Hagyjam, ne hagyjam? – Önkielégítés kisgyermekkorban

Normális, vagy botrányos? Nem túl korai még? Mit lehet ellene tenni? Cikkünkben megmutatjuk, szülőként hogyan kezelhetjük helyén a témát.

Viszonylag gyakori, hogy a kisgyermekek akár már bölcsődés korban felfedezik, miként tudnak örömet szerezni maguknak. A kisgyermekkori önkielégítés látványa ugyanakkor kellemetlen érzéseket kelthet a szülőkben, amit a gyerekek is megéreznek. A szülői hozzáállás nagyban befolyásolhatja, hogy a gyermek miként éli meg ezt az időszakot, ezért fontos szülőként tájékozódni a témában. Az esetek többségében mindössze egy rövidebb időszakról van szó, ami alatt ez a fajta örömszerzés gyakran megfigyelhető a gyereknél. Ha megfelelően állunk hozzá a jelenséghez, hamar csökkenhet az előfordulása, anélkül hogy komolyabb gondot jelentene. Előfordulásának gyakoriságára, formájára, körülményeire mégis érdemes odafigyelni, hogy megértsük a gyermekünk viselkedésének hátterében bujkáló érzelmi szálakat.

Honnan indul?

Minden azzal kezdődik általában, hogy a gyermek (csecsemő) minden mozdulatával azon igyekszik, hogy felfedezze az őt körülvevő világ, illetve saját maga működését. Önindította mozdulataival egyre jobban kirajzolódnak számára környezete és önmaga határai, valamint azok egymáshoz való viszonyai.

A saját test működésének megismerése nélkülözhetetlen az egészséges fejlődéshez.

Ennek eredményeképpen természetes, hogy megtapasztalják, milyen jó érzéssel tudja őket eltölteni, amikor megérintik saját magukat. Sigmond Freud pszichoszexuális fejlődéselmélete szerint a gyerekek különböző fejlődési szakaszokon mennek keresztül az évek során már csecsemőkortól kezdve. Kétéves kor körül az úgynevezett anális szakasz kezdődik, amikor a gyermek megtapasztalja az önkontrollt. Egyre nagyobb ráhatással lesz önmaga irányítására kívül és belül is. Általában ekkor válnak késszé arra, hogy szobatisztává váljanak, és egyre nagyobb figyelem irányul a nemi szervekre is. A gyermek figyel és tanul.

A kisgyermekkori önkielégítés egy természetes testi felismerés a gyermek számára. Gyakran a kamaszkorhoz kötjük ezt a jelenséget, azonban a gyerekek többsége már kisgyermekkorban, sőt akár már az édesanya pocakjában is felfedezheti. Bár kultúránk és társadalmunk elítéli ezt a fajta viselkedést, az önismeret részeként fontos jelentőséggel bír. Ennek elutasítása, büntetése, szégyellése komoly negatív hatással lehet a gyermek egészséges személyiség-, érzelmi-, szociális- és szexuális fejlődésére. Ennek következtében az esetek túlnyomó részében a legjobb, amit tehetünk, hogy szimplán szemet hunyunk felette.

Mikor válik kórossá?

A szakirodalmak szerint mindaddig nincs ok az aggodalomra, amíg egyéb tevékenységek nem szorulnak háttérbe általa. Amíg egyszerű, egyéni, testi örömforrás, és nem válik szokássá, feszültséglevezető rutinná. Pánikra azonban akkor sincsen okunk, ha mégis azt vesszük észre, hogy napi rendszerességgel, vagy akár naponta többször is rajtakapjuk a gyermeket. Megjelenésének észlelése viszont fontos, mert azt mutatja, hogy gyermekünk valamiféle érzelmi támogatásra szorul.

Azok a gyerekek, akik hamar rájönnek, hogy nemi szervük ingerlésével kellemes élményekhez juthatnak, könnyen használni kezdik önnyugtatásra is. Ez a tevékenység be tudja tölteni ugyanazt a szerepet, mint egy cumi, hiszen örömszerző és nyugtató hatású. Ennek következtében

a gyermek számára stresszesebb időszakokban előfordul, hogy gyakoribb az önkielégítés.

Okozhatja a biztonságérzet-, illetve a szeretet hiánya, félelem, vagy egyéb negatív érzelem, amelyet nem tud megfelelően kifejezni. Minél kisebb egy gyermek, annál kevésbé képes megbirkózni erős érzelmeivel. Nem tudja miként irányíthatja, oldhatja őket. Mi, felnőttek segítségére lehetünk gyermekeinknek azzal, hogy megértjük nehézségeiket, elfogadjuk érzelmeiket, és segítünk megfelelő formát találni feszültségeik oldására.

Miért tilos büntetni?

A szülői megközelítésnek kiemelkedő szerepe van abban, milyen hosszú távú fejlődésbeli kimenetele lesz a kisgyermekkori önkielégítésnek. A mi hozzáállásunkon múlhat, hogy gyermekünk milyen jelentést tulajdonít a tettének. Számos kutatás bizonyítja, hogy a rosszalló megnyilvánulásaink (elutasítás, büntetés), de akár saját belső, ki nem mondott érzelmeink (félelem, undor, düh) is milyen negatív hatással lehet fejlődésükre. Attitűdünk azt az érzést keltheti a gyerekben, hogy amit tett, az szégyenletes. Ez egy olyan hatalmas belső feszültséget generálhat, mely egész felnőttkorára kihatással lehet. A bűntudat szégyenérzetet kelt, és önértékelési zavarhoz vezethet. A gyerek alacsony önbecsülése befolyásolni fogja személyiségfeljődését. Sérülhet érzelmi biztonságérzete, amely negatív hatással lesz társas kapcsolataira és felnőttkori szexualitására.

Mindemellett a büntetés már csak azért sem lehet eredményes, mert az általa okozott erős belső feszültség tovább növelheti a stresszoldó maszturbáció megjelenésének gyakoriságát – akár eltitkolva, megszégyenülve.

Amit tehetünk és tennünk kell

Az első és legfontosabb, hogy megértsük, a csecsemő-, kisgyermekkori ritka maszturbáció egy teljesen természetes és ártalmatlan dolog. Ha a gyermek ritkán teszi, önmagában, közönség nélkül, egyszerűen tegyünk úgy, mintha nem vettük volna észre. Akkor sincsen különösebb teendőnk, ha a gyermek egyszer-egyszer mások előtt is elkezdi, mindössze elfogadó, nyugodt hangon ajánljuk fel neki, hogy ezt a tevékenységet a szobájában, ne mások társaságában tegye.

Érdemes felfigyelni arra, hogy a gyerek milyen körülmények között érez késztetést önmaga efféle megnyugtatására, szórakoztatására. Van-e valamilyen stresszforrás: veszekedés, unalom, félelem, költözés, hiányérzet vagy bármilyen egyéb változás az életében?

A rutinná vált önkielégítés valamilyen belső feszültséget jelez, amely oldást igényel. 

Szülőként segíthetünk feltárni a feszültség okát, és közösen megoldást találhatunk annak hatékonyabb oldására. Ne kezeljük tabuként a témát! Beszélgessünk róla, töltsünk több minőségi időt a gyermekkel, elégítsük ki érzelmi szükségleteit, és ajánljunk fel lehetőségeket nehézségei megfelelő kinyilvánítására. Ezzel nemcsak a nem kívánt viselkedés megszűnését segíthetjük elő, de a gyerekkel való kapcsolatunk is szorosabbá, mélyebbé válhat általa. Mindazonáltal, ha nem érezzük magunkat magabiztosnak, semlegesnek, nyugodtnak a témával kapcsolatban, mindenképp forduljunk szakértői segítséghez. Amennyiben szívesen fordulnál hozzánk felmerülő aggályaiddal, nehézségeiddel kapcsolatban, erre is van lehetőséged egyéni tanácsadás, vagy családiterápia szolgáltatásunk keretén belül.