Hogyan győzzük le a bennünk élő káoszt?

Habár mindannyiunk életében jelen vannak olyan hangsúlyos vezérfonalak, amelyek segítenek meghatározni a hétköznapjaink kereteit, ha nem vagyunk elég elkötelezettek, akkor gyakran azon kaphatjuk magunkat, hogy figyelmünk fókusza elkalandozik, gondolataink összekuszálódnak és kellemetlen, olykor kétségbeejtő belső élményeket élünk át. Ebben az esetben lelki entrópia, vagyis pszichés káosz lesz rajtunk úrrá, amely könnyen szellemi kiteljesedésünk egyik legfőbb akadályává válhat. Cikkünkben a jelenség dinamikáját igyekszünk megfejteni, és egyúttal választ keresünk arra, mi teremthet rendet a fejünkben. Az entrópia a rendezetlenség mértékegysége, manapság több tudományágban, így a pszichológiában is elterjedt kifejezés, ugyanakkor a termodinamika második alapelvéhez kapcsolódóan nyert először széles körben elfogadott jelentést. A fizikai törvény szerint a hőenergia minden esetben arra törekszik, hogy egy magasabb hőmérsékletű állapotból az alacsonyabb alapállapot felé áramoljon. Ezért történhet meg rendszeresen, hogy a frissen főzött, asztalon hagyott forró teánk kihűl, a tábortűz pedig kihuny, ha nincs több fa, ami táplálja. Persze ez mindannyiunknak természetes, sőt igencsak meglepődnénk, ha a fenti esetekben az egyébként elvárható, megszokott folyamatok ellenkezője történne. Ezzel együtt korántsem mindegy számunkra, hogy mi történik az áramló energiával, hiszen a korábbi példáknál maradva, könnyen bosszússá válhatunk, ha egy hideg téli estén nem melegít fel minket kedvenc teakülönlegességünk, ugyanúgy a kialudt tűz sincs segítségünkre a finomnak ígérkező vacsoránk elkészítésében.

Az így átalakuló, számunkra használhatatlanná és rendezetlenné vált energiát jellemezhetjük egyszerűen az entrópia mennyiségével.

Mivel ezek az áramlási folyamatok automatikusak, a törvényszerűség alapján számos fizikus szerint az egész univerzumunk egy rendezetlen és kaotikus alapállapot felé halad, hacsak nem jelennek meg olyan gátló tényezők, amelyek a folyamatot lelassítják. Változékony egyensúly Bármily meglepő, a fenti alapfelvetéssel a pszichológia tudománya is képes párhuzamot vonni saját belső működésünkre vonatkozóan, a kérdéskörrel már Jung analitikus lélektana is foglalkozott. A pszichiáter úgy vélte, hogy a személyiségünk alapvető ellentétekre, például extravertált vagy introvertált, maszkulin vagy feminin jellemzőkre épül. Mindezek a kor előrehaladtával fokozatosan igyekeznek kiegyenlíteni egymást és elérni egy tökéletes egyensúlyi helyzetet, csakúgy, mintha a forró és a hideg vizet öntenénk össze egymással. Meglátása szerint a teljes harmóniát azonban sosem érhetjük el maradéktalanul, sőt, hiába haladunk előre az életünkben és válik személyiségünk egyre kiegyenlítettebbé, ennek megtapasztalása sosem lesz konfliktustól mentes a gondolataink szintjén. Ez megint csak rendezetlenséget, tehát entrópiát okozhat a fejünkben.

A témával kapcsolatos gondolkodást végül a pozitív pszichológia örökítette tovább. Csíkszentmihályi Mihály, a terület élenjáró kutatója szerint a termodinamika második törvénye valójában nemcsak a fizikai rendszerekre érvényes, hanem az elménk működésére is egészen hasonlóan ráilleszthető. Szemléletes példával élve gyakran lehetünk szemtanúi annak, amint vasból készült tárgyak rozsdává korrodálnak, hacsak előzetesen nem lettek lefestve a megfelelő anyaggal. Alapvetően a gondolkodásunk is egészen így működik, hiszen abban az esetben,

ha nincs olyan világos megerősítőnk, amely segít megőrizni a fókuszáltságunk, akkor elménk energiaszintje lecsökken, és magunkon is tetten érhetjük az entrópia jelenségét.

Az így teret nyerő pszichikai rendezetlenségünk lényegében a tudatunk alapállapota, a kreatív és hatékony énünk árnyékképe, amely nem kifejezetten hasznos, sőt meglehetősen kellemetlen érzéseket kelt bennünk. Elvek és küzdelmek Természetesen legtöbben számos dologban különbözünk abban a tekintetben, hogy mi az életfilozófiánk és motivációnk, illetve milyen alapelvek mentén rendezzük az életünket. Mégis elmondható, hogy ha ezek a mérvadó ösztönzők feledésbe merülnek, vagy esetleg összeütközésbe kerülnek olyan friss információelemekkel, amelyek a céljaink és nézeteink megvalósulását akadályozzák, akkor az entrópia kivétel nélkül megjelenik a tudatunkban, pusztán azért, mert ez az energiaállapot követeli meg a legkevesebb erőbefektetést a részünkről.

Az erőfeszítés hiánya persze elsőre vonzó is lehet a számunkra, hiszen néhanapján mindannyian vágyunk a semmittevésre, ugyanakkor ennek a tapasztalásnak fájdalmas ára van.

Attól függően, hogy a tudatunkban zavart keltő gondolati konfliktus mennyire intenzív és releváns az aktuális céljaink vonatkozásában, a lelki entrópiába zuhanó elménk teret adhat a káosznak, a korábban látszólag elfelejtett aggodalmainknak, fájdalmainknak, valamint csonka érzelmeinknek és zavart gondolatfoszlányainknak is.

Belső működésünk rendje ilyenkor felborul, figyelmünk felaprózódik, és ösztönösen igyekszünk kiutat találni kellemetlen képzeteink útvesztőjéből. Céltalanul váltogathatjuk a televízió csatornákat, színes magazinokat lapozgathatunk vagy éppen félszegen görgethetjük Facebook-hírfolyamunk legújabb történéseit, menekülni ezen a módon mégsem tudunk az entrópia elől, sőt, a passzív szórakozás apátiába hajszolhat minket. Rend a lelke mindennek Ezen a ponton fontos megjegyeznünk, hogy az entrópia megélése – habár kétségtelenül kellemetlen és fájdalmas tapasztalás –, egészséges mértékben természetes jelenség, komolyabb mentális problémákat csak abban az esetben okoz, ha hagyjuk magunkat a negatív gondolataink rabságába esni. Éppen ezért olyan kulcsfontosságú, hogy megtanuljunk fókuszáltan figyelni a minket körülvevő világ számunkra lényeges pozitív aspektusaira, hiszen rajtunk áll, hogy a környezetünk nyújtotta értékektől semleges információt kedvezőnek vagy ártónak találjuk-e. Ha képesek vagyunk ezen a módon hatékonyan megszervezni gondolatainkat és rugalmasan élni az új lehetőségekkel, sokkal inkább biztosak lehetünk magunkban, és kivédhetjük a minket érő frusztráló erőhatásokat. Ezzel együtt, ha merünk sebezhetők lenni és mélyen megélni az érzéseinket, akkor az így fejlődő önismeretünkön keresztül megküzdhetünk az entrópia homályos és kaotikus világával. Nem utolsósorban, ha megtaláljuk életünkben azokat a célokat, amelyekért hajlandóak vagyunk minden kreatív energiánkat latba vetni és komoly erőfeszítéseket tenni, átélhetjük az alkotás örömét, az áramlatélményt, amely egyúttal negentrópiának is nevezhető, és éppen az entrópiával ellentétes ösztönző hatást kelt bennünk. Mivel minden olyan impulzus jótékony lehet a számunkra, amely igénybe veszi a fantáziánkat, akár az álmodozás is hasznunkra válhat, hiszen ilyenkor legtöbbször egy pozitív jövőképet képzelünk magunk elé. Éppen ezért lehet, hogy sok író esetében az alkotás nyújt terápiát, mivel a történeteiken keresztül saját kedvükre formálhatják a világszemléletüket, ezzel gyakorolva kontrollt az elmében jelentkező káosz felett.

Ha életünkben rendszeressé válnak a pozitív szokások, pszichés energiánk megerősödik, és sokkal ellenállóbbá válik az entrópia negatív hatásaival szemben.

Végső soron a tudatunk rendjének megőrzése egy soha véget nem érő küzdelem, melyben rajtunk áll, hogy mivel tápláljuk saját belső világunkat. Éppen ezért merjük felfedezni az életünk különböző színtereit, megtapasztalt élményeinken keresztül pedig utat találhatunk önmagunk megismeréséhez is.