Hamis emberismeret? – avagy a személyiségtesztek árnyoldala

Izgalmas felfedezés, hogy egyes tesztek milyen sokat megállapíthatnak rólunk pár kérdésre való válaszolgatás során. Habár sokunkat érdekelnek, mégis nagyon félrevezetőek lehetnek. Cikkünkben annak jártunk utána, hogy mi az, amiért vonzanak bennünket ezek a tesztek, és mire érdemes figyelnünk használatukkor?

Az MBTI teszt (Myers-Briggs Type Indicator) talán a legtöbbet tanított teszt, melyekkel az egyetemisták a különbözőbb képzésekben megismerkedhetnek, és melyet rengeteg magyar cég használ napjainkban is. A Carl Jung személyiségtipológiáján alapuló teszt könnyen kitölthető, és egy egyszerű 4 betűből álló kódot kapunk válaszul, melyek mélyebb ismerete esetén könnyedén leírhatóvá válnak az emberek közötti alapvető különbségek. 

A személyiségtípusok ezen négy kategória mentén szerveződnek és különböző variációikkal 16 lehetséges személyiségtípusba sorolják az embereket:

• Extrovertált vagy introvertált
• Érzékelő vagy intuitív
• Gondolkodó vagy érző
• Megítélő vagy észlelő

Az azonban, hogy a pszichológusok többsége nem használja, sokat elárul a tesztről. Az MBTI kitöltése nem túl hosszú, az eredmények értelmezése pedig kifejezetten érdekes, így alapvetően jó szívvel ajánljuk a kipróbálását. Azt azonban, hogy a döntéseinket ehhez igazítva hozzuk meg, csak akkor ajánljuk, ha tisztában vagyunk ezeknek a teszteknek az árnyoldalaival is. 

A különböző social media felületeken találkozhatunk  az alapteszt egészen különleges mutációival is. Ezek kitöltésével megtudhatjuk, mely Disney karakterrel, Harry Potter vagy Start Wars szereplővel lenne hasonló a személyiségünk, vagy éppen melyik hírességnek lettek ugyanazok az eredményei, mint nekünk. 

Az MBTI-t ma is használják a vállalati világban. Habár a kiválasztás során már egyre ritkábban kerül elő, előléptetésnél vagy csapatépítő workshopok keretein belül továbbra is gyakori a használata. Alkalmazásának egyik többször bizonyított árnyoldala, hogy maguk az MBTI fejlesztői is azt találták, hogy a kitöltők 35%-ának más típus jön ki eredményül, ha 4 héttel később újra kitöltik a tesztet. Ez azonban összhangban állhat azzal, hogy mi magunk sem vagyunk állandóak és változatlanok. Ezzel magyarázható leginkább az is, hogy az MBTI-t érdemes körültekintően alkalmazni, ha egy pozícióra való kiválasztásnál használjuk. 

Ha ezek a tesztek nem működnek annyira jól, mint amennyire gondoljuk, akkor mégis miért olyan népszerűek?

Az alábbiakban igyekeztünk összeszedni, mi lehet az oka annak, hogy szívesen töltjük ki ezeket a teszteket akár saját magunkkal, akár a munkahelyen a kollégáinkkal:

1. Abban reménykedünk, hogy megtudhatunk magunkról valami újat. 

Pusztán a belső motivációnk vezérel minket, miszerint szeretnénk egy kicsit többet tudni magunkról, esetleg az önismeret egy mélyebb szintjére törekszünk. Szeretünk olyan teszteket kitölteni, amelyben nehéznek tűnnek a válaszadások, hiszen ezáltal is megerősödik bennünk a kíváncsiság, hogy a teszt biztosan valami mélyebb dolgot mér, amit még mi sem tudunk magunkról. Bizonyos tesztek, mint például az Enneagram Teszt, a különböző típusoknak nevet is adnak, és ezekkel a típusokkal szívesen értünk egyet.

2. Szeretnénk hasonlítani másokhoz és ezzel is a nagy többséghez tartozni.

Ezáltal is normálisnak és megértettnek érezzük magunkat. Vannak élethelyzetek, mikor azt gondoljuk, hogy senki sem ért meg minket. Például mikor mi vagyunk a sportolók, a művészek vagy éppen a stréberek a bennünket körülvevő emberek között. Ekkor nagyon jól tud esni, ha egy hasonló teszt megmutatja, hogy ez normális, hogy létezik egy olyan embercsoport, akik ugyanezekkel a „problémákkal” küzdenek vagy éppen hasonlóan gondolkodnak, mint mi. 

3. Szeretnénk egy egyszerű módot arra, hogy megértsünk másokat.

Legyen szó akár a viselkedésükről vagy éppen a számunkra furcsa szokásaikról. A személyiségtipológiák vagy például egy Hogan teszt nagy segítséget jelenthetnek számunkra, ha szeretnénk feloldani egy munkahelyi konfliktust vagy szeretnénk megérteni a csapaton belül tevékenykedő munkatársakat hajtó motivációkat. 

4. Megmutatják, mennyit változtunk.

Ha visszagondolunk arra, milyenek is volt egy vagy akár két évvel ezelőtt, akkor biztosan nem nehéz belátnunk, hogy változtunk. A tesztek kitöltése közben ezekről a változásokról is képet kapunk, az eredmények pedig magukért beszélnek. Mindig jó visszatekinteni a változásokra, hogy például érzelmi stabilitásunk vagy asszertivitásunk mennyit változott. 

5. Hiszünk a tesztek eredményeinek.

Hiszen a személyiségtesztek azt a hamis benyomást kelthetik, hogy tényleg nagyon pontosak. Ennek az egyik oka lehet, hogy ha valamire rávilágítanak nekünk, akkor hajlamosak vagyunk ezt követően az ezzel megegyező információkat sokkal könnyebben észrevenni és erre koncentrálni. Ha egy teszt azt állítja rólam, hogy általában a csöndes megfigyelő vagyok a mindennapi tevékenységeim során, akkor hajlamos vagyok szemet hunyni az olyan szituációk felett, ahol én vagyok a szószóló, vagy éppen a társaság középpontja, és jobban feltűnnek azok a helyzetek, amikor valóban csendes megfigyelőként viselkedem.

Bertram Forer 1948-ban végzett kísérletében azt találta, hogy hajlamosak vagyunk a tesztek eredményeit túlértékelni. A kísérlet résztvevőivel ugyanazt a tesztet töltette ki, majd mindenkinek ugyanazt az értékelést adta a végén. Az értékelésben olyan általános állítások szerepeltek, mint például, hogy „alapvetően igényled azt, hogy mások kedveljenek", vagy hogy „előfordul veled, hogy kritikusan állsz saját magadhoz". A kísérletben résztvevők többsége azt jelezte vissza, hogy a teszt véleménye szerint nagyon pontos, így azóta ezt a személyes megerősítés téveszméjeként vagy Forer-hatásként emlegetjük.

Bármely felületes, részletekbe nem belemenő jellemzést pontosnak találhatunk, ha azt a meggyőződést keltik bennünk, hogy az értékelés kifejezetten számunkra készült.

Rengeteg személyiségteszt alapját a sokak által ismert Big5 személyiségmodell képezi, mely az extraverzió, a barátságosság, a lelkiismeretesség, az érzelmi stabilitás és a kultúra/intellektus dimenziók mentén osztályozza a személyiséget. 

Tesztelés szervezeti kereteken belül 

Habár a pszichológia képzés egyik alappillére a személyiségtesztelés és a tesztekkel való foglalkozás, mégis sokan pszichológusként is szkeptikusak vagyunk ezekkel a mérőeszközökkel kapcsolatban. Nem csoda tehát, hogy céges környezetben sem rajonganak a menedzserek a tesztelésért, és ilyenkor könnyen ellenállásba ütközhetünk. Persze ennek a teljes ellentéte is előfordul, amikor a vezetés megtalál egy tesztet, amely egyszer, egy konkrét jelöltnél hasznosnak bizonyult és attól a ponttól mindig, minden helyzetben igyekeznek ugyanazt a tesztet alkalmazni. Tesztválasztáskor érdemes szem előtt tartanunk, hogy habár jobban értékeljük, ha kategóriákba sorolnak bennünket egy-egy tesztnek köszönhetően, a kontinuum modellek jobban értelmezhetőek, mint a kategóriák. Ha konkrét típusokba próbálunk besorolni embereket, akkor ők lehetnek A vagy B típusúak, habár sokan lesznek, akik éppen a kettő közé esnek.

Ezért ha mélyebben szeretnénk vizsgálni magunkat vagy a bennünket körülvevő embereket, érdemesebb egy kontinuum modellre koncentrálni.

Ahogyan sok más témánál is, a tesztelés nem fekete vagy fehér. Nem jelenthetjük ki, hogy nem használható, mint ahogyan azt sem, hogy univerzálisan minden helyzetben alkalmazható lenne. Összességében a személyiségtesztek segítik a magunkról való gondolkodást és ennek a megfogalmazását, hiszen a általuk megfoghatóvá válik, hogy miben hasonlítunk másokra, és mi az amiben alapvetően különbözünk az „átlagtól”.