Életünkben fontos szerepet tölt be az internet és az online világ. Gyakori jelenség, hogy egy téma vagy poszt gúnyos és negatív reakciók bombázására sarkall bizonyos embereket. Valójában ilyenkor hatalmi harc veszi kezdetét, amely során a provokatív kommentelőt egyetlen dolog motiválja: a másik fél elnyomása, megalázása, és a fájdalom okozása. Kik ezek az emberek, és vajon miért lelik örömüket mások szenvedésében?

Az online világ veszélyei

Az internet sokunk számára, a munkavégzésünk elengedhetetlen feltételeként, vagy a kapcsolattartás egyik legegyszerűbb és leggyorsabb formájaként szolgál. Jelölünk, lájkolunk, meetingelünk, követünk, beszélgetünk, és hozzászólunk témákhoz. A saját profilunk is elérhető lehet szinte bárki számára. Az új kommunikációs lehetőségek, mint pl. a Facebook, vagy más közösségi oldalak, könnyebbé és gyorsabbá tették a munkavégzésünket és az információhoz való hozzáférésünket, de ezzel együtt számos veszélyforrást is jelenthetnek. Kevés a szűrő, amely megakadályozná a kéretlen tartalmak és reakciók megjelenését. Akarva, akaratlanul is belefutunk hirdetésekbe és megosztásokba, ahol azt láthatjuk, hogy a kommentelők között nem ritka a hétköznapi nyelvhasználattal megfogalmazott „fröcsögés” és egymás verbális, nonverbális „földbe döngölése”. Ezek a hozzászólók, nem csupán reagálni szeretnének bizonyos témákra. Provokációval és gátlástalansággal azt akarják elérni, hogy az általuk kipécézett személy rosszul érezze magát. Sokszor olvashatunk trágár kifejezéseket, a másik megsértésére és megalázására irányuló megjegyzéseket, ezek mindig túlmutatnak a poszt tartalmán és az aktuális vita helyzeten. A virtuális világban ugyanis csökkennek a gátlások, növekszik az agresszió, és egyre többször találkozhatunk zavaró viselkedéssel, hiszen

az online térben, az emberek egy olyan csoportja éli most virágkorát, akik az anonimitás mögé rejtőzve, az erkölcsi és morális értékeket áthágva, valódi következmények nélkül trollkodhatnak.

De vajon mi készteti őket arra, hogy másokat bántsanak? Létezik a személyiségünknek egy sötét oldala?

A személyiségünk sötét oldala

Paulhus és Williams kanadai származású pszichológus kutatóktól magyarázatot kaphatunk a társadalomellenes viselkedés gyökereire, mely szerint a személyiségünkben létezik egy sötét oldal is, amely vonások (azaz olyan jellemzők, amelyek meghatározzák viselkedésünket) szintjén írhatók le. Ezek alkotják a “Sötét Triád” szerkezetét, melyekhez az alábbi személyiségvonások tartoznak szubklinikai (olyan probléma, amely nem okoz panaszt, nem jelenik meg betegség formájában, nincs kimutatható klinikai tünete) szinten.

  • Szubklinikai machiavellizmus: Akiknél ezek a jegyek dominálnak, gyakran gondolkodnak úgy, hogy nem számít a másokon való átgázolás, hiszen a „cél szentesíti az eszközt”. Ők azok, akik szinte bármit megtennének például, hogy előléptetésben részesüljenek a munkahelyükön.
  • Szubklinikai pszichopátia: Akiknél ez a vonás érvényesül, sokszor érzéketlen és énközpontú viselkedést mutatnak. Jellemző, hogy képtelenek megérteni a másik ember érzéseit, nem szoronganak és nincs bűntudatuk sem.
  • Szubklinikai nárcizmus: Ilyen esetben az interperszonális kapcsolatok uralásáról beszélhetünk, és tipikusan azokra jellemző, akik úgy érzik, hogy veleszületetten jobbak, mint mások.

A „Sötét Tetrád”

Az egyértelmű a szakemberek körében, hogy létezik a „Sötét Triád”, a személyiségünk sötét hármasa, abban viszont nincs konszenzus, hogy teljes-e ez a megalkotott konstruktum. Ennek a kérdésnek a megválaszolására Buckels, kanadai pszichológus és munkatársai vizsgálataiban találhatunk választ. Kutatásaik során, arra a következtetésre jutottak, hogy kiegészítést igényel a sötét hármas kategóriája, mivel nem teljesen fedi le a szubklinikai esetek minden formáját. A negyedik elemet a szubklinikai szadizmusban látták, így válik „Sötét Tetráddá”, amelynek szerkezete az alábbiakra bővült:

  • szubklinikai machiavellizmus,
  • szubklinikai pszichopátia,
  • szubklinikai nárcizmus és 
  • a szubklinikai szadizmus (a továbbiakban csak „szadizmus”).

De mit is jelent a szadizmus?

A szadisták legfőbb jellemzője, hogy élvezetet és örömöt jelent számukra a másik személynek okozott lelki vagy testi fájdalom.

A kegyetlenkedésre pedig számos lehetőséget adhat az online tér, mivel ott nagyfokú erkölcsi lazulás mutatkozik, és ezzel együtt megjelenik a személytelenségbe burkolózó rejtőzködés.

A "hétköznapi szadisták" gyakran az online térben szedik áldozataikat

A trollok

A trollok azok az online térben tevékenykedő személyek, akik provokatív módon bombázzák üzenetekkel a különböző fórumokat. Ők azok, akik erőszakos megnyilvánulásaikkal támadják a közösség tagjait, annak érdekében, hogy zavart keltsenek, vagy megszégyenítsenek másokat.

A trollokodás ezáltal betudható a szadizmus egyik megnyilvánulási formájának is.

Például a politikai tartalmú megosztások kiváltképp alkalmasak az ezirányú vágykielégítésre, és melegágyai a trollkodó viselkedésnek. Ha megnézzük az egy-egy ilyen poszt alatti hozzászólásokat, számos degradáló és sértő üzenetre bukkanhatunk. Ezen felül ennek a tevékenységnek sokszor támogatói is akadnak azok körében, akik csak a hozzászólásokat olvassák, lájkolják, ebből pedig arra következtethetünk, hogy az olvasók számára élvezetes időtöltés az emberek reakcióinak követése. Sajnos emiatt a trollok kegyetlenkedése még élvezetesebbé válik.

A „hétköznapi szadisták”

Buckels és munkatársai amerikai felhasználók körében végeztek egy újabb vizsgálatot, melyben azt nézték meg, hogy a személyiség sötét négyese közül melyik az, amelyik a leginkább dominál a trollkodóknál.

Nem meglepő módon az eredményeik alapján, a szadizmus jegyeivel rendelkezők azok, akik leginkább hajlamosak a trollkodásra.

A szadista jegyek bárkinél jelen lehetnek a hétköznapi életben, és számos formában tetten érhetők. Innen az elnevezés: „hétköznapi szadisták”. Ezeknél az embereknél gyakoribb a családon belüli erőszak, előfordulhat az is, hogy rendőri brutalitás képében jön szembe, illetve az sem kizárt, hogy a munkahelyi online térben szedik áldozataikat. Valójában a szadisztikus egyén bármikor képes olyan helyzetet találni, amelyet kihasználhat személyes örömére. Így a trollkodás is egyfajta szadista megnyilvánulás, amely társadalmilag elfogadottabb viselkedés álcája mögé rejtőzik. A célja minden esetben a zavarkeltés, a fájdalomokozás, a másik ember megalázása és megszégyenítése.

Mit tehetünk?

Csak úgy tudunk védekezni ellene, hogy beszélünk a témáról, és felismerjük, ha szembe jön velünk az internetes fórumokon. Megoldás lehet például, ha nem megyünk bele a játszmáikba. Mivel azt szeretnék, hogy a másik fél szenvedjen, ne üljünk fel a gonoszkodásaiknak, és ne válaszoljunk! Ha ilyennel találkozunk, jelentsük ezeket az embereket a megfelelő fórumokon, melyeket minden közösségi médiaoldal biztosít a felhasználóinak. Legyünk tisztelettel az embertársaink iránt, még akkor is, ha ellentétes a vélekedésük bizonyos témákban! Tartsuk be az alapvető kommunikációs szabályokat! A tudatos internethasználat is segíthet, hogy elkerüljük ezeket a kellemetlen helyzeteket. Angol kifejezéssel élve, „Do not feed the trolls, azaz „Ne etesd a trollokat!

Felhasznált irodalom:

Buckels, E., Jones, D., & Paulhus, D. (2013). Behavioral confirmation of everydaysadism. Psychological Science, 24(11), 2201-2209. http://dx.doi.org/10.1177/0956797613490749.

Buckels, E., Trapnell, P., & Paulhus, D. (2014). Trolls just want to have fun. Personality and Individual Differences, 67, (97-102). http://dx.doi.org/10.1016/j.paid.2014.01.016.

Međedović, J., Petrovic, B. (2016). The Dark Tetrad - Structural Properties and Location in the Personality Space. Journal of Individual Differences, November 2015. DOI: 10.1027/1614-0001/a000179