Ha megszakad a kapcsolat a valósággal, avagy: mi is a pszichózis?

Sokszor találkozhattunk már különböző forrásokból a pszichózis kifejezéssel. Érzékcsalódások, hallucinációk, hanghallások – mind hatásos elemei lehetnek egy-egy filmnek vagy könyvnek, gondoljunk csak a Requiem egy álomért, vagy a népszerű Harcosok Klubja című filmre. Mi állhat azonban e komplex jelenség mögött? Cikkünkből kiderül, mi minden okozhatja a valósággal való kapcsolatunk megszakadását – a bonyolult pszichés zavaroktól kezdve egészen triviális hétköznapi dolgokig.

A pszichózis nem egy külön kórkép, hanem a pszichiátriai állapot súlyosságát jelzi – minden mentális zavar és sokféle fiziológiai állapot válhat olyan mértékűvé, hogy pszichotikus tünetek jelennek meg. Egy súlyos depresszióban például a személy a negatív gondolatainak megfelelő hallucinációkat élhet meg – esetleg hangokat hall, melyek becsmérlik, megalázzák őt. Ugyanakkor

egy testi megbetegedés során is előfordulhat, hogy a tünetek súlyosságából kifolyólag a beteg dezorientált lesz, nem képes megfelelően érzékelni a körülötte lévő világot.

Gondoljunk csak a mostani koronavírus járványra, vagy akár egy komolyabb lázzal járó megbetegedésre. Ilyen állapotban ugyanis szintén előfordulhat, hogy a személy időben és térben dezorientált lesz, esetleg nehéz megkülönböztetnie, mi álom és mi valóság. Akár teljesen egészséges állapotban is tapasztalhattunk már hasonlót, amikor éppen az elalvás szélén álltunk – ezek az úgynevezett hipnagóg hallucinációk. Az alvás és ébrenlét határán ugyanis gyakran megjelenhetnek különféle érzéki benyomások, melyek sokkal inkább álomszerűek, elménk azonban még keresi rájuk a racionális magyarázatot.

Hol találkozhatunk leggyakrabban pszichózissal?

Akut pszichotikus epizódok sokféle kórképnél jelenhetnek meg, azonban a skizofrénia és a skizoaffektív zavar esetében ez az egyik vezető tünet lehet. Skizofréniánál ugyanis beszélhetünk akut és krónikus szakaszról –

akut fázisban a személy valósággal való kapcsolata fellazult, mely leginkább hallucinációk és téveszmerendszerek formájában mutatkozik meg.

Krónikus fázisban, habár a realitással való kapcsolat megtartott, megjelenhetnek úgynevezett maradványtünetek (például hanghallások). A skizofréniával élő személyeknek az egyik legnagyobb nehézsége, hogy habár gyógyszerek segítségével elkerülhetőek az akut pszichotikus állapotok, krónikus fázisban akár az életet is veszélyeztető mértékű motivációhiányt élhetnek meg. A skizoaffektív zavar ehhez hasonló, azonban mindez hangulati tünetekkel is együtt jár – hol depressziós, hol mániás vagy hipomániás fázisok váltakozhatnak.

A pszichés zavarokon kívül a másik leggyakoribb eset, melyben jellemző a valóságtól való elszakadás, a különböző tudatmódosító szerek használata. A központi idegrendszerre ható szerek közül a hallucinogének azok, melyek pszichotikus tüneteket válthatnak ki – a kisebb vizuális illúzióktól vagy érzékcsalódásoktól kezdve az egészen komplex hallucinációs élményekig. Különböző kultúrákban ezt a módosult tudatállapotot akár terápiásan is felhasználhatják a gyógyulás érdekében – a pszichedelikumok asszisztálta pszichoterápia azonban a legtöbb ellátórendszerben máig nem tudott gyökeret verni. Ebben a szerek illegalitása miatt leginkább a bennük rejlő kockázat játszik szerepet – egy-egy rossz élmény hatására ugyanis akár poszttraumás stressz zavar is kialakulhat az arra érzékeny személynél.

Milyen tünetek jelenhetnek meg?

Leggyakrabban az észlelés, illetve az érzékelés zavarai jellemzők – ilyenek lehetnek a különböző illúziók, hallucinációk. Ezek érinthetik egyaránt a látást, a hallást és a taktilis érzékeket is. Vizuális hallucinációknál a legegyszerűbb a különböző villódzó pontok, fénycsóvák látása – de ennél komplexebb dolgok ugyanúgy megjelenhetnek az illető látóterében. Beszélhetünk akár szaglási hallicunációkról is – akinek például mérgezéses téveszméi vannak, könnyen kiérezheti különböző, általa mérgezőnek vélt anyagok szagát az ételeiből.

Az akusztikus hallucinációk szintén széles skálán mozoghatnak – az inger nélküli beszédhang hallásának a legveszélyesebb verziói az úgynevezett parancshallucinációk.

Ezek a hangok a személyt általában valamilyen ön- vagy másokat károsító magatartásra buzdítják; veszélyességük pedig abban rejlik, hogy az illető sokszor kényszernek érzi ezek megvalósítását. Ha egy kórképben ilyen jellegű észlelési zavar fordul elő, az veszélyeztető állapotra utal, és azonnali orvosi ellátást igényel. Végezetül néhány szó a taktilis hallucinációkról – ezek legtöbb esetben olyan érzésekkel járnak, mintha a személy bőrén vagy a bőre alatt bogarak, rovarok mászkálnának. Szerfüggőségek, illetve megvonásos állapot esetében gyakoriak.

Habár kevésbé a hallucinációk között említendő, de szintén a valósággal való kapcsolat fellazulására utal, amikor az illető számára ismerős személyeket nem ismer fel – vagy ennek pont az ellenkezője, ismeretleneket ismerősnek vél. Leginkább organikus károsodásoknál, demenciáknál fordul elő.

A pszichotikus tünetek kezelése

Egy-egy kórkép kapcsán a pszichotikus tünetek megjelenése az állapot olyan fokú súlyosságára utal, hogy legtöbb esetben elengedhetetlen a gyógyszeres kezelés. A pszichózis esélyét tartósan magukban foglaló betegségeknél (például skizofrénia) folyamatos farmakológiai kezelés szükséges.

Legjobb, ha emellett a betegség okozta pszichés terhek feldolgozásához és az ezek menedzseléséhez szükséges készségek fejlesztéséhez pszichológiai segítség is rendelkezésre áll.

Bizonyos kórképek kapcsán azonban az állapot enyhülésében sajnos nem feltétlenül segít a gyógyszerelés. Alzheimer-kórnál, vagy éppen valamilyen fizikai megbetegedés során a legmegfelelőbb megoldás, ha megnyugtatjuk az adott személyt, és segítünk neki a helyzet elviselésében a tünetek mérséklődéséig.

A valósággal való kapcsolat megszakadása sem az ebben érintettek, sem az őt körülvevők számára nem könnyű. Ha közvetlen közelünkben nem is találkozunk naponta a problémával, nagyon fontos az ezzel kapcsolatos alap tudásunk bővítése.

Ez az egészséges személyeknek is segíthet jobban megérteni, min mehetnek keresztül azok, akik tartósan vagy átmenetileg nem az általunk ismert valóságot érzékelik.

A súlyos pszichés zavarok tartós destigmatizációjához ugyanis elengedhetetlen, hogy a betegség által nem érintettek is jobban belelássanak a tünetek mibenlétébe – így talán kevésbé lesz ismeretlen és ijesztő, ha esetleg egy szituációban ilyen jellegű panaszokkal szembesülünk.