Gyermekközpontú nevelés, avagy hat tény a Waldorf iskolákról

Egyre több szülő akad, aki az alternatív iskolákat választja gyermekének. Miért van ez? Miért van szükség alternatív iskolákra? A legfontosabb szempont talán, hogy az alternatív iskolák nem „kimenet-orientáltak”, hanem a tapasztalatra, az élményre, a jelenben átélt és megismert dolgokra helyezik a hangsúlyt. Gyermekközpontú hozzáállásuk pedig egyre több szülőt vonz. Cikkünkben sorra vesszük a Waldorf-iskolák legfontosabb alapelveit, melyek szülőként vagy érdeklődőként egyaránt segítenek a tájékozódásban.

A Waldorf-iskolát 1919-ben alapította a Waldorf Astoria cigarettagyár igazgatója, az alapelvek kidolgozása Rudolf Steiner nevéhez fűződik. Ma már a világ számos területén elterjedt mint alternatív iskola. Olyannyira elterjedtek az alapelvei, hogy néhány a nyugati és észak-európai ország hivatalos közoktatási célkitűzései közé kerültek.

A Waldorf-pedagógia olyan alapelvekre épült, amelyeket a tudomány csak a következő évtizedekben igazolt.

1. Az egyik legfontosabb alapelv a gyermekközpontú szemléletmód, amely

azt hangsúlyozza, hogy a gyermek fejlődő lény

– „keletkezőben lévő ember” –, és hogy elsősorban antropológiailag megalapozott megismerésre van szüksége a pedagógusnak ahhoz, hogy e fejlődés szakaszait, azok törvényszerűségeit át tudja tekinteni, és a tananyagot és közvetítésének módját ezekhez az ismereteihez tudja szabni.

Érdekesség, hogy Jean Piaget gyermekpszichológus csak a következő évtizedekben végzi el nagyhírű vizsgálatait, és vázolja fel az egyes életkori szakaszok törvényszerűségeit.

2. A Waldorf-iskola tizenkét évfolyamos, egységes iskola.

„A modern embernek tizenkét éves egységes képzésre van szüksége ahhoz, hogy személyiségét ki tudja bontakoztatni.”

Ebben az életkorban a személyes autoritáshoz való kapcsolódás kiemelten fontos, ezért a Waldorf-osztálytanár nyolc évig viszi az osztályát. A tanárhoz való kapcsolódás képes orientálni a gyermeket a világban. Steiner szerint az osztálytanárnak valójában nem valamely szaktárgyban kell szakembernek lennie, hanem a gyermekben, és a gyermekkel való kommunikáció módjában.

3. Egyenlő fontossággal vannak jelen a művészetek, a közismereti tantárgyak és a szakmai irányok:

zene, ének, mozgás, festés, rajz, szobrászat, irodalom, színház; a kézzel végzett gyakorlati tevékenységek: kézimunkától a kézművességen át a könyvkötészetig, földmérésig; és a tanulni való közismereti tárgyak.

A tizennégy-tizenhat éves kori pályaválasztás korainak minősíthető, ezért a szakmára való felkészítés helyett a nagy szakmai irányokra helyezi a hangsúlyt.

Ezzel betekintést nyújt az ipar, a mezőgazdaság és az emberrel végzett tevékenységek világában. A szakmai képzést a munkahelyekre bízza.

4. Figyelembe veszik az életkori sajátosságokat.

Abból indulnak ki, hogy a tanulásra való fogékonyság tizenhat és huszonöt éves kor között a legmagasabb, ebben a korban rengeteg ismeretet képesek magukba szívni a fiatalok. Hat és tizenhat éves kor között viszont szükségük van arra, hogy „még gyerekek legyenek”. A Waldorf iskolában nem arról van szó, hogy burokban nevelkednének a gyermekek egy bizonyos életkorig, hanem arról, hogy amíg szükséges – az életkori sajátosságokból kifolyólag –, addig támogatják és óvják őket, majd miután megerősödtek, egészséges fiatal felnőttek válnak belőlük, akik később már egyedül is képesek helytállni a nagybetűs életben.

5. A Waldorf-iskolában úgynevezett epochális oktatás van.

A napi beosztás szerint a két első óra az úgynevezett főoktatás ideje, hiszen ekkor a legmagasabb a vércukorszint. Szünet nincs a két óra között, viszont sokféleképpen tagolva van: mozgás, ének, ritmikus tevékenység, mindig az adott tantárgyhoz kötődve.

Az epochális oktatás azt jelenti, hogy tömbösítve vannak az egyes tantárgyakhoz tartozó órák. Egy Waldorf-iskolásnak nagyjából ugyanannyi történelem- vagy földrajzórája van, mint egy hagyományos iskolába járónak, de ez tömörítve van, két-három hetes epochákba.

A Waldorf-iskolásoknak a tankönyvek helyett nagy epochális füzeteik vannak. A Waldorf elv szerint a gyermek jobban elmélyed a tanult jelenségben a jegyzeteléssel, mintha csak tanulna róla egy könyvből.

6. Osztályzás helyett a gyermekek rendszeres visszajelzést kapnak.

Úgy vélik, hogy a leíró részletes értékelés hatására jobban tudnak fejlődni a gyermekek. Ezzel igyekeznek elérni, hogy

a diákokat a természetes gyermeki kíváncsiság és érdeklődés motiválja

a jó jegy iránti vágy vagy a rossz jegy szerzésétől való félelem helyett. A szülők szintén rendszeres tájékoztatást kapnak gyermekükre vonatkozóan.

Láthatjuk tehát, hogy a Waldorf-iskolák oktatása nagymértékben eltér az állami iskolák oktatásától, hiszen a waldorfos gyermekek az elméleti ismeretszerzésen túl számos gyakorlati készség elsajátításával is foglalkoznak. Ebből adódóan sokakban kérdésként merülhet fel, hogyan készülnek a diákok az állami érettségire és a felsőoktatási felvételi vizsgákra. A Waldorf-gimnáziumok 13. éve az állami érettségire és a felvételire való felkészülésről szól, amikor a waldorfos fiatalok elsajátítják és rögzítik a szükséges ismereteket. A felmérések szerint a továbbtanulni szándékozó waldorfos diákok ugyanúgy megállják a helyüket a felvételi során, mint a hagyományos gimnáziumokból érkezők.

Kinek ajánlott a Waldorf-iskola? Azt nem mondhatjuk, hogy mindenkinek, de az iskolákban igen vegyesen vannak jelen a diákok, különböző személyiséggel, képességekkel és tervekkel. Az alternatív iskola mellett legtöbbször azok a szülők döntenek, akik szeretnék, hogy gyermekük saját tempójában és saját képességeihez mérten fejlődjön, és őszinte érdeklődéssel forduljon a tanulás felé, ahelyett, hogy teherként tekintene rá.