„Ha nem én, akkor ki?” – A proaktív mentalitásról

A proaktivitás kérdése szituációtól függően, számos formában értelmezhető. Vajon mi határozza meg, hogy egy adott helyzetben mennyire bizonyulunk proaktívnak? Meglépjük? Kipróbáljuk? Belevágunk? Ha nem, miért nem? Talán segíthet választ találni ezen kérdéseinkre, ha tisztába kerülünk a proaktív mentalitás fogalmával.

Maga a proaktivitás, mint meghatározás, a kezdeményezés és az aktív cselekvés jelenségeit foglalja magában. A fogalom széleskörű elterjedése Stephen Covey (2011) nevéhez fűződik, s habár leggyakrabban szervezetpszichológiai témákba olvasztva találkozunk vele, a proaktivitás a személyiségpszichológia iránt aktívan érdeklődőket is egyaránt foglalkoztatja.

Milyen az egyén, ha proaktív?

A proaktivitás önmagában viselkedési, érzelmi és karakterbeli dimenziókon mozog, ezen belül pedig különböző minőségekben jelenik meg. Az úgynevezett proaktív személyiség meghatározó alapját képezi a proaktív magatartásnak, azaz prediktorának tekinthető.

A proaktív személyről általánosságban elmondható, hogy aktív alakítója és szerepvállalója saját sorsfordulatainak – úgymond önmaga change agent-je.

Félelmei egy bizonyos mértéken túl nem gátolják abban, hogy bátran kezdeményezzen egy adott helyzetben, melynek megvalósításához megfelelő elhatározása szolgál alapul. A proaktív személy felelősséget vállal tetteiért és viselkedéséért – a múltra, a jelenre és a jövőre nézve is.

A proaktív személyiség ellentettjét a reaktív személy képezi, aki inkább csak reagál az őt érő külső ingerekre vagy környezeti hatásokra, semmint, hogy aktív cselekvője, alakítója legyen önnön tapasztalásainak.

A proaktív mentalitást számos tényező befolyásolja, melyek együttesen alakítják belső elhatározásunkat, ezáltal pedig későbbi cselekedeteinket.

A proaktivitás főbb tényezői

Felelősség: A fent meghatározott definícióból már szembe tűnhet, hogy a proaktivitás egyik kulcsfontosságú tényezője a felelősségvállalás. A proaktív személy felelősséget vállal a tetteiért, az önmagával történő események kimenetelét, annak okait saját erőforrásaiban és tetteiben keresi. Ily módon, a felelősségvállalás bizonyos mértékig kapcsolatban áll önismeretünk mértékével is, hiszen ahhoz, hogy tisztább képet nyerjünk viselkedésünkről és az ezek által kiváltott hatásokról, megfelelő belátással is szükséges rendelkeznünk.

Függetlenség: A függetlenség, mint a proaktív magatartás másik mozgatórugója, szoros kapcsolatban áll a felelősségvállalással. A függetlenedés hatására az egyén saját sorsának alakítását nem külső erőkből várja, önmaga kívánja megteremteni lehetőségeit. Ilyen értelemben a függetlenség összefüggésbe hozható az énhatékonyság mértékével is.

Kontroll: A korábbi kettő egyvelege mellett szintén kulcsfontosságú, hogy sorsunk alakulása felett érzett személyes kontroll-érzetünk milyen mértékű, vagyis, hogy milyennek ítéljük saját tetteink befolyásoló erejét.

Mi alakítjuk sorsunkat, vagy csak csekély beleszólásunk van annak alakulásába? Ezen kérdésre adott ösztönös válaszunk a szubjektív kontrollérzetünk minőségében rejlik.

Ebből következik, hogy ha megfelelő bizodalommal rendelkezünk aziránt, hogy van beleszólásunk a velünk történő események alakulásába, nagyobb eséllyel merjük meglépni az adott cselekvést. Ez egyúttal tehát belső félelmeink leküzdését is maga után vonja.

Hogyan mozgósíthatjuk saját, belső erőforrásainkat?

Elsődlegesen kerüljünk tisztába saját értékrendünkkel. Azáltal, hogy tisztább képet nyerünk a saját magunkkal és a külvilággal kapcsolatos hozzáállásunkról és elvárásainkról, megteremtjük a személyes növekedésünkhöz szükséges alappilléreket.

Ezen felül, fogalmazzuk meg életcéljainkat, mind a közel-, mind a távoli jövőre vonatkozóan. Ha vizionáljuk és felmérjük mindazt, ami számunkra igazán jelentős, felismerhetjük az ezek mozgósításához vagy megvalósításához szükséges erőforrásainkat is.

Szintén fontos tényező, hogy legyünk nyitottak mások és a külvilág felé. Empatikus készségünk gyakorlásával (vagy fejlesztésével) megérthetjük a körülöttünk lévők motivációit, ezáltal hatékonyabban mozoghatunk szociális környezetünkben. Mások megértésére fókuszálva elősegíthetjük, hogy saját motivációinkat is ideális formában juttassuk mások tudtára, ezáltal környezetünk is megfelelőbben ítélje meg viselkedésünket.

Mindemellett, fókuszáljunk a pozitívra – mind másokkal, mind önmagunkkal kapcsolatban. Hiányosságaink helyett erősségeinket helyezzük előtérbe, a „mi nincs” mentalitás helyett tudatosan válasszuk a „mivel rendelkezem” hozzáállást. Így félelmeinket, belső akadályainkat is eredményesebben győzhetjük le, hiszen egy kedvezőbb hangvételű alapról indulhatunk.

A proaktív mentalitás hatása életünk számos területén megnyilvánul, akár szociális kapcsolataink, akár munkánkban elért sikereink terén, ezen felül pedig az önmagunkkal való belső kapcsolatra is nagy hatással lehet. Bizonyos helyzetekben tehát érdemes megfigyelnünk, mennyire is bizonyulunk a velünk történő események aktív formálóinak, hiszen ez már önmagában megteremtheti kezdeményezőkészségünk alappilléreit.