Manapság rengeteg szülő küzd azzal, hogy rábírja gyermekét a tanulásra. Még nehezebb reggel kirángatni az ágyból és megkérni szépen: öltözzön, mert elkésik a suliból. De vajon miért van ez? Miért nem motiváltak a gyerekek? Mit tehetünk szülőként azért, hogy gyermekünk élvezze a tanulást? Cikkünkben hasznos tanácsokat találhattok!
Az iskolai nyomásból keletkező distressz
Számtalan elvárás és követelmény áll a gyerekek előtt: nem csupán a szülők, hanem a tanárok és a többi diák felé is lehet megfelelési kényszerük. A stressz a diákok és a tanárok felől is táplálódik. Így, ha nem érzi magát kompetensnek és alulbecsülni magát a gyerek, nem lesz képes megfelelően teljesíteni, lemeredve fogja magát érezni. Szülőként az a feladatunk, hogy ezeket a teljesítménygátló falakat leromboljuk és önbizalommal töltsük fel őket. Az olyan módszerek, mint az állandó segítség és jutalmazás nélkülözhetetlen ahhoz, hogy fenntartsuk gyermekük érdeklődését az iskola iránt. Egy kisiskolás még nem képes egyedül megbirkózni az iskolai követelményekkel. Ezért fontos, hogy
megmutassuk a gyermeknek, miért érdekes az adott tantárgy.
Továbbá a visszakérdezés és ellenőrzés is jó stratégia lehet. Ezáltal megtudhatjuk, érti-e a feladatot, képes-e megoldani azt. Így a gyermek ráadásul fejleszti az emlékezési kapacitását is. Az is nagy előnyt jelent, ha a szülők érdekes területeket érintenek a témákon belül, amelyek nem szükségszerűen kötődnek a tananyaghoz, de talán a jövőben még jól jöhetnek.
Pozitív kapcsolatok kiépítése
Neurológiai kutatások alapján tudjuk: az agy jobban aktiválódik, ha érdeklődést mutat valami iránt. Az emlékezeti tárolás eredményesebb, ha a már megtanultakhoz releváns információkat tudnak kapcsolni a gyereket. Illetve, amikor személyes érdeklődés és pozitív érzelmi tapasztalatok társulnak a tananyaghoz. Ezen asszociációk mentén lehetséges az iskolai tárgyakat összekötni a személyes érdeklődésekkel, és ezáltal fenntartani az iskola iránti érdeklődést és elköteleződést. Fontos megerősíteni ezeket a kapcsolatokat a gyermekben. Nem szabad kényszernek éreznie a tanulást.
Így maga a gyermek akarhatja majd megtanulni azokat a dolgokat, amelyeket MUSZÁJ.
Ezt akár úgy is elérhetjük, ha elmegyünk kirándulni, és ezt valahogyan összekötjük mondjuk a történelmi leckével.
Vedd fel az agy-tréner szerepet
Dr. Judy Willis neurológus, középiskolai tanár szerint annak érdekében, hogy minél jobban képes legyen a szülő felkészíteni gyermekét az iskolai követelményekre, fontos, hogy ő maga is tisztában legyen a tananyaggal. Ha a szülők is elolvassák a fontos részeket – akár otthon, vásárlás közben vagy a kocsiban utazva –, átbeszélhetik azokat gyermekükkel. Így a kicsi szabadságot érezhet abban, hogy bárhol és bármikor visszakérdezhet, és érdeklődhet a különböző tárgyak iránt, mivel érzi: a szülő felkészült és rugalmas. Egy kreatív szülő például vásárlás után átbeszéli gyermekével a számlát. Jól volt-e összeszámolva az összeg? Rendben vannak az akciós termékekből levont összegek? Illetve eleget kaptak-e vissza 5000 forintból, ha a végösszeg 3470 forint volt?
A lelkesedés begyújtása
Az érdektelenség és tehetetlenség kiküszöbölhető azzal, hogy az iskolában tanultakat a szülők beillesztik mindennapi helyzetekbe: ezzel kézzelfoghatóbbak lesznek az információk. Ha a gyermekek rájönnek arra, hogy bármilyen iskolai téma beemelhető egy hétköznapi helyzetbe vagy egy társalgási szituációban, könnyebb lesz megérteniük és átlátniuk a tanultakat.
Azt mondják: az iskolában történik a tanulás. Ám azért valljuk be: ha egy szülő odafigyel gyermekére, minden szférán keresztül, és minden élethelyzetben tanulni fog tőle. Legfőképpen akkor, ha a tananyag témái találkoznak és asszociálódnak a hétköznapi dolgokkal. A lényeg: biztosítsuk gyermekünk szabadságát abban, hogy tanulhasson és azt érezze: bármi lehet a világon, ami csak szeretne.
