Hát én immár kit válasszak? – A párválasztás pszichológiai háttere

Azon túl, hogy életünk egyik legnagyobb kérdése, egyben szociális viselkedésünk legbonyolultabb és legösszetettebb területe is a párválasztás (Bereczkei, 2000). Akár keresztények vagyunk, akár nem, számos kérdéssel kell szembenéznünk a témában: Létezik számomra tökéletes társ az életben? Vajon összeillünk-e testileg, lelkileg? Egyáltalán kire vágyom, kit érdemes keresnem? Cikkünkben a teljesség igénye nélkül ezen kérdésekre keressük a választ a Biblia és korábbi pszichológiai kutatások szemszögéből.

Azt, hogy milyen összetett témával állunk szemben, már jóval korunk előtt megfogalmazták, többek között Salamon király is, aki így ír erről a Példabeszédek könyvében (30:18-19): „E három megfoghatatlan előttem, és e négy dolgot nem tudom: A keselyűnek útát az égben, a kígyónak útát a kősziklán, a hajónak nyomát a mély tengerben, és a férfiúnak útát a leányzóval.” Ez a megfogalmazás ugyan régiesnek tűnhet, a tartalma azonban máig érvényes: végtelen mennyiségű elmélet és kutatás áll rendelkezésünkre, azonban nincs egy biztos recept, vagy „garancialevél” arra nézve, hogy ki a tökéletes társ, vagy mik a biztos ismertetőjelei annak, hogy két ember egymásnak lett teremtve.

A jó párkapcsolat ugyanis „két ember közös munkájának együttes eredménye, amikor a botlóköveket lépcsőfokokká változtatják” (Mihalec, 2010)

és ebben nagy szerepe van annak a „cselekvő és egymás boldogságáért munkálkodó” szeretetnek, amiről a Biblia is ír. Mik lehetnek mégis azok a szempontok ennek hátterén, amiket érdemes figyelembe vennünk, vagy tudnunk, ha párválasztás előtt állunk?

1. Hogyan alakul ki a vonzalmunk egymás iránt?

A vonzalom motivációk dinamikus egyensúlya, ami egyfajta társas kiértékelő attitűd, így együttműködést hoz létre az emberek között (Newcomb, 1984). Több tényező hozza létre:

• Közelség: Több kutatás szerint a két ember között kialakuló érzelmi kapcsolat egyik legfontosabb bejósló tényezője az a szempont, hogy milyen messze élnek egymástól. Ennek alapján a fizikai közelség serkenti a vonzalmat, de nem szükségképpen okozza azt.

• Ismerősség: További vizsgálatokban azt találták, hogy egy adott személlyel való ismétlődő találkozás elégséges feltétele annak, hogy fokozódjon a személyhez való vonzódás, függetlenül attól, hogy mennyire kellemes, vagy kellemetlen helyzetben történik (Zajonc, 1968).

• Hasonlóság, pozitív interakció: Zajonc, Adelmann és munkatársaik továbbá kimutatták (1987), hogyha két ember hasonlóan gondolkodik, hasonló attitűdökkel (egymáshoz való viszonyulással) rendelkezik, és egymással interakcióba lép, akkor az egyetértés következtében cserébe pozitív válaszreakciót, megerősítést kap (a kedveltség érzését, hogy nézeteit elfogadják), ezáltal pedig önbecsülése is nő.

2. Milyen értékrend szerint éljük az életünket?

Pálhegyi Ferenc keresztény pszichológus és lelkigondozó szerint (2006) a párválasztás témakörében háromféleképpen gondolkodhatunk: „túl világi” módon – miszerint a párválasztás csak az ember dolga, „túlvilági” módon – ami alapján a párválasztás csak Isten dolga, vagy keresünk ebben egy arany középutat. Mindhárom értékrend esetében azonban

az elsődleges és legfontosabb szempont az, hogy helyes önismeretre és érzelmi érettségre jussunk még a párválasztás előtt, ami azt jelenti, hogy tisztában vagyunk erősségeinkkel, gyengeségeinkkel, valamint saját pszichológiai szükségleteinkkel.

3. Kit keresünk?

Mind a pszichológusi munka gyakorlata, mind pedig a keresztény lelkigondozástan szerint helyes önismeret és érzelmi érettség hiányában előfordulhatnak „keresési tévutak” (Pálhegyi, 2006). Ilyen lehet az, amikor nem vagyunk tisztában a szükségleteinkkel, mert akkor abban sem lehetünk biztosak, hogy kit keresünk. Előfordulhat az is, hogy olyan személyt keresünk, akinek a szemében saját magunkat láthatjuk, ennek eredményeképpen azonban a másik felet nem tudjuk majd megismerni. Illetve találkozhatunk azzal is, hogy olyan személyt keresünk, akire rávetíthetünk egy ideális képet, ez azonban csalódások sorozatát eredményezheti.

A párkapcsolati szükségleteink feltérképezéséhez, és önismeretünk fejlesztéséhez ezért érdemes feltennünk magunknak néhány kérdést – a teljesség igénye nélkül:

• Mit tennék mielőtt megismerem leendő páromat?

• Mik az értékes tulajdonságaim? Mik azok a tulajdonságaim, amelyekben szívesen fejlődnék?

• Milyen szempontokat tartok igazán fontosnak a párválasztásban? Mik egy jó párkapcsolat alapelvei számomra?

• Mit várok egy párkapcsolattól?

4. Kit „érdemes” keresnünk?

Ha tehát sikerül olyan önismeretre szert tennünk, hogy válaszolni tudunk arra a kérdésre, hogy kik vagyunk mi, jobban fogunk tudni válaszolni arra a kérdésre is, hogy ki az, akit keresünk. Ahogyan az embereket szükségleteik megfogalmazásában gyakran vezérlik az érzelmeik, vagy irreális vágyaik, olyan személyt érdemes keresnünk, akit a „lelkünk is szeret”, ugyanis

„igazi szerelem csak akkor lehetséges, ha két ember legbensőbb lénye teremt kapcsolatot egymással” (Fromm, 1993).

Ezek alapján az értelmes szerelem: figyel az értékekre, nem próbál megváltoztatni másokat, vagy önmagát (ami azt jelenti, hogy nem a másik kedvéért változunk meg), nem űz játékokat, nem tér ki a konfliktusok elől és tudja, hol a határ (Parrott és Parrott, 2008).

Ezen kívül pedig létezik még néhány olyan tényező, vagy kapcsolati terület, amelyekre érdemes figyelnünk párválasztáskor és ismerkedéskor, ugyanis befolyásolják és befolyásolhatják a pár boldogságát. Ezek közé tartoznak az alábbiak: a kapcsolat iránti elvárások, egymás személyiségének ismerete és elfogadása, felek közötti kommunikáció, konfliktuskezelési stratégiák, pénzügyekhez való viszony, egyéni és közös szabadidős tevékenységek egyensúlya, szexualitás és gyengédség kérdései, szülői szerepről való gondolkodás, egymás családjának és barátainak ismerete és elfogadása, egyetértés a szerepértelmezésben, összhang a lelkiség tartalmában és megélésében, valamint kiegyensúlyozott kötődés és rugalmasság (Mihalec, 2010).

Ugyan ideális esetben kialakult jellemmel érkezik két fél egy kapcsolatba, a korábbi tapasztalatok és gyermekkori minták mindig ott lesznek a háttérben. Azonban minél több területen látható egyezés két fél között, annál könnyebb harmonikus, jó kapcsolatot kialakítani és ezáltal biztosítékká válhat az is, hogy ez a két ember egymás segítőtársa tud lenni az életben.