Hogyan érthetjük meg a gyerekeket?

Anna Freud álláspontja szerint sok, a felnőttek és a gyerekek közötti félreértés hátterében az áll, hogy a gyermekek gondolkodási sajátosságai más logikát követnek. A gyerekekkel való kapcsolatba lépéshez érdemes észben tartanunk sajátos elméleteiket a világról, mely kommunikációs és beállítódási sajátosságokat egyaránt magába foglal. Cikkünkben ehhez igyekszünk útmutatással szolgálni.

„Anya, csak orvoshoz ne menjünk!”

A gyerekek a felnőttektől eltérő viszonyítási keretet használnak a világ jelenségeinek megértéséhez és megmagyarázásához. Továbbá a meglévő tudásukat is gyakran felülírják az érzelmek és a vágyak. Ennek egy klasszikus példája, amivel a legtöbb szülő már biztosan találkozott, amikor óvodáskorú gyermekével otthon megbeszéli, hogy orvoshoz fognak menni, miért van erre szükség, ott mi fog történni, mire számíthat, azonban belépve a rendelőbe, a gyermek tudása egyik pillanatról a másikra elvész, és sírni kezd. Felnőttként ez a reakció talán érthetetlennek tűnhet számunkra, a gyermekek gondolkodási sajátosságainak megértését követően azonban már sokkal tisztábban láthatjuk a helyzetet. Feltehetőleg a gyermek reakciója annak tudható be, hogy a vizsgálat közeledtével egyre inkább izgul és szorong, s ez az állapot megváltoztatja a helyzet észlelését, illetve a történések átélésének módját.

Az érzelmek felülírják a tudását.

Élményvilágában az orvos a gonosz, az anya a cserbenhagyó, ő pedig a kiszolgáltatott. Így akár harag is megjelenhet benne édesanyja felé.

„Hogyan születik a baba?”

Korrekten elmesélhetjük egy óvodás gyermeknek, hogyan is fogan és születik egy kisbaba, amit képes is megérteni, de valójában nem hiszi el.

Ugyanis csak abból tud kiindulni, amit saját magán tapasztal.

A gyermekek tudása nem mindig esik egybe azzal, amit hisznek és elgondolnak. Igaz, hogy képesek akár bonyolultabb dolgokat is megjegyezni, visszamondani, de nagy valószínűséggel ez a tudás nem ugyanazt jelenti, mint a felnőttek esetében. Visszatérve a születéses példához, a gyermek csak azok alapján tudja az elhangzottakat értelmezni, amit a saját testén is tapasztal. Saját tapasztalatai alapján tudja, hogy a hasba csak szájon keresztül juthatnak be a dolog, majd a végbélnyíláson távoznak. Egy óvodáskorú gyermek szerint ez nem történhet másképp egy újszülöttel sem. Ugyanakkor a gyermeki elméletalkotásnak számtalan variációja lehet a saját tapasztalatok és a kulturális sajátosságok függvényében.

Miért játszanak a gyerekek?

A játéknak a gyermek fejlődésében kitüntetett szerepe van. Több analitikus, például Winnicott álláspontja szerint,

fontos, hogy egy gyermek tudjon játszani.

Ha erre képtelen, szakemberek beavatkozása szükséges, hogy újból képessé váljon rá. Vajon miért tartják fontosnak a pszichológusok, hogy a gyermek tudjon játszani? Átmeneti hatása, hogy a játék révén megszabadulhatnak az őket terhelő feszültségektől, míg hosszabb távú hatása, hogy a játék lehetővé teszi a harag kifejezésének késleltetését és megformálását, továbbá a szorongás átdolgozását. Winnicott szerint a játék azért is fontos, mert az élményszerzés legfőbb forrása. Saját játék ötletein keresztül, valamint

a másokkal való közös játék során gazdagodik a gyermek személyisége.

A kisgyerekek nagyrészt a játékokon keresztül kezdik felfogni mások független létezésének jogát. Az sem elhanyagolható, hogy a játék keretet kínál az érzelmi kapcsolatok kezdeményezéséhez, lehetővé téve a szociális kapcsolatos fejlődését. A játék segítségével foglalkozik a körülötte zajló történésekkel, valamint a belső dilemmáival, esetleges félelmeivel.

Minden életkorban megfigyelhetünk specifikus játéktémákat, melyek jelzik, hogy az adott időszakban mi foglalkoztatja a gyermeket. Például óvodás és kisiskolás korban gyakori téma lehet a halál és az agresszió játékban való megjelenése.

Az alkalmazkodást szolgáló visszaesés

Anna Freud nevéhez köthető a regresszió fogalma, mely visszaesést jelent egy korábbi fejlődési szakaszba. Az átmeneti regresszió a fejlődés velejárója, az alkalmazkodást szolgálja. A fejlődés (elsősorban a lelki fejlődés) előrehalad, de nem folyamatos és egyenletes, természetéhez tartozik az átmeneti visszaesés, mielőtt egy újabb integrációs szintet elérne.  Például a racionális beszéd mellett a gügyögésnek megvan a maga helye a gyerek életében. Ennek oka abban keresendő, hogy egy új képesség megjelenése és annak konszolidációja között időnek kell eltelni. A regresszió hasznos válasz egy adott pillanatban rejlő feszültségre, s a gyermek számára mindig rendelkezésre áll, mint válaszadási lehetőség, olyan szituációkban, melyek egyébként elviselhetetlennek bizonyulnának. Így az adaptációt és a védelmet szolgálják, s segítenek fenntartani a normális állapotot.

A regresszió alapvető a normál fejlődésben.

Fontos viszont, hogy a regresszió azokban az esetekben hasznos, amikor a visszacsúszás időleges és spontán módon megfordul, például a fáradság miatti funkcióromlás pihenés vagy alvást követően automatikusan megszűnik. Azonban a túl hosszú ideig tartó és/vagy túl sok területre kiterjedt visszaesés már kívül esik a normalitás határain. Ha a regresszió állandóvá válik, így minden további fejlődés komoly károsodást szenvedhet. Ebben az esetben a regresszió patogén tényezővé válik.

Anna Freud különböző fejlődési vonalakat határozott meg, melyek az egyén majdnem minden területén kimutathatóak és meghatározott sorrendben követik egymást. A fejlődési vonalak vezetnek például a szopástól a racionális evésig, a környezet által a gyermekre erőltetett tisztaságra szoktatástól a biztos vizelet és székletkontrollig, a saját test anyával való közös birtoklásától az önállóság igényéig, az énközpontúságtól az empátiáig, a játéktól a munkáig és a hobbiig.

Valójában nem a visszaeséseket tekintjük meglepőnek, hanem például amikor a szobatisztaság kialakításában azonnali áttérés következik be a bevizelésről a szobatisztaságra. Bármennyire is kellemes az ilyen változás a környezet számára, a szakemberek kétkedéssel fogadják őket, és a normális folyamatot túlzottan felgyorsító traumatikus behatásoknak és szorongásoknak tulajdonítják őket. A tapasztalatok szerint az előrehaladás és az időleges visszahanyatlás jobban megfelelnek az egészséges fejlődésnek. A regresszió kialakulásában szerepet játszhat a fáradtság, a megbetegedés, továbbá egyéb stresszhelyzetek is.