„Férfi és nő. Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar – a férfi nőt – a nő férfit.” A hagyomány által Karinthy Frigyes nevéhez kötött megállapítás jól példázza, hogy mennyire nehéz tud lenni a férfiak és nők közötti párkapcsolati kommunikáció. Főleg ha az érzelmekről van szó. Tényleg nehezebben nyílnak meg a férfiak, ha az érzelmeikről kell beszélniük? Miért nehéz ezt nőként elfogadni?

Ahhoz, hogy egyensúlyban legyünk önmagunkkal és az életünkkel, elengedhetetlen, hogy képesek legyünk kapcsolódni másokhoz és tudjuk kezelni a felmerülő konfliktusokat. Ehhez fontos egy bizonyos szintű érzelmi intelligencia. A kilencvenes években az IQ mintájára alkotta meg Peter Salovey és John Mayer az EQ, azaz érzelmi intelligencia fogalmát. Arra a képesség együttesre utal, aminek

segítségével fel tudjuk ismerni, meg tudjuk élni, ki tudjuk fejezni saját és mások érzelmi állapotait.

Szinte közhely számba megy, hogy a férfiak nem képesek kimutatni az érzelmeiket. Ez persze ebben az egyszerű és túláltalánosító formában nem igaz. Az azonban nem alaptalan, hogy a két nem eltérően viszonyul az érzelmi kommunikációhoz. Az egyik fő különbség a sebezhetőség vállalásában van. Ahhoz, hogy egy párkapcsolatban a másik fél igazán megismerjen minket, vállalnunk kell a kockázatát annak, hogy megmutatjuk a leggyengébb pillanatainkat is. Míg a nők hajlamosabbak leplezetlenül felvállalni érzéseiket, a férfiak nehezebben mutatják magukat elesettnek. Mi lehet az oka a nemi különbségeknek?

A fiúk nem sírnak

A nők általánosan magasabb érzelmi intelligenciával rendelkeznek, mint a férfiak. Hogy miért van ez, annak több lehetséges magyarázata is létezik. Az egyik, hogy

az evolúció során a nőknek nagyobb szükségük volt az érzelmeik kifejezésének és felismerésének képességére.

Mivel jobban rá voltak kényszerítve, hogy monitorozzák saját és mások érzéseit, nagyobb tudásra tettek szert benne. Ugyanakkor a biológiai meghatározottság ellenében, a jelenség hátterében sokan a társadalom által ránk osztott nemi szerepek hatását vélik felfedezni. Kiskorunktól kezdve társas közegben mozgunk. Kezdetben szüleink, aztán rokonaink majd szépen lassan barátaink, ismerőseink tükrében fejlődünk és alakítjuk ki a normákat, hogy mit szabad, mit nem. Azonban

attól függően, hogy fiúnak vagy lánynak születünk, nagyon eltérő elvárásokkal kell szembenéznünk.

A gender téma ismertté válása óta senkinek nem meglepő, hogy a gyerekkori tapasztalatok akár tudattalanul is hatással vannak nemi szerepeinkre. Amikor egy kislány sír, hisztizik nagyobb eséllyel kap elnéző pillantásokat, mintha ugyanezt egy kisfiú teszi. Ez utóbbi esetében valószínűbb, hogy elhangzik, hogy „katona dolog”. Ezek az apró különbségek összeadódnak kialakítanak a férfiakban egy olyan vélt vagy valós társadalmi nyomást, ami szerint erősnek kell maradniuk.

Amit otthonról hozunk…

Fontos szempont, hogy milyen funkciót tulajdonítunk a kommunikációnak.

A nők számára a társalgás a kapcsolatteremtés legfontosabb eszköze.

Éppen ezért fontos számukra, hogy megjelenjen a párbeszédben az intimitás, ami egyben az érzelmi kötődés jele. Ezzel szemben a férfiaknál a kommunikációs cél az információ átadása. Konfliktushelyzetben a nők szeretik sokszor elismételni a problémáikat, egyfajta feszültséglevezetésként.

A férfiak sokkal inkább magukban oldják meg a konfliktust,

vagy éppen a figyelem elterelése miatt kezdenek mással foglalkozni. Ez persze könnyen félreértéshez vezethet, hiszen az eltérő magatartás mögött, eltérő igények és szükségletek húzódnak. Persze mindez nem feltétlenül nemi különbség. Az, hogy átlagosan a nők magasabb érzelmi intelligenciával rendelkeznek, semmit nem mond el egy konkrét nőről sem. Tulajdonképpen a gyerekkori minták alakítják az érzelmi intelligenciánkat és a kötődésünket is. Amit a családunkban láttunk kapcsolatokat, érzelemkifejezést nagyon erősen meghatározza, miként viselkedünk a saját párkapcsolatunkban. Különbségek természetesen mindig vannak, de ha a párkapcsolatban meg van a szeretet, nagyon sok minden áthidalható. Hiszen nincsenek jó vagy rossz igények, a fontos az, hogy egymáshoz alkalmazkodva sikerüljön elérjük, hogy ne beszéljünk el egymás mellett!

Párterápiás alkalmainkon hatékonyan tárjuk fel a párkapcsolati konfliktusok mozgatórugóit!

 

Felhasznált szakirodalom Kádár, A. (2018) Hogyan beszéljünk érzelmeinkről? – A páncél levetése. HVG Extra Pszichológia (2) Salovey, P., & Mayer, J. D. (1990). Emotional intelligence. Imagination, cognition and personality9(3), 185-211. Tannen, D. (2009) Pár-Beszéd, Miért hallgat a férfi, miért beszél a nő? Nyitott Könyvműhely, Budapest