„A boldog családok mind hasonlók egymáshoz, minden boldogtalan család a maga módján az.” Az önsegítő könyvekből lassan Dunát lehetne rekeszteni. Épp emiatt sokan egyre szkeptikusabban fogadjuk ezeket, amelyek közül valóban sok csak instant megoldásokat puffogtat, és nem beszél konkrétumokban. Miben mutathat tehát többet egy könyv, amely a hátlapja szerint „nőknek szóló, szókimondó és lényegre törő segítség az önfejlesztéshez”? Könyvajánlónk.
Mennyiben több Andrea Owen könyve, mint egy szokásos önsegítő könyv? A könyvbemutatón Fiala Borcsa, a WMN újságírója és Sudár Györgyi pszichológus, coach beszélgettek Molnár Berta Eleonórával, aki a Magnólia Kiadó képviseletében volt jelen. A beszélgetőpartnerek abban megállapodtak, hogy általában az önsegítő könyvek jó témákat hoznak, és hasznos tanácsokkal látnak el. Viszont Fiala Borcsa szerint némileg hasonlítanak arra, mint amikor Instagramon végigpörgetünk néhány salátás képet, és azt gondoljuk, hogy máris tettünk valamit az egészségünkért. Hiszen a legtöbb esetben csak elolvassuk a könyvet, rájövünk néhány dologra, viszont megoldásokat nem keresünk,
energiát nem fektetünk abba, hogy dolgozzunk is a problémáinkon,
amikre rávilágított az olvasmányunk. Viszont ez a könyv más. Ez nem kecsegtet könnyű megoldásokkal, és nincs benne túlhangsúlyozva az önsegítő könyvekben előtérbe tolt pozitív hozzáállás.
Az előző dolgokkal összefüggésben lehet a könyv azon jellemzője, ami már olvasás előtt, a borító alapján feltűnik nekünk: az őszinte stílus. Ha viszont a kinyitásig is eljutunk, akkor a bevezetőben egyből találkozunk a szerző beszámolójával, amelyben az életében bekövetkezett nagy fordulatról ír. Egy olyan személyes hangvételt üt meg a szerző a saját történetében, amely autentikussá teszi a könyv többi részét. Mind szakmailag, mind emberileg hitelesnek találjuk ez alapján Andrea Owent, és szimpátiánkra is hat.
„A könyvet azoknak a nőknek ajánlom, akik úgy döntöttek, hogy mostantól nagy lángon élik az életet.” Ez az ajánlás azt feltételezi, hogy kifejezetten nőknek íródott a könyv. Újrakezdő nőknek, vagy olyanoknak, akik változtatni szeretnének a jelenlegi életükön. Vajon mennyire kimondottan nőspecifikus, illetve saját személyes problémáit fejtegeti Andrea Owen? Hiszen bár vannak olyan elemek, amelyek általában a boldog emberek jellemzői, mégis mindenki más. Embere válogatja, hogy kinek mi állhat saját boldogságának útjában. Amíg az egyik önmarcangoló típus, addig a másik nem tudja megélni az érzelmeit. Mennyire egyetemesek a könyvben fejtegetett problémák? Lássunk néhány példát a tizennégy rossz szokásból, ami a könyv szerint a boldogságunk útjában áll:
- belső kritikusunk
- elszigetelődés és bujkálás
- végtelenített agyjátszma
- imposztor-szindróma
- maximalizmus
- túlteljesítés
Sudár Györgyi azt hozta fel példának a nemek közötti különbségre, hogy más és más elakadásokkal jelentkeznek be a pszichológushoz. Míg sokszor a férfiak azzal a problémával fordulnak segítőhöz, hogy nem érzik magukat elég sikeresnek, addig a nők inkább azzal, hogy nem merik magukat megmutatni. Ez már magával hozza a szerepelvárásokat. Vajon melyik nemre helyez ellentétesebb feladatokat a társadalom? A férfiakra, akiknek egyszerre kell macsónak és érző szívű apának lenniük? Vagy a nőkre, akik szexistennők és a családot egyben tartó gondoskodó anyatigrisek is egyben? Ez messze menő vitát indíthatna el, és látjuk, hogy a könyv olvasása közben ilyen témák is felvetődhetnek bennünk. Egy kis diskurzus után tehát a bemutatón a beszélgetés résztvevői abban állapodtak meg, hogy a könyvben fejtegetett problémák mindkét nemnél fennállhatnak, csak talán másként jelentkeznek, másként élik meg ugyanazt a nehézséget a férfiak és a nők.
Mint ahogyan a történéseket is másként éljük meg. Saját belső megélésünk nem függ a tényektől. Feltehetjük például magunknak a kérdést, hogy a maximalizmusunk jó-e a számunkra? Hiszen sokszor ez visz minket előre. Ha nem lennénk ilyen céltudatosak, nem akarnánk mindig többet és jobbat kihozni magunkból, akkor talán nem is tartanánk ott az életben, ahol tartunk. Ezeket a
felismeréseket, aha-élményeket hozhat a könyv olvasása.
Megtapasztalhatjuk, hogy ami minket foglalkoztat, amivel mi szembesülünk, az nem az egyéni problémánk. Mások is átélnek hasonló nehézségeket, és ez a „nem vagyok egyedül” érzés megnyugtathat minket. A gyakorlati feladatok a fejezetek végén pedig segítenek elindulni a változás és változtatás útján.
Természetesen a problémáinkat ez a könyv sem oldja meg, és nem helyettesíti azt, amit egy segítő kapcsolat adhat. Hiszen egy segítő elfogadása sokszor beépülhet az énünkbe, és hozzásegíthet minket önmagunk elfogadásához – ami a könyv egyik kulcskérdése. De hát akkor összességében miben is nyújt segítséget a könyv? Abban, hogy hogyan ne érezd magad sz*rul. Abban, hogy tudatosítsd, hogy mik a problémáid, és el tudj indulni ezen gondolatok mentén. És abban, hogy felismerjük a könyv többször is hangoztatott mondatát: nem az van, hogy rosszul csinálunk bármit is, csak az, hogy az élet egyszerűen ilyen.
•••
Amennyiben a könyv elolvasása közben/után szeretné megtapasztalni a segítő kapcsolat erejét, lépjen kapcsolatba pszichológusainkkal, vagy próbálja ki csoportjaink egyikét a terápiás központunkban!
