Hogyan hat ez az imázsomra? – Az imázselmélet

Napjainkban a nemzetközi viszonyoknak már nem kizárólag a nemzetállamok a főszereplői. Fontos szerephez jutnak a kormányközi, transznacionális szervezetek is. Az utóbbi időben különösen hangsúlyos szerepet kapott a hazai politikai kommunikációban Magyarország és az Európai Unió kapcsolata. A politikai pszichológia területe is vizsgálja, hogy hogyan alakulnak és formálódnak a viszonyok a nemzetközi rendszerben. Cikkünk témája az imázselmélet.

A nemzetközi kapcsolatok meghatározó szereplői hagyományosan a territoriális alapon szerveződő, szuverenitással rendelkező nemzetállamok. A nemzetközi kapcsolatokat, viszonyrendszereket elemző szerzők is épp ezért az állam központi jelentőségéből indulnak ki. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy az államok a nemzetközi kapcsolatok kizárólagos aktorai, hiszen nagyon fontosak a transznacionális szervezetek, illetve az államhatárokon áramló javak, emberek, eszmék is. A nemzetközi kapcsolatok fogalma nem csak az egyes országok között létrejövő kormányközi, politikai kapcsolatokkal foglalkozik, hanem magában foglal minden olyan kapcsolatot, amely egyes országok között létrejön, legyen az akár külpolitikai vagy gazdasági jellegű együttműködés, akár állam-állam között vagy egy állam és egy nem-állami szereplő között (Egedy, 2007).

Realizmus

A realizmus, a hatalmi politika modellje az egyik legnagyobb befolyással bíró elmélet a nemzetközi viszonyok magyarázatára. A realizmus alapfeltevése, hogy az államok kapcsolatait, az államközi viszonyokat a hatalomért és az anyagi erőforrásokért vívott harcok határozzák meg. A klasszikus realizmus szerint nem a moralitás határozza meg a politikát, hanem a politika a moralitást, illetve

nem a vágyak befolyásolják a politikát, hanem az érdekek.

A realizmus elmélete államközpontú, egységes, racionális aktorokat vizsgál, amelyek végső célja egy anarchikus nemzetközi rendszerben a hatalom- és biztonságmaximalizálás, illetve az elsődleges nemzeti érdek az állam túlélése.

Imázselmélet

A fentebb leírtakból is látszik, hogy a realizmus elmélete igyekszik egy állam viselkedését elsősorban mechanikus módon és kívülről magyarázni, olyan okokra visszavezetni, mint a hatalommegosztás a rendszerben, vagy bizonyos külső kényszerek. Mindemellett nem fektet nagy hangsúlyt az államok saját motivációinak és percepcióinak vizsgálatára. Az államokat egységes, racionális szereplőként kezeli, de felmerülhetnek olyan kérdések, mint hogy

az aktorok mindig racionálisan döntenek-e,

vagy minden állam ugyanúgy látja-e a külső környezetet? Ezekre a kérdésekre keresi a választ az imázselmélet.

Az imázselmélet alkalmazása lehetővé teszi a viszonyok vizsgálatát és alakulását a nemzetközi rendszer, politika területén. Az elmélet egyszerre strukturális és funkcionális, mert magyarázza a különféle outgroup sztereotípiák eredetét és egyúttal azt is, milyen gyakorlati hasznot szolgálnak (Alexander, 2005). Az egyes kialakult imázsok nagy szerepet játszhatnak a nemzetközi viszonyokban, a stratégiai döntéshozatalban.

A realizmus elméletétől eltérően az imázselmélet alapján a szereplők viselkedésének okaként inkább

a különböző vezetők és döntéshozók belső gondolatait, vélekedéseit és percepcióit kell vizsgálni,

semmint egy objektív külső környezet hatását. Mindezt persze nehezebb elemezni és vizsgálni, hiszen a vezetők sok esetben igyekszenek titokban tartani szándékaikat, vagy épp szándékosan, manipuláció céljából eltérőnek mutatják magukat, mint amilyenek valójában, illetve egy ugrásnak is kell történnie a vezetők, mint individuumok szintjéről, az államok, egy kollektív szereplő szintjére (Herrmann, 2003).

Egy adott aktorról való vélekedések nagyon sokféle dimenzió mentén helyezkedhetnek el, például, hogy mik az értékei, milyen szerepet játszik egy adott régióban, hogyan működik a gazdasága vagy a politikai rendszere. Egy nemzetközi rendszerben azok az igazán fontos imázsok, amelyeket egy állam saját magáról, illetve a közvetlen környezetében lévő szereplőkről gondol (Boulding, 1959).

A nemzetközi rendszerben a szereplők viselkedése elsősorban a döntéshozatalban nyilvánul meg, amelynek alapja pedig a döntéshozók vélekedései, az általuk alkotott különböző imázsok. Természetesen az eltérő vélekedések miatt ezek az imázsok is komplexek és sokfélék. Egy megközelítés szerint például két kategóriába sorolhatjuk az imázsokat. Az első a hatalmi pozícióban lévő emberek kis csoportja által alkotott imázsok, akik a döntéshozók, akik szövetségeket köthetnek, szerződéseket, megállapodásokat írhatnak alá vagy akár háborúzásról dönthetnek. A másik kategória a hétköznapi emberek által alkotott imázsok, akik igen kis mértékben vagy egyáltalán nem vesznek részt a döntéshozásban, mégis, választóként nagy hatással vannak a meghozott döntésekre és egyúttal a támogatásuk elengedhetetlen a hatalmi pozíciókban lévők számára, akiknek képviselniük kell a tömeget. Épp ezért a demokratikus rezsimekben a nagy tömegek által alkotott imázs fontos befolyásoló, de emellett a hatalmi pozícióban lévőknek megvan a lehetősége, hogy manipulálják a tömegek által alkotott imázsokat.

A későbbiekben foglalkozunk azzal is, hogy milyen fontos imázsokat azonosított eddig a szakirodalom.