Hogyan hat ez az imázsomra? – Imázstípusok

Az imázselmélet alkalmazása lehetővé teszi a viszonyok vizsgálatát a nemzetközi rendszer és politika területén. Az elmélet egyszerre strukturális és funkcionális, mert magyarázza a különféle külső csoportsztereotípiák eredetét és egyúttal azt is, milyen gyakorlati hasznot szolgálnak. Az egyes kialakult imázsok nagy szerepet játszhatnak a nemzetközi viszonyok alakulásában és a stratégiai döntéshozatalban. Nézzük meg milyen tipikus imázsokat említ a szakirodalom.

Az imázselméleti szerzők szerint a világpolitika szereplőiről való ismeretek jól meghatározott, kognitív elemeket tartalmazó sémákba, imázsokba rendeződnek. Ezek elsődleges tartalmát egy másik állam vagy szervezet motivációiról, vezetéséről és legfontosabb tulajdonságairól alkotott elgondolások, vélekedések adják.

Az imázsok lényegében sztereotípiák, integrált mentális modellként, sémaként működnek, leegyszerűsítőek, lehetővé teszik rendszerben vizsgálni és jobban megérteni a világot, gyorsítják a döntéshozatalt (Cottam, 1977). A sztereotípiakutatások leggyakrabban egyoldalúak, míg az imázselmélet kétoldalú, rendszerben vizsgálódik. Az imázsok alapját képező különböző dimenziókat viszonyrendszerben értékeli, hiszen például egy állam egyszerre alkot véleményt magáról és egy másikról is, amikor kijelenti, hogy az erősebb vagy gyengébb nála.

Az egyes imázsok a nemzetközi rendszer szereplői közötti kapcsolatok észlelésének nyomán alakulnak ki. Három olyan fontos dimenzió létezik, amelyek vizsgálata elengedhetetlen a kialakuló imázsok kapcsán, ezek pedig: a relatív hatalom, a relatív kulturális státusz, illetve a célok összeegyeztethetősége (Alexander, Brewer és Herrmann, 1999; Cottam, 1977). Mindegyik dimenzió egy becslést, értékelést fejez ki egy specifikus ingroup-outgroup kapcsolatról, mégpedig az ingroup szemszögéből. Azt tartalmazza, hogy a saját csoporthoz képest a másik relatíve magasabb, alacsonyabb vagy egyenlő szinten áll e. A relatív hatalom dimenziója a politikai, gazdasági és katonai erőforrásbeli különbségekre utal, a relatív kulturális státusz kapcsán pedig talán a legfontosabb, hogy mennyire észlelik az adott kultúrát demokratikusnak, fejlettnek. Végül a célok összeegyeztethetősége tekintetében lehet a viszony versengő vagy együttműködő. A különböző dimenziók kombinációi mentén több tipikus imázsról beszél a szakirodalom, melyek a következők:

Szövetséges

Az imázselmélet pozitív képe. Pozitív cél-összefüggések, hasonló képességek és kulturális státusz jellemzi. Tehát az egyforma célok mellett a saját csoport szemszögéből azonos az észlelt státusz és az erő. A szövetségesnek összehasonlító funkciója van és facilitálja az együttműködést, a kooperációra való hajlandóságot. A szövetséges nem fenyegető, hanem altruista és nagylelkű. Egy szövetséges állam demokratikus, vezetőjét nagyfokú közösségi támogatás jellemzi.

Ellenség

Az ellenség legfőbb jellemzői az azonos erőforrások, az azonos státusz és az ellentétes célok. Az ellenség gonosz, opportunista és öncélú motivációkkal rendelkezik, vezetői hozzáértők és tehetségesek, de egyúttal megbízhatatlanok. Ez a kép fenyegetettséget generál és arra hajlamosít, hogy az észlelő erre támadással vagy legalább elhatárolódással reagáljon.

Barbár

Elsődleges jellemzői az ellentétes célok, az alacsonyabb kulturális státusz és a nagyobb erőforrások. Az aszimmetrikus kapcsolat abból alakul ki, hogy bár a saját nemzet kulturális fölényét észlelik a kép alkotói, egyúttal gyengébb képességeik miatt erőforrásaikat és pozíciójukat fenyegetve érzik a másik nemzet által, potenciális megszállónak látják. Mivel nem lenne értelme egy ilyen erős képességű nemzettel direkt módon szembeszállni és harcolni, ezért az elszigetelődésre való hajlandóság növekszik, így is megakadályozva, hogy a barbár irracionális és érzelmei által vezérelt vezetője bármilyen reakciót provokációnak értelmezzen és destruktív céljainak megfelelően viselkedjen.

Imperialista

Nagyobb hatalom, magasabb kulturális státusz és ellentétes célok jellemzik. A saját nemzet egy imperialista ellen sem veheti fel direkt módon a harcot, csak olyan eszközöket használhat, mint a szabotázs vagy a lázadás. Az imperialista ellenőrző, kizsákmányoló és domináló, arrogáns.

Inkompetens

Ez a kapcsolat szintén aszimmetrikus. A saját nemzetet erősebbnek és magasabb kulturális státuszúnak érzékelik, tehát adott a lehetőség, hogy a saját érdekeinek megfelelően átvegye a kontrollt az inkompetens állam felett, hiszen az sérülékeny, rendezetlen, nem hatékony és nem képes gondoskodni magáról, ezért nagy szüksége van az iránymutatásra és a kormányzásra. A saját nemzet dominanciája ebben az esetben segítségnek minősül és morálisan helyes.

Apai

Ezen kép tanulmányozása a legfrissebb (Capozza et al,2009). Legfőbb jellemzői a célok összeegyeztethetősége, a nem nagyobb kulturális státusz és a nagyobb erőforrások. Ahogyan az apának hatalma van a gyermeke felett és nagyobb erőforrásokkal rendelkezik, nem biztos, hogy egyúttal kulturális státusza is magasabb, de mindezek miatt képes és hajlandó is megvédeni a saját csoport tagjait.

Az imázselmélet tehát nem csak mechanikus módon és külső szempontok szerint magyarázza egy állam vagy nemzetközi szereplő viselkedését, hanem hangsúlyt fektet az államok saját motivációinak és percepcióinak vizsgálatára. Ezáltal hatékony módszerként szolgálhat a nemzetközi viszonyok mélyebb megértéséhez.