Kutya egy világot élünk – gondolhatják joggal négylábú barátaink. Manapság ugyanis – ahogy sok minden másból – a kutyatartásból is divat lett. Ami nem is lenne feltétlenül baj, amennyiben a megfelelő személyhez kerülnének az állatok. Ez azonban nem mindig van így. Gyakori, hogy a gazdi és a kutyus nem tudnak kijönni egymással, s sajnos az is, hogy amint a kiskölyök elkezd cseperedni, alábbhagy a szeretet, s elhanyagolják őt. Miért nem lehet ezt is valamiféle jogosítványhoz kötni? – hangzott el felütésként a jogos kérdés a minapi konferencián, melynek házigazdája, Nyakas Gábor arra tette fel életét, hogy megtanítsa az embereknek, hogyan legyenek a lehető legjobb gazdák. Tudósításunk.
Több száz ember gyűlt össze a Lurdy ház konferenciatermében a minap azért, hogy meghallgathassa Nyakas Gábor kutyaviselkedés-szakértő, kutyatréner Négylábú pszichológia című előadását. A Best Work szervezésében tartott rendezvényen számos titokra fény derült, melyekre végre választ kaphattak a gazdik.
„Egy autót vihetünk rossz szerelőhöz, s ha ő elront valamit, majd egy másik korrigálja, megjavítja. Egy rossz kutyatréner azonban olyan nyomot képes hagyni a kutyákban, melyet a megfelelő szakember sem képes eltüntetni” – kezdte el előadását Nyakas. „Manapság, amikor mindenki vagy fittness edzőként, vagy kutyaoktatóként keresi a kenyerét, különösen át kell gondolnunk, hogy kit választunk.” Ám a jó tréner sem minden. A gazdikban gyakran élnek olyan prekoncepciók a kutyáikkal kapcsolatban, melyek megnehezítik, ellehetetlenítik velük a közös munkát.
Kutyaiskola – játék a kutyának, lecke a gazdinak
Mi a legfontosabb, amikor elkezdünk egy kutyát tanítani? Az, hogy megértsük, mit miért csinálnak. A legtöbb ember azonban kihagyja ezt a lépést. A mi domesztikált kutyusaink legtöbbjének nem volt lehetősége kipróbálni, milyen a szabadban élni. Nem kell megküzdeniük a táplálékszerzésért, hiszen az varázslatos módon minden reggel megjelenik táljukban, s nem kell kivívniuk a tiszteletünket, hiszen már így is ők „anyuci szeme fényei”.
Kutya és gazdája között az tudja a legnagyobb félreértéseket okozni, ha tévesen vagy egyáltalán nem ismerik fel egymás jelzéseit.
„a feleségemmel mindig tudjuk a kutyáink ugatásából, hogy mi történt épp odakint.
A mintázatból ugyanis meg tudjuk mondani, hogy épp ki ért haza, hogy egy macska sétált el a ház előtt vagy egy másik kutya. Sőt, azt is, hogy az adott eb kis- vagy nagytestű.”
Elemi ösztön
A kutyák magatartását alapvetően két dolog befolyásolja: az öröklött ösztönök és a tanult elemek. Hasonlóan az emberekhez, hiszen ott is a genetika és a neveltetés együttesen határozzák meg a későbbi viselkedést.
Az állatok négy alapösztönnel rendelkeznek, melyeknek mindegyike önálló funkcióval bír:
- Szaporodási ösztön: amely magában foglalja a pár megszerzését, az udvarlást, a párzást, s nőstényeknél az utódgondozást is. Manapság kimarad az udvarlás rítusa, s az sem jellemző, hogy a tenyésztő megharcoltatja a kutyákat a nőstény megszerzéséért. Legtöbbször épp, mint az étel, egyszer csak ott terem a nőstény, épp a megfelelő időben.
- Falkaösztön: ez mind közül a legerősebb. Domesztikálás ide vagy oda, a csordaszellem, a csoportba tömörülés vágya máig fellelhető a kutyákban. Csoportban ugyanis – más állatokhoz hasonlóan – nagyobb biztonságban érzik magukat.
- Territoriális ösztön: mely egy adott területhez való ragaszkodást takar. Ez a kutya élőhelye, innen szerzi a táplálékát. Jelenleg azonban az ebeknek be kell érniük a gazdi portájával, mivel a kerítések gátat szabnak a területhódítási szándékuknak.
- Zsákmányszerző ösztön: az egyik legérdekesebb ösztön, mivel ez az egyetlen, amely születés után fejleszthető. Jól példázza az a sokak számára ismerős helyzet, amikor szemünk fényének eldobjuk a labdát, azonban ahelyett, hogy visszahozná nekünk, mozdulatlanul őrzi azt.
Sok idegességtől, félreértéstől kíméljük meg magunkat, ha először átgondoljuk a kutyánk viselkedésének lehetséges okait. A fenti ösztönök ugyanis – habár valamelyest torzultak az idő múlásával –, mindmáig ott élnek a bennük.
Egyik kutya, másik eb
A kutyák tanítása során van, aki a megerősítéses tanulásra esküszik, más kattogtat, kannát ütöget, ne adj isten üvöltözik szegény állattal. A szakember szerint nincsen egy univerzális módszer, amivel bármit megtaníthatunk a kutyáknak, ő is mindig a helyzetet felmérve dönt. Nem csak az állathoz kell passzolnia ugyanis a választott módszernek, hanem a gazdához is. Ezért érdemes minél többet megismerni, elsajátítani közülük, s kreatívan kezelni a teljes tanítási folyamatot.
Arra azonban ügyeljünk, hogy amikor dolgozunk a kutyával, ne legyünk fáradtak, idegesek, mivel ezeket megérzik rajtunk. A negatív hangulatunkat pedig azzal magyarázhatják, hogy nem feleltek meg az elvárásainknak.
Kis lépés egy embernek, nagy lépés a kutyának
Az elsajátítási folyamat során mindvégig kis léptekben kell haladnunk. Csak akkor tehetjük meg a következő lépést, ha az előző már megfelelően rögzült bennük.
„A gazdik gyakran néhány hét tanulás után azt várják, hogy ágyba hozzák nekik a reggelit.”
A helyszínt is fokozatosan változtassuk a kedvencünk körül. Először mindig a saját udvarunkban kezdjük el tanítani, s csak akkor vigyük ki, ha ott már begyakorolta az adott viselkedésmintát. Kezdetben még ilyenkor is csak azokat az útvonalakat használjuk, melyeket a kutya már ismer (tudja, milyen kutyákkal találkozhat útközben, és ki hányt a sarokra a kocsma előtt).
Az előadáson számos módszert megtanulhattuk arra vonatkozóan, hogy hogyan érhetjük el, hogy a kutyánk ne húzzon el bennünket sétáltatáskor, és ne vegyen a szájába semmit, amit a földön talál. A legfontosabb azonban, amit megtanulhattunk az, hogy legyünk megfontoltak, türelmesek velük. Ez szükséges ugyanis a fejlődésük elősegítéséhez.
Vehettük akármilyen csodatenyésztőtől, s használhatunk drágábbnál drágább eszközöket, a fontos úgyis az lesz, hogy kellő időt szánjunk a tanításukra, s támogassuk őket a folyamatban. Nem az a fontos, hogy megtaláljuk a legjobb módszert, a legjobb trénert, hanem, hogy megpróbáljunk a lehető legjobb gazdivá válni.
