Hibázások és mulasztások – a megbánás természetéről

„Ne bánj meg semmit!”, „Nem csináltam volna semmit másképpen.” – hallhatjuk sokszor ezeket a mondatokat, azonban nagyon nehéz elérni, hogy egész életünket megbánások nélkül élhessünk le. Életünk során számos döntéssel szembesülünk, nem nagyon tudjuk tehát elkerülni azt a kellemetlen érzést, hogy legalább egy dologban nem döntöttünk jól. Sok esetben az is fokozhatja a nehéz érzést, ha utólag úgy látjuk, a szerencsétlen kimenetel elkerülhető lett volna.

A megbánás fájdalmas kognitív és érzelmi állapot, mely során sajnáljuk a szerencsétlen eredményt, korlátokat, veszteségeket, bűnök elkövetését, hibákat. Ezek lehetnek elkövetett vagy el nem követett cselekedetek, saját döntésen alapulva, vagy baleset miatt, egyénileg, vagy akár csoport által, etikailag, vagy jogilag megítélhető kihágások. Még egy vásárlás folyamán is érezhetjük a megbánást, ha esetleg egy kevésbé kedvelt márkájú terméket választunk, de komolyabb, életeseményeket érintő döntéseknél is.

Mit bánunk meg jobban: amit megtettünk, vagy amit nem tettünk meg?

A kutatások szerint az elhibázott cselekedeteink több megbánást okozhatnak rövid távon, hosszú távon viszont a tétlenség vagy a lehetőségek elmulasztása generál több megbánást. A megbánás során a következő pszichológiai folyamatokat észlelhetjük: idővel igyekezhetünk csökkenteni a megbánt esemény miatti fájdalmat, vagy pedig alátámasztani a cselekedet hiánya miatt okozott fájdalmat.

Érdekes, hogy ha azt észleljük, hogy egy cselekedet vagy éppen a cselekvés hiánya egy lehetőség kihagyásával járhat, vagy egy egyébként elkerülhető kellemetlen kimenetelhez vezethet, az erősebb érzelmeket generálhat bennünk, mint maga a konkrét élmény átélése.

Életünk során számos nehézséggel szembesülünk, mely során adaptív döntéshozatalra kényszerülhetünk, hogy egyéni céljainkat elérhessük. Azonban sokszor azon kaphatjuk magunkat, hogy a választott út vagy döntés nem egyezik a jelenlegi igényeinkkel, vágyainkkal, vagy pedig a választott célt nem követtük sikeresen. Ilyenkor visszatekinthetünk az életünkre, döntéseinkre, és megbánást érezhetünk egy választott vagy nem választott alternatíva miatt. Például egy adott szakmát követve megbánhatjuk, hogy nem másikat választottunk, vagy egy kapcsolati konfliktusban az előtte meghozott döntéseink miatt érezhetünk megbánást, melyek a vitához vezettek.

Érdekesség a megbánás természetében, hogy általában az emberek feldúltabbak a saját rossz kimenetelű döntéseiktől, ha az a közeli jövőben valósul meg. A megbánt cselekedetek gyakorta generálhatnak olyan gondolatokat, mint a "mi lett volna, ha..." "ha másképpen cselekedtem volna...".

Úgy tűnik tehát, az emberek nagyobb megbánást érezhetnek, ha valamit nem tettek meg, mint amikor cselekedtek, és a negatív kimenetel rosszul érintette őket.

Melyek azok a dolgok, melyeket a leggyakrabban megbánunk? Nem meglepő módon ezek főként saját fejlődésünkre, egészségünkre, társas kapcsolatainkra vonatkozó események. „Nem álltam ki eléggé magamamért.” „Nem vállaltam több kockázatot.” „Nem töltöttem elég időt a szeretteimmel.” „Nem fejeztem be valamilyen képzést.”

Időzítés, kíváncsiság, kor...hogyan kapcsolódnak témánkhoz?

A megbánás érzésének távolítása miatt gyakran elkerülhetjük azokat az információkat, melyek a nem választott alternatívákról szólnak. Ez még inkább megmutatkozik akkor, ha a negatív kimenetel csak kis híján következett be a másik döntési opciótól. Az, hogy milyen közel álltunk a célok eléréséhez, tehát befolyásolhatja az érzés erősségét. Például: ha egy másodperccel maradunk le a második helytől az sokkal erősebb érzelmeket generálhat, mintha húsz másodperccel, vagy ha egy perccel késsük le a járatunkat, mintha mindez egy órával történt volna meg.

A „mi lett volna, ha” gondolatok mellett a különböző érzelmek, mint például düh, kétségbeesés is megjelenhetnek. Ezek hatással lehetnek az egyén szubjektív jóllét-érzésére is. Felmerül az a kérdés is, hogy más érzelmek hogyan befolyásolhatják a megbánást megelőző választási folyamatokat, mint például a kíváncsiság. A kíváncsiság ugyanis növelheti az információ-keresés iránti igényt még abban az esetben is, ha az információ erősíteheti a döntés miatti negatív érzéseket. 

Egyes elméletek szerint a kor is befolyásoló tényező lehet abban, hogy milyen intenzitással élünk át megbánást, bűntudatot. Időskorban, mivel a lehetőségek már csökkenhetnek, hogy az egyéni célokat elérhessük, valamint a személyes és társadalmi erőforrások is korlátozottabbak lehetnek már, sokkal bonyolultabb lehet a megbánt viselkedés következményeit megváltoztatni. Mindezek miatt az érzelmek intenzívebben érinthetik az idősebb korosztályt, továbbá  a tehetetlenség érzésével is társulhatnak.

A fiatalabb korosztály számára a szubjektív jóllét érzetét kevésbé érinthetik a megbánás járulékos negatív érzelmei, hiszen több lehetősége van még a megbánt viselkedési mintán fejlesztenie. Ezért ők optimistább szemlélettel állhatnak a jövőbeli lehetőségek irányába, hogy a megbánt döntésein dolgozzon.

Az életben megbánt döntések száma és az élettel való alacsony elégedettség emiatt állhat az idősebbek között erősebb kapcsolatban, mint a fiatalabb korosztályban. Továbbá, a fiatalabb korosztály kevésbé tekint még vissza az életben megbánt döntéseire, hiszen inkább fókuszálnak még a jövőbeli fejlődési lehetőségekre.

Megbánás után?

Egyes elméletek szerint lehet pozitív szemlélettel átkeretezni a megjelenő kellemetlen érzéseket. Mint például rendezni saját magunkban a megbánt cselekedeteket, elfogadni, ha már nem tudjuk a múltat megváltoztatni. Továbbá, a céltól való fokozatos leválással, mely szerint ha nagyon kevés lehetőség van már egy cél eléréséhez arra az elhatározásra juttathatja az egyént, hogy visszavonja az erőfeszítéseit és elköteleződését egy-egy cél törekvésére, ezáltal az egyén elkerülhetü a negatív érzelmi állapotokat. Ez természetesen nem a teljes feladást támogatja, vagy azt, hogy ne próbálkozzunk, hanem csak egy lehetőséget ad arra, hogy a kínzó megbánás érzését képesek legyünk csökkenteni, ha a lehetőségeinket már úgy ítéljük meg, hogy nem tudunk változtatni.

Segíthet továbbá az alternatív opciók keresése. Egy új cél segíthet elmozdítani a túlzott fókuszt a megbánásokról. Így a jóllét érzése is növekedhet, hiszen más jelentős célokat sikerülhet azonosítanunk.

A kíváncsiság is segíthet, hiszen az általunk gyűjtött információk megismerésével, melyek a rossz döntéshez jutattak el, valamint a további lehetséges adatok, melyeket azelőtt nem vettünk figyelembe - vagy csak nem tudtunk róluk - segíthetnek a jövőben, hogy elkerüljünk egy szintén rossz döntést - vagy nem-döntést – mintegy tanulva a megbántakból. Ezáltal a döntéseink jobb irányt vehetnek.

Érdemes itt még ismertetni magát a megbánás fogalmát is, melyet most kivételesen nem a bevezetésnél, hanem a cikk végére hagyunk: "negatív, kognitívan meghatározott érzés, melyet akkor tapasztalunk, ha tudatába kerülünk, rájövünk, vagy elképzeljük, hogy jelen helyzetünk jobb lehetne, ha másképpen cselekedtünk volna" – hiszen ennek ismerete, hogy már elképzeljük abban is segíthet hogy jelen döntéseinket jobban átgondoljuk a jövőre való tekintettel, akár egy anyagi beruházás kapcsán, akár tanulás miatt, de lehet ez például kapcsolataink javítása érdekében, vagy esetleg egészségügyi állapotunk javítása kapcsán.