A Covid-19 első megjelenése óta (2020. március 04-én jelentették be az első - pontosabban első kettő - Magyarországon regisztrált esetet) fokozatosan a mindennapjaink részévé vált, ránehezedett, befolyásolta, megváltoztatta és gyökeresen átalakította az addigi „normális” életet. Az is elgondolkodtató, hogy már teljesen természetes Covid előtti időszakról beszélni, ami önmagában is jelzi, hogy ez egy vízválasztó volt az emberek életében. Azóta is mindenkit foglalkoztat, folyamatosan kérdéseket vet fel, és (súlyos) döntésekre kényszerít.
Egyszerre kellett megküzdeni egy új betegséggel, és megbirkózni magával az ismeretlennel is. Ez utóbbi folyamatot nevezi Dr. Kiss Paszkál (a Károli Gáspár Református Egyetem Szociálpszichológiai Tanszék intézetvezetője) az ismeretlen megszelídítésének a szociális reprezentációról írt cikkében.
Serge Moscovici francia szociálpszichológus 1961-es tanulmányából kibontakozó elméletének alapfeltevései, hogy a világ megismerése nemcsak a tudományos társaságokban vagy a kutatólaborokban történik, hanem hétköznapi emberek különböző társas-társadalmi helyszíneken teszik fel egymásnak az őket foglalkoztató jelenségekre vonatkozó kérdéseiket és magyarázzák az összefüggéseket. Ebben a kommunikációban magyarázzák el az okokat és következményeket.
„A közös megismerés motorja az általános emberi motiváció, hogy a megismeréssel az idegen, a zavaróan ismeretlen ismerőssé formálódjon.”
- írja Dr. Kiss Paszkál.
A szociális reprezentáció folyamatán belül két mechanizmus különböztethető meg: a lehorgonyzás és a tárgyiasítás. Az előbbi esetében az új ismeretet a már kialakított fogalmi hálóban helyezi el. A lehorgonyzás érdekes példája, hogy az angol médiában a Covid-19-et a HIV vírushoz horgonyozták, és így azt a téves felfogást népszerűsítették, hogy a két járvány és a velük való megküzdés is ugyanolyan. Továbbá a járványt a korai szakaszában az éves influenzajárvány körébe sorolták, ami szintén azt a téves benyomást keltette, hogy azonos módon történik a megfékezésük.
A másik mechanizmus, a tárgyiasítás célja az, hogy az absztrakt, nehezebben értelmezhető fogalmakat kézzelfoghatóvá tegye. Gyakori példa erre a Covid-19 esetében a háború hasonlat: harc, küzdelem, ellenség, „háborús állapot” Elgondolkodtató következménye a háborús hasonlatnak, hogy természetessé tette a rendőrség és a katonaság bevonását a rendelkezések végrehajtásakor. Ezt a tárgyiasítást nevezi Moscovici figuratív magnak, ami által a jelenség kézzelfoghatóvá és világossá válik, és ez a különböző részeket szemléletes egységbe szervezi.
Ehhez hasonló, amikor egy tudós vagy egy személy szimbolizál egy elméletet vagy összefüggést. Ennek klasszikus példája, ahogy Sigmund Freud szimbolizálja a pszichoanalízist. Magyarországon ez a személy a Coviddal kapcsolatban feltehetőleg Dr. Müller Cecília országos tisztifőorvos, vagy manapság az oltással kapcsolatban Prof. Dr. Merkely Béla lenne – és ugyanígy az oltásellenesség szociális reprezentációjának Gődény György lehetne a tudós magja.
Ennek a reprezentációnak nem kell irracionálisnak lennie. Dr. Kiss Paszkál ezt az alábbi módon foglalja össze:
„A hétköznapi megismerők világában a formális logikát nem a teljes irracionalitás váltja fel, hanem az emlékezés veszi át a logikai következtetések szerepét, a múlt dominálja a jelent, ám a következmények legalább annyira fontosak, mint az okok egy jelenség magyarázatában. A hétköznapi megismerő hajlik arra, hogy az új információt úgy használja, hogy az megerősítse korábbi ismereteit.”
A szociális reprezentáció szerteágazó és azóta sokat kutatott elméletének az alábbiakban csak pár aspektusát emelem ki és mutatom be a Coviddal kapcsolatos vonatkozásait. Jelenleg nincs erre vonatkozó magyar kutatás, a nemzetközi kutatások pedig épp arra mutatnak rá, hogy az alapvető hasonlóságok mellett mennyire nagy a széttartás a szociális reprezentációk tekintetében, nemcsak az országok között, hanem egy adott országon belül is. Ennek ellenére fontos és tanulságos lehet ezeket a hasonlóságokat és különbözőségeket látni.
Nézzük meg hogyan is működik a szociális reprezentáció a Covid-19-cel kapcsolatban. A témával kapcsolatos kutatások egyik elméleti kiindulópontjaként szolgál Veronique Eicher és Adrian Bangarter félévvel a világjárvány kihirdetése előtt megjelent tanulmánya. A két szerző a fertőző betegségek szociális reprezentációját vizsgálja, olyanokat, mint az AIDS, a kergemarhakór, madárinfluenza (H5N1) és a H1N1. Eicher és Bangarter három visszatérő mintát azonosítottak a fertőző betegségek szociális reprezentációjában: (1) isteni büntetés; (2) külső csoportok erkölcstelen vagy nem higiénikus cselekedetei és (3) gonosz hatalmasok rosszindulatú mesterkedései.
Az isteni büntetésre talán könnyebben asszociálunk, ha a 14. században dúló pestisjárvány, a fekete halál korabeli magyarázatára gondolunk, és elképzelhető, hogy még az 1980-as években megjelenő AIDS-szel kapcsolatban is emlékszünk ilyen elméletekre. A Coviddal kapcsolatban is látható olyan radikális elképzelés, mint az indonéz Wahabi Iszlám mozgalomé, akik úgy tartják, hogy Isten katonája küldte ezt a vírust a földre. De nem kell ilyen messzire menni, hiszen Jane Goodall híres antropológus több interjújában is kifejtette, hogy a járvány elsődleges oka a természeti erőforrásokkal való visszaélés. Vagyis eszerint nagyon leegyszerűsítve a járvány nem más, mint büntetés azért, amit az ember tett a bolygóval.
A második kategória a külső csoportok erkölcstelen vagy nem higiénikus cselekedetei. Ez alkalmat ad a stigmatizációra, gondoljunk csak a spanyolnátha kifejezésre - ugyanilyen jelzős szerkezetű megnevezése a Covid-19-nek a „kínai vírus”.
Az utolsó minta a gonosz hatalmasok rosszindulatú mesterkedései. Ide tartoznak a különböző összeesküvés elméletek, például a koronavírus, mint vegyifegyver, amit az USA (vagy Kína) fejlesztett ki, hogy meggyengítse Kínát és az EU-t (vagy az USÁ-t).
Meghökkentő lehet, de az is a szociális reprezentáció része, hogy a szociális távolság és a maszkhasználat csökkenteni fogja az esetszámokat. Talán ez mutatja legjobban a szociális reprezentáció természetét: nem kell tévesnek lennie attól, hogy nem a formális logika terméke, és nem csak a tudományos eredmények határozzák meg a tartalmát, hanem a társadalom tagjai közötti kommunikáció is. Attól, hogy a Covid-19 szociális reprezentációjának részei, még nem jelenti azt, hogy a maszkviselés és a szociális távolság megtartása annyira lenne hatékony védelem, mint a hasra fekvés és az arc eltakarása az atombomba-támadáskor.
A fenti tipológiát részben átfedő szociális reprezentációs séma leírható a népmesék három alapkarakterével. Tehát, ahogy a népmesékben, úgy a szociális fertőző betegségek szociális reprezentációiban is találkozunk hősökkel, gonosztevőkkel (vagy károkozókkal) és áldozatokkal. A hősök a tudósok (kutatók, mikrobiológusok, epidemiológusok) és egészségügyi dolgozók. Gonosztevők: kezdetben az újságírók és a média, akik kihasználták a félelmet a saját érdekükben, és akik a bábjai voltak az uralkodó osztálynak és a cégeknek. Később a gyógyszeripari vezetők, akik hatalmas hasznot húznak az emelt áron eladott termékeikből. Aztán azok az egészséges kozmopoliták, akik utazás közben megfertőznek másokat (ehhez kapcsolódik, hogy pl.: Mexikóban a „gazdagok betegségének” is nevezték). A nem hatékony kormány. Továbbá itt szerepel az önző és irracionális viselkedés is (pl.: pánikvásárlás, aminek következtében hiánycikk lett a pl.: WC-papír). Az áldozatok pedig az öregek, a krónikus betegek és a szegények.
A szociális reprezentáció kutatásának legnagyobb jelentősége abban áll, hogy megismerjük azt a metarendszert, ami az egyéni megismerést alakítja. Bigazzi Sára gondolatai nyomán azt mondhatjuk, hogy a tudás és az egyéni vagy csoportos viselkedés ugyanannak az érmének a két oldala. Tehát a társadalmi reprezentációink közvetlen hatással vannak arra, hogy gondolkodunk, élünk és cselekszünk.
Felhasznált irodalom
Kiss, P. (2009). Szociális reprezentáció, ahogy a közösség megszelídíti az ismeretlent. Pedagógusképzés, 7(2-3.), 87-101.
Bigazzi, Sára. 2015. „Tudás és kontextus: a szociális reprezentáció elmélete.” In Varga Aranka (szerk.) A nevelésszociológia alapjai. Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar, Neveléstudományi Intézet Romológia és Nevelésszociológia Tanszék, Wislocki Henrik Szakkollégium: Bolko-Print, 49–78.
Pizarro, J. J., Cakal, H., Méndez, L., Da Costa, S., Zumeta, L. N., Gracia Leiva, M., ... & Cavalli, S. (2020). Tell me what you are like and I will tell you what you believe in: Social representations of COVID-19 in the Americas, Europe and Asia.
de Rosa, A. S., Mannarini, T., Gil de Montes, L., Holman, A., Lauri, M. A., Negura, L., ... & Lubinga, E. (2021). Sensemaking processes and social representations of COVID-19 in multi-voiced public discourse: Illustrative examples of institutional and media communication in ten countries. Community Psychology in Global Perspective, 7(1), 13-53.
Eicher, V., & Bangerter, A. (2015). Social representations of infectious diseases. Handbook of social representations, 385-396.
Páez, D., & Pérez, J. A. (2020). Social representations of COVID-19 (Representaciones sociales del COVID-19). International Journal of Social Psychology, 35(3), 600-610.
Nerlich, B., & Jaspal, R. (2021). Social representations of ‘social distancing’in response to COVID-19 in the UK media. Current Sociology, 0011392121990030.
Jaspal, R., & Nerlich, B. (2020). Social representations, identity threat, and coping amid COVID-19. Psychological Trauma: Theory, Research, Practice, and Policy, 12(S1), S249.
Duck and Cover. https://www.youtube.com/watch?v=IKqXu-5jw60 utolsó letöltés dátuma: 2021.10.03.
