Gyurkó Alexandránál egy hónaposan májbetegséget diagnosztizáltak. Nem egészen egy éves korában szervátültetésen esett át, és új esélyt kapott. A mindössze húsz éves lány azóta sikert sikerre halmoz: 2015-ben elnyerte a Veszprém Megye Legjobb Sportolójának járó címet, nem sokkal később pedig az év legjobb női parasportolójának választották. De vajon mi a sikerének titka, és milyen transzplantáltként élsportolónak lenni? Interjúnkból kiderül.
Hogyan kezdődött a sportolói pályafutásod? Miért pont az úszás mellett döntöttél?
2004 óta minden évben szerveznek a szervátültetett gyerekeknek nyári tábort, ahová egyszer én is elmentem. Itt az egyik napi program az úszás volt. Már akkor imádtam vízben lenni, én az egy óra helyett másfél órát is ott töltöttem. Ekkor kaptam azt a visszajelzést, hogy ezzel érdemes lenni többet foglalkozni, mert nagyon jó a vízfekvésem. A transzplantációs alapítvány elnöke, Szalamanov Zsuzsa beszélt rá minket erre a sportágra, akinek azóta is nagyon sok mindent köszönhetek. Harmadikos voltam, amikor szeptembertől elkezdtem az edzéseket, 2006-ban pedig már részt vehettem az első Európa-bajnokságomon, ami akkor itthon, Pécsen rendeztek meg.
Veszélyeztetettebbnek számítasz emiatt a sportban?
Nem szabad túlhajtanom magam. Egy egészséges úszó élsportoló reggel és délután is több órás edzésen vesz részt, amit kiegészít még a torna és más szárazföldi mozgásforma is. Ezt a fajta edzésmódszert szervátültetettként nem lehet bírni, és nem is éri meg azért tönkre tennünk magunkat, hogy Olimpián indulhassunk, ha számos más lehetőségünk is van a versenyzésre. Nekem az egy-másfél óra időtartam elég egyhuzamban, de ezt én bírom napi kétszer is.
Szerencsére tudom, hol a határ.
Ha úgy érzem, hogy valami már sok volt, szólok az edzőmnek. De ők is tisztában van azzal, mennyi az, amennyit meg kell csinálnom, és mennyi, amit ténylegesen meg lehet.
Mi a tapasztalatod, minden edző tud érdemben foglalkozni a szervátültetett sportolókkal?
Több edzővel is dolgoztam együtt az eddigi pályafutásom alatt, és sajnos nem csak jó tapasztalatokkal gazdagodtam. Jelenleg a Trappancs Egyesület sportolójaként a Ferencvárosi Torna Club triatlonosaival edzem együtt, mert az ő szakedzőjük, Pécsi Annamária a Szervátültetettek Szövetségének hivatalos úszóedzője. Mellette Mesterházy Roland foglalkozik még velem. Budapesten őket ajánlják a leggyakrabban.
2015-ben a szervátültetett sportolók legrangosabb eseményén, a XX. Szervátültetettek Világjátékán hat érmet is szereztél. 50 és 100 méter gyorsúszáson ráadásul elsőként értél célba. Mit gondolsz, mi a siker titka?
Azt hiszem, hogy a legnagyobb köszönettel a szüleimnek tartozom a hozzáállásuk miatt. Ők azok, akik mindig biztattak, hogy menjek és csináljam, és minden lehetőséget meg is teremtettek ehhez. De talán mindez nem lenne, ha nem szeretném ennyire azt, amit csinálok. A siker pedig abban rejlik, hogy lelkes vagyok, és szorgalmas. Ha fáj, akkor akár puffogva is, de megcsinálom. Ezek mellett, számomra nagyon fontos még a külső segítség és az apró motivációk.
Ugyanebben az évben elnyerted Veszprém Megye Legjobb Sportolójának járó címet, nem sokkal később pedig a 2015-ös év legjobb női parasportolójának választottak. Hogyan emlékszel erre vissza?
A sportújságírók minden évben kiválasztják az év sportolóját, de az eszembe sem jutott, hogy szervátültetetteket is megválasztanának. Januárban jött az üzenet, miszerint a top 3 jelölt között vagyok a női parasportolók kategóriájában. Szerencsére úgy alakult, hogy anyukám és apukám is el tudott kísérni a díjátadóra, de szívem szerint mindenkit magammal vittem volna.
Amikor elérkezett az én kategóriám, és kimondták a nevem, sírni tudtam volna. Fel kellett mennem a színpadra köszönő beszédet mondani, de nem készültem semmivel, ezért rögtönöznöm kellett. Azt hiszem annyit mondtam, hogy nagyon váratlanul ért a díj, de ez a tíz éves pályafutásom megkoronázása, és nagyon szépen köszönöm mindenkinek, aki lehetővé tette, hogy eljuthassak idáig. A díjátadó ünnepséget állófogadás követte, ahol életre szóló barátságokat kötöttem. Akkor jöttek oda hozzám olyan emberek gratulálni, akiknek én szerettem volna: Cseh László edzője, Király Gábor és Gera Zoliék is.
Az est fénypontja pedig az volt, amikor a példaképemmel, Cseh Lászlóval fotózkodhattam együtt az év sportolója díjainkkal. Ha rossz napom van csak ránézek ezekre, mert ez az, ami motivál. Újra ott lenni.
Az eredményeket pedig azóta is halmozod. Mi lesz a következő megmérettetés, amire készülsz?
Már szeptember óta az idei Világjátékokra készülök. Ez most nyáron, június 25. és július 2. között lesz Malagán.
Milyen elvárásokkal indulsz?
A 400 méteres gyorsúszást nagyon szeretném megnyerni, mert eddig minden nagyobb versenyemen másodikként értem célba. Úgy érzem, hogy ez most bennem van, sokat tudtam fejlődni. Helsinkiben tizenhárom másodperccel jobb időeredményt úsztam, mint Argentínában, de sok múlik azon, hogy az ellenfél melyik pályán versenyzik. Azt gondolom, ha bármelyik számomban sikerül aranyérmet szereznem, akkor én már nagyon boldog leszek.
Hogyan zajlik a mostani felkészülési időszakod?
Most, hogy itt állok a vizsgaidőszak előtt, volt pár gyengébb pillanatom. Szerencsére a barátom és az edzőim is olyan támogatóak voltak, hogy kilábaltam ebből. Megmondták, hogy nem azért vagyok itt, hogy panaszkodjak. Nekem csinálnom kell, VB-re kell mennem, és ott kell lennem az élmezőnyben. A sok pozitív energia hatására túl tudtam lendülni ezen.
Ebben az időszakban annyiszor megyek edzeni, ahányszor csak tudok. Ez most körülbelül öt és hét alkalom között változik, de persze mindemellett egyetemre is járok.
Dolgozol sportpszichológussal is az edzéseken kívül vagy egy-egy verseny közeledtével?
Pszichológus foglalkozik velem a Szervátültetettek Szövetségénél, de ő nem kimondottan sportpszichológus, hanem családterapeuta. Hozzá bármikor fordulhatok, régóta ismerjük egymást, ami eléggé megkönnyíti a helyzetet. Volt már számos olyan verseny is, ahová ő is elkísért minket. A verseny előtti löketek, amikor elhiteti velem, hogy tényleg meg tudom csinálni, az nagyon sokat segít. Az ő segítségével jöttem rá arra,
hogy nem az ellenfél, hanem önmagam legyőzése a cél.
Elsőéves egyetemistaként hogyan tudod összeegyeztetni az élsportot a tanulással? Marad időd a kikapcsolódásra?
Az egyetemen úgy próbáltam az óráimat igazítani, hogy 10 óránál hamarabb ne kelljen előadásra járnom. Így reggel 7-től már tudok úszni, és kényelmesen be is érek. A felkészülési időszakban a társasági életem igen csak lecsökkent, de az egyetemen kialakult egy olyan jó közösség, akikre mindig tudok számítani.
Milyen terveid vannak a jövőre nézve?
Nyáron önkéntes leszek az itthoni világbajnokságon, ami biztosan nagy löketet fog adni a jövő évi Európa-bajnoksághoz. Ott tizedjére lehetnék válogatott, de majd kiderül, hogyan alakul. A sport mindig az életem része lesz valamilyen formában, de azt gondolom, hogy az élsport számomra többe kerül, mint amennyit kamatozik. Egészen kis korom óta tanári pályára készülök. Az egyetemen is földrajz és német tanári szakon tanulok, ez az amivel a későbbiekben foglalkozni szeretnék, de azt hiszem az edzősködés sem áll távol tőlem.
***
A Mindset Pszichológia több, mint érdekes cikkek halmaza. Nem egyszerűen egy szaklap. Ebből a rövid animációs videóból megtudhatod, miről is szól valójában ez a páratlan platform!
https://www.youtube.com/watch?v=z-htXgkYeeE&t=4s
