Meghúzott copf, a másik kezéből kitépett játék, rugdosódás és csúfolódás. Gyakori vendégei ezek egy óvoda udvarának. A gyerekek sokszor viselkednek agresszívan, ám ez nem mindig ad okot aggodalomra. De mi a normális, és hol van a határ? Honnan tudhatjuk, hogy gyermekünk túlságosan erőszakos? Mikor kell segítséget kérnünk? Cikkünkből kiderül!
A gyermekek agresszív viselkedése természetesnek tekinthető 18 hónapos és 3 éves koruk között, legyen szó lányról vagy fiúról. Ekkor kezdik el megtanulni a társadalmi szokásokat, és az interperszonális képességeik ugyanis ekkor indulnak fejlődésnek. Ha egy ilyen korú gyermek agresszívan viselkedik, az lehet egyszerűen az érés egy egészséges szakasza, ami együtt jár a határok feszegetésével. Ekkor csupán meg kell tanítanunk őket arra, hogy inkább együttműködéssel és egymás segítésével érjék el azt, amit akarnak. A későbbiekben így könnyen tudnak ezekre a stratégiákra támaszkodni.
Ha egy gyermek 5 éves kora felett is erőszakosan viselkedik, valószínű, hogy fejlődési készségei javításra szorulnak. Szerencsére ez még nem jelenti azt, hogy gyermekünk élete végéig agresszív marad.
Átirányítással, tanulással, és némi megerősítéssel gyakran megszüntethető a probléma.
Amennyiben a nemkívánatos viselkedés 4-6 hónappal azután is fennmarad, hogy a gyermek megfelelő útmutatásban részesült, lehetséges, hogy mélyebben gyökerező problémával van dolgunk. Érdemes ilyenkor egy szakképzett pszichológus segítségét kérni. Ő fel tudja mérni gyermekünk proszociális készségeit és agressziójának szintjét. Sokat segíthet a családterápia is, amely során a szülők elsajátíthatják a megfelelő gyermekneveléshez szükséges tudást.
A rizikófaktorok
Ha aggódunk gyermekünk viselkedése miatt, néhány árulkodó jelre érdemes odafigyelnünk. Különösen, ha 6 éves kor felett tapasztaljuk ezeket:
• Megüt, megkarmol vagy ellök másokat.
• Kicsúfolja a társait, zsarnokoskodik felettük.
• Felfüggesztik vagy eltanácsolják az iskolától.
• A barátai túl sokszor keverednek bajba.
• Dühkezelési problémákkal küzd.
• Hiányzik belőle az empátia vagy a megbánás.
A szülők meg kell tanítsák gyermekeiket olyan alternatívák használatára, melyekkel sikeresen és erőszakmentesen elégíthetik ki igényeiket. A korlátok felállítása, valamint az elvárt viselkedések megerősítése egy egészséges, gondoskodó környezetben segítheti őket abban, hogy megtanulják ezeket a készségeket.
Az egyik legfontosabb tényező a kötődés
A szülő és gyermek közötti megfelelő kötődés is nagyban elősegíti a agresszív viselkedés megelőzését. A kötődés egy olyan érzelmi kötelék, ami többek között az empátia kialakulásának az alapja is. Egy empatikus gyermek nagyobb eséllyel segít másoknak, és kevésbé fordul olyan megoldásokhoz, amelyekkel árthat környezetének. Az 5 éves kor utáni folytatólagos agresszió gyökere sokszor pont kötődési problémákban keresendő.
Vannak olyan tényezők, amelyek súlyosan megzavarhatják a kötődés kialakulásának folyamatát. Ezek közül kiemelendő a bántalmazás, az elhanyagolás vagy a családi erőszak. Egy agresszívan viselkedő fiatal gyakran otthon vagy az iskolában is erőszakkal szembesül. Ha a fejlődés későbbi szakaszaiban bántalmaznak vagy elhanyagolnak egy gyermeket, történjen az bármilyen közegben, gyakori, hogy a későbbiekben is agresszív viselkedést fog mutatni.
A gyermekkori agresszió tehát természetes egy bizonyos korig.
Ám azoknál az 5 éves kor feletti gyermekeknél, akik erőszakos viselkedést mutatnak, tanácsolt pszichológus segítségét kérni. A korai beavatkozással magas szintű sikereket lehet elérni- Nagyon fontos tehát, hogy a szülő figyeljen az intő jelekre, és azonnal cselekedjen, amint ezeket tapasztalja.
