Hogyan építs birodalmat, II. rész: Nagy Sándor személyisége

III. Alexandrosz, vagy ismertebb nevén Nagy Sándor, a történelem legendás, világszerte ismert alakja. A fiatalon trónra került uralkodó korának egyik legnagyobb birodalmát hozta létre, hadvezéri zsenialitásához azóta is csak kevesen értek fel. Karizmája és hatalmas sikerei nyomán már életében legendák szövődtek köré, amelyek korai halála után csak tovább bővültek. Cikkünkben utánajárunk, hogy milyen személyiség lehetett a legendás uralkodó.

Szüleink által kialakított sémáink és hiedelmeink egész életünket végigkísérhetik és jelentősen befolyásolják önbecsülésünket, kezdeményezőképességünket, és az élet különféle területeihez – például erkölcsök vagy szexualitás – való hozzáállásunkat. Alexandroszt kiskorától folyamatosan a nagyságra kondicionálták: Héraklész és Akhilleusz leszármazottának tekintették, valamint királyi sarjként az uralkodásra nevelték. (Habár, amíg el nem nyerte, nem tekinthette biztosnak az uralkodói címet, hisz apjának több fia is volt más nőktől.) Az eléje példaként állított hősökkel erőteljesen igyekezett hasonulni: mind a csatatéren mutatott vitézségben, mind emberi nagyságban, de ugyanúgy magánéletét is igyekezett a hősök módjára élni. Ez az azonosulás kettős hatással volt az uralkodó életére: az, hogy magára mitológiai alakok utódjaként tekintett jelentős önbizalmat és vállalkozói kedvet adott neki. Ugyanakkor a grandiózus, mondákba illő ivászatok és tivornyák kimerítették az uralkodó szervezetét és később jelentősen hozzájárulhattak korai halálához.

Egy dinasztia hatalmának esélyes örököseként felnőni jelentős érzelmi megterheléssel járhat, hiszen már a gyermek is érzi, hogy magas elvárásokkal kell szembenéznie. A gyerekre nehezedő túlzott elvárások napjaink társadalmában is jelentős problémákat okoznak: a „szüleik meg nem valósított életét” élő fiatalok könnyebben lesznek depressziósak, önértékelésük pedig csökken. Alexandrosz szülei viszont nem csak elvárásokat támasztottak vele szemben, de megadták a segítséget is, hogy beteljesítse őket: kiváló tanítókat szerződtettek mellé, többek közt Arisztotelészt személyesen. Alexandrosz magas szintű, sokoldalú oktatást kapott, amely az uralkodói teendőitől kezdve a művészeteken át a természettudományig terjedt. Ezen felül már fiatal korában remek sportolónak számított. Kutatások szerint a rendszeres sport kedvező hatással bír számos agyi folyamatra, többek közt a koncentrációra vagy a kreativitásra, vagyis olyan részképességekre, amelyek jelentősen segíthették Alexandroszt a stratégiai gondolkodásban. A gordiuszi csomó története jól szemlélteti Alexandrosz „out of the box”, vagyis kreatív utakat kereső gondolkodását. A híres, megoldhatatlan csomót a monda egyik változata szerint kardjával vágta szét, durva, de frappáns megoldással egy csapással megoldva azt. A történet másik változata szerint a kötelek a kocsi igájához voltak erősítve. Alexandrosz egyszerűen kihúzta a szeget, amely az igát a szekérhez rögzítette, így a szekér elszabadult a fogságból. A gordiuszi csomó hasonlít a mai „brain teasernek” nevezett látszólag bonyolult, de valójában egy kreatív gondolattal megoldható feladatokhoz. A „brain teasereket” a HR-esek szokták használni állásinterjúkon a jelöltek kreatív gondolkodásra való képességének a felmérésére.

Egy király kapcsolatai

A szoros emberi kapcsolatok, barátok és szerelmi kapcsolatok az uralkodók életében is fontos szerepet játszanak. Alexandrosz nemi irányultságát tekintve biszexuális lehetett, nőkkel és férfiakkal is intim viszonyba keveredett. Házasságainak elsősorban stratégiai jelentősége volt, de szeretőivel viszont a leírások szerint kölcsönös vonzalom és megbecsülés fűzte őket egymáshoz, nem élt prostituáltakkal vagy nemi erőszakkal. (Vagy pedig a történetírók „megfeledkeztek” ezen részletekről.) Alexandrosz és számos fiatalkori barátja életük végéig kitartottak egymás mellett, kapcsolatukat nem szennyezték be a politikai áskálódások. Kivételt jelentett Parmenión, Alexandrosz veterán tábornoka és fia, Philótasz. Ők Alexandrosz támogatóiból kritikusaivá váltak, ellenezték, hogy a makedón király felvegye a perzsa szokásokat, így az uralkodó összeesküvés vádjával mindkettejüket kivégeztette. Alexandrosz egyik szeretetnyelve az ajándékozás lehetett: barátaival és családjával rendkívül bőkezűen bánt.

Az uralkodó jelleme

Alexandrosz egyik legfőbb karaktervonása párját ritkítóan lángoló becsvágya volt. A vele szemben támasztott elvárások, a versengés apjával, féltestvéreivel és barátaival, a példaképeiként és őseiként tekintett mitológiai hősök felülmúlása nem elbizonytalanította, hanem épp ellenkezőleg, hatalmas ambíciókat keltett benne. Még tizenhat éves sem volt, amikor kifakadt, mert megtudta, hogy apja egy újabb csatában győzött: „Fiúk, apám minden dicsőséget elvesz tőlem, és nem hagy nekem lehetőséget, hogy veletek valami nagyot és dicsőt művelhessek.” Ifjúként kortársaihoz képest sokkal kevéssé érdekelték a nők és a világi örömök, sokkal szívesebben képezte magát és szőtt terveket eljövendő hódításairól. Héroszokhoz illő ambíciói végül túlnőttek rajta: sok évnyi folyamatos csatázás és győztes hadjáratok után, hatalmas birodalmának megszervezése és egy stabil uralkodói székhely kialakítása helyett újabb és újabb hódító hadjáratokba kezdett. Utolsó, indiai hadjárata végül megroppantotta seregét, valamint a feltételezések szerint itt kaphatta el a maláriát, amely végül az uralkodó halálát okozta. Óriási, meg nem szilárdított birodalma halála után villámgyorsan darabjaira hullott, a káosz pedig Alexandrosz családjának vesztét is magával hozta.

Alexandrosz a mai pszichológiai fogalmak szerint nárcisztikus személyiség lehetett,

és ezt a hajlamát későbbi sikerei jelentősen növelték. Előszeretettel hívatta magát Zeusz fiának, és igyekezett minél inkább a mondabeli héroszok módjára viselkedni. Habár kiváló sportembernek számított, nem volt hajlandó kiállni az általa lenézett hivatásos sportolók ellen: már tizenévesen kijelentette, hogy csak királyok lehetnek az ellenfelei. Ivászatain barátai gyakran rendeztek versenyt, hogy Alexandrosz érdemeit ki tudja a legjobban feldicsérni, a legjobb hízelgőket az uralkodó pedig jelentős adományokkal honorálta. Az uralkodó nárcizmusát jelezheti, hogy utolsó éveiben egyre inkább kezdte elhinni, hogy maga is egy mitológiai hős. Habár folyamatosan csatázott és veszélyben forgott, a halálára még esetleges lehetőségként sem gondolt, és semmiféle útmutatást nem készített halála esetére tanácsadóinak – ennek következménye, hogy képlékeny birodalma halála után hamarosan szétszakadt.

Az uralkodói életmóddal járó fényűzés eleinte nem csábította Alexandroszt: habár szerette a kényelmet és a jó lakomákat, igyekezett elkerülni, hogy elpuhuljon, és amikor úgy látta, hogy barátai kezdenek túlságosan fényűző életet élni, figyelmeztette őket. A királyság számára inkább a hódítás lehetőségét jelentette. Amikor megszemlélte a legyőzött Dareiosz hadizsákmányul ejtett sátrában a fényűző műtárgyakat, és kincseket, így szólt: „Úgy látszik, neki ez jelentette a királykodást.” A keleti uralkodói szokások azonban egyre jobban magukba szippantották és élete vége fele elkezdett ő is a keleti despotákhoz hasonlóan fényűző módon élni.

Cikksorozatunk előző részében Napóleonról készítettünk elemzést és a két uralkodó közt jelentős hasonlóságok figyelhetők meg. Napóleon szintén kiemelkedően intelligens és minden téma iránt érdeklődő fiatal volt, akit rendkívüli becsvágy fűtött. Katonáikat mindketten gondolkozás nélkül küldték a halálba, ha stratégiai érdekeik úgy kívánták, de veteránjaikat név szerint ismerték és gyakran személyesen részt vettek a tábori életben is. Mindketten birodalmat hoztak létre, és végül mindketten túlzott ambícióik miatt buktak el.