozás Módszer® Specialista,
- Király Eszter újságíró, a beszélgetés moderátora.
Átvezetésként Graf Orsolya megjelenés előtt álló könyvéből olvasott fel.
Király Eszter a felolvasott részhez kapcsolódva a gyász időbeni dimenziója kapcsán tette fel első kérdését. Adamovits Judit válaszában kifejtette, hogy 10-15 év elteltével is gyászolhatunk. Sokan nem értik, hogy miért is állhat fent a gyász ennyi idő után, többek között ezért is tartja fontosnak a szakember, hogy minél előbb segítséget kérjen vagy kapjon a gyászoló, mert az idő önmagában nem segítség. Dr. Sarungi Emőke hozzátette, hogy minél többen mondogatják a gyászolónak a különböző tévhiteket, annál kevésbé lesz nyitott a gyászoló a segítségre, sőt, ezek hatására be is zárkózhat. Ehhez hozzájárulhat az is, hogy
halálesetet követően egyes gyászoló személyek közelebb érezhetik magukat az elhunythoz, mint az élőkhöz.
Graf Orsolya kiemelte, hogy a segítségkérésig is idő telik el. Ekkor tudatosulhat csak, hogy a gyász rabságában meghozott döntések hogyan befolyásolták az életünket. Minden nap számít, ezért nem mindegy mennyi ideig hordozzuk a gyász terhét. Graf szerint vigyázni kell, hogy ne legyünk cinikusak másokkal, ne vesszen el az empátiánk – mivel a kapcsolatainkat nem tudja nem befolyásolni a gyászunk.
A moderátor arra is rákérdezett, hogy honnan jöhetünk rá, ha feldolgozatlan gyásszal küzdünk?
A kerekasztal-beszélgetés tagjai szerint a feldolgozatlan gyász tetten érhető, ha valakit piedesztálra emel a gyászoló fél, vagy épp démonizálja, tehát nincs meg az egységes, integrált kép az elvesztett személyről. Mindig rá gondol, vagy épp elkerüli a róla való beszélgetést, gondolkodást. De akkor is feldolgozatlan gyászról beszélhetünk, ha a szép emlékek felidézése fájdalommal jár. A szakemberek szerint a kulcs az érzelmi őszinteség. Testünk az érzéseken keresztül kommunikál velünk – ezekre intellektuálisan gondolkodással nem mindig látunk rá tökéletesen. Érdemes az érzéseket megfogni, megfigyelni, hogy van-e a hátterében hiányérzet – akár különböző vagy korábbi kapcsolatokból. Meg kell figyelni, hogy „ki volt az eredeti szerző”, akivel való kapcsolat okozza az adott érzelmet.
Egy másik kérdésre válaszolva Graf megjegyezte, hogy a gyászoló személy megváltozik, a társa pedig elkezdi a gyászoló korábbi énjét gyászolni. Ezekben a helyzetekben, amit tehetünk, hogy
biztosítjuk magunkat és másokat arról, hogy a gyász normális reakció,
amivel egyedül nem lehet megküzdeni, ehhez érzelmi kommunikációra van szükség. A Gyászfeldolgozás Módszer® egyik alapvetése szerint a gyász az elveszített másikkal kapcsolatos megszakadt, befejezetlen érzelmi kommunikáció. A gyászfeldolgozásban a módszer alkalmazása során az elveszített másikkal kapcsolatos érzéseket (pozitív és negatív, hála, megbánás és megbocsájtás) a cselekvésprogram lépései mentén megfogalmazzuk és egy beteljesítő levélben összegezzük. Adamovits hozzátette, hogy a pozitív életesemények is magukkal hozhatják a gyászt, addigi életünk, életritmusunk gyászolását. A szakember sokszor találkozott azzal, hogy a manapság egyre többek által tapasztalható kiégés jelenik meg tünetként, majd a feltárás során derül ki, hogy emögött egy feldolgozatlan gyászfolyamat áll.
A közönségkérdésekre válaszolva szóba került, hogy mások nem tudják feldolgozni a mi gyászunkat. Ez egy belső munka. A gyászolónak kell végig vinnie, míg a másik személy „csak” támogatást nyújthat.
A szakemberek tapasztalata szerint önmagunknak a legnehezebb megbocsátani.
Mi segíthet abban, hogy a gyászfolyamat ne okozzon újabb kapcsolati veszteségeket?
Álljon itt erről egy felsorolás Dr. Sarungi és munkatársai által megfogalmazott néhány gondolat:
- A kommunikáció nyitottsága, őszintesége a kapcsolatban
- Kihangsúlyozni, hogy a jelenlegi veszteségben korábbi kapcsolati veszteségek is benne lehetnek.
- A gyász egyediségének elfogadása.
- Tisztelet a másik gyászának, működésének egyedisége felé
- Szükségletek kifejezése egymás felé. Határhúzás kérésekkel
- Tudatosítani, hogy a gyász fájdalmában lévő távolság nem feltétlenül egyenlő a kapcsolat elvesztésével.
- Megérteni, hogy mindenki egyedi módon gyászol, ezen keresztülfontos tolerálni mások gyászát.
- Minél hitelesebben tudunk a saját érzéseinkhez kapcsolódni, annál jobban tiszteletben tudjuk tartani a másikét.
