Hogyan segíthet a pozitív pszichológia az emlődaganatból történő felépülésben? – I. rész: a daganat kialakulásától a diagnózisig

A nők számára a mell a test kitüntetett része; az anyaság, a nőiesség és a szexualitás szimbóluma. Érzékeny testrész, megbetegedése is egyedülálló, ezért specifikus segítséget igényel. A női és a férfi emlőnek egyaránt számos megbetegedése ismert, de mindezek közül kiemelkedő jelentőségű az emlő rosszindulatú daganatos megbetegedése. Mi alapozhatja meg a daganatos betegség kialakulását? Milyen lelki hatásai lehetnek a daganatos betegség diagnózisának? Milyen pszichés reakciók jelenhetnek meg? Cikkünkből kiderül.

A daganatos betegségek aktuális helyzete a világban és hazánkban

Az elmúlt években a prevenciós és diagnosztikai módszerek, valamint a klinikai kezelések fejlődésének köszönhetően emelkedő tendenciát láthatunk a daganatos betegségek túlélőinek számában. A túlélés esélyének emelkedésével egyre inkább növekszik az emlődaganat, mint gyógyítható, hosszú távú túlélést jelentő betegségként való elfogadása, melynek következtében nagyobb hangsúlyt kap a gyógyulás folyamata, a rehabilitáció és az életminőség teljes körű fejlesztése. A daganatos betegek pszichológiai szükségleteinek egyre növekvő és kiterjedtebb felismerése ellenére napjainkban a gyógyítás és rehabilitáció gyakorlatában, a pszichológiai intervenciók tekintetében, még mindig eltéréseket és hiányosságokat láthatunk, világszerte és hazánkban is.

Az elmúlt évekre vonatkozóan megállapíthatjuk, hogy hazánkban is a rosszindulatú daganatok a leggyakoribb halálozási okká váltak.

A magyarországi daganatos megbetegedésekkel kapcsolatos statisztikai adatok szerint, az elmúlt évtizedekben folyamatos emelkedést láthatunk az új daganatos megbetegedések számában, azonban a hazánkban fennálló negatív tendencia világviszonylatban is az élen jár. A teljes lakosságra vonatkozóan 1990-ben a halálozások okát 21%-ban jelentették daganatok, 2018-ban ez az érték 25%-ra emelkedett, a női lakosságon belül pedig 22%-ban jelentették a daganatos megbetegedések a halál okát. A nők esetében az emlőtumor a vezető daganattípus, előfordulása százezer lakosra vonatkozóan a legfrissebb, 2016-os adatok szerint 168,7; míg 2004-ben ez az érték 140,9 volt.

A feltüntetett számadatok és tendenciák jól szemléltetik a daganatos betegségek gyógyításának rendkívüli fontosságát és egyben a benne rejlő akadályokat és kihívásokat is. Világszerte és hazánkban is a daganatos betegségek csoportján belül fokozódó figyelmet láthatunk az emlődaganatos nőbetegek felé, mind a szűrővizsgálatok, a kezelések, a gondozás és a kutatások tekintetében is. E figyelem létfontosságát egyértelműen igazolja az incidenciában évről évre mutatkozó emelkedés.

A daganatos betegség kialakulása – okok és kockázati tényezők

A daganatos betegségek kialakulásának okairól való tudás napjainkban még mindig bizonytalan. Az orvostudomány jelen állása szerint a „rosszindulatú daganatok számos külső és belső hatás következtében, a sejtek DNS-ében bekövetkező változások eredményeként jönnek létre”. A károsító hatással bíró külső tényezők közé soroljuk többek között a karcinogén anyagokat, melyek közvetlenül a sejtek genetikai állományában okoznak sérüléseket, hozzájárulva a rosszindulatú átalakuláshoz

A kutatók a daganatok kialakulásában korábban a külső, azaz fizikai, biológiai és kémiai környezet szerepét vélték meghatározónak.

Azonban az utóbbi évtizedben a tudományos gondolkodásban egy új szemléletmód kialakulásának lehettünk szemtanúi, amely nem más, mint a bio-pszicho-szociális szemlélet.

Az új szemlélet megszületését számos, a tudományos világban megjelent új eredmények inspirálták, mint például a stressz hatásainak alaposabb megismerése Selye János stresszelmélete alapján vagy a központi idegrendszer és az immunrendszer kapcsolatának pontosabb megértése. Ezen új, korszakalkotó tudományos lépéseknek köszönhetően a daganatok kialakulását, lefolyását, tüneteit és következményeit vizsgáló kutatások egyre több figyelmet fordítanak (a biológiai vonatkozásokon túlmenően) a pszichológiai és szociális vonatkozások feltárására.

Az életmód és azon belül az egészségmagatartás minden betegség kialakulásában döntő szerepet játszik, és ez a jelentős hatás a daganatos betegségek keletkezésében is megjelenik. Az egészségmagatartással kapcsolatos kockázati tényezők között első helyen szerepelnek az önkárosító szokások, vagyis a dohányzás, illetve az alkohol- és drogfogyasztás. Mindhárom szertípus rendszeres fogyasztása döntő szereppel bír a daganatok kialakulásában, mivel markánsan hozzájárulnak az immunrendszer gyengüléséhez. Az egészség megőrzésének így károsításának is alappillére a táplálkozás. A daganatkeletkezés és a táplálkozás közötti összefüggésekre vonatkozóan számos kutatás mutatott fel bizonyítékot, sok esetben a túlsúlyra fektetve a hangsúlyt. A táplálkozás az összes szervrendszer működését és az életfunkciókat alapjaiban határozza meg, így jelentős szerepet játszik az ember megfelelő immunműködésének kialakulásában és fenntartásában is.

Az egészséget, mind testi és lelki értelemben, alapjaiban meghatározza az aktív mozgás.

A rendszeres, aktív mozgás az anyagcsere-folyamatokra és immunműködésekre gyakorolt pozitív hatása révén csökkenti a krónikus betegségek kialakulásának kockázatát, beleértve bizonyos daganattípusokat is, mint például az emlő-, vastagbél- és prosztatadaganatot is.

A kialakulás pszichológiai rizikófaktorai

A betegségek pszichológiai kockázati tényezőinek felsorolása esetén valószínűleg elsőként mindenkinek a stressz jutna eszébe – jogosan. A stressz két fő formában kapcsolódik a daganatokhoz és más betegségekhez. Egyrészt mint a betegség kialakulásának biológiai folyamatát befolyásoló tényező, másrészt mint a betegek önbevallásos beszámolóiban szereplő, a daganat kialakulásában szerepet játszó faktor.

A stresszhelyzetek, mint azt Selye János alapvető megállapításai óta tudjuk, rendkívüli mértékben befolyásolják a szervezet valamennyi funkcióját. Az elmélet szerint a stressz a szervezet nem specifikus reakcióját jelenti minden olyan ingerre, amely kibillenti eredeti egyensúlyi állapotából és alkalmazkodásra kényszeríti. Mindemellett úgy is tekinthetünk rá, mint események összefüggő sorozatára, mely egy környezeti ingerrel kezdődik, a stresszorral. A stresszor hatására jelenik meg a stresszválasz, amely minden nem specifikus károsító hatásra a szervezet azonos válaszát jelenti. Stresszhelyzetekben a szervezetünk igyekszik minél inkább helytállni, védekezni és minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy megtartsa saját egységét, egészségét.

Azonban ha ez a stresszhelyzet hosszú időn át elhúzódik, szervezetünk ellenálló képessége egyszer csak kimerül.

Ez a kimerülés fázisa pedig megalapozhatja, felerősítheti a súlyos, krónikus betegségek kialakulását, mely igaz a daganatokra is.

Az érzelmi és hangulati tényezők hatásai

Számos kutatási eredményre alapozva, a depresszió jelenségére évtizedek óta úgy tekintenek, mint a daganatok kialakulásának lehetséges kockázati tényezőjére. Ezt a feltételezést többféle megközelítésű elméletekkel támasztotta alá a tudomány, többek között azzal a teóriával, mely szerint valószínűleg a depresszió fiziológiás útvonalak révén emeli a rák kialakulásának rizikóját. Ezt a teóriát erősíti az az eredmény, miszerint a depresszió csökkenti az immunfunkciókat, és feltehetően megalapozhatja a kortizol, azaz a stressz-szintet befolyásoló hormon termelődésében bekövetkező zavart. Azonban fontos megállapítani, hogy a témában olvasható kutatási eredmények változatosak. Bizonyos eredmények szerint a rák megjelenését depresszív tünetek előzték meg, míg más eredmények szerint nincs kapcsolat a daganatos betegség megjelenése és a depresszió között.

A szorongás szintén egy potenciális rizikófaktor lehet. Kutatási eredmények szerint egy bizonyos ATF3 nevű gén aktiválódik abban az esetben, ha a sejtek stresszes körülményeket érzékelnek, amely gén az immunsejtek hibás működését eredményezheti. A folyamat Következő lépéseiben lehetővé válik a daganatsejtek számára az áttétképzés folyamata, új daganat kialakítása. Emellett számos vizsgálat rámutatott a daganat diagnosztizálása előtt fennálló depresszív és szorongásos tünetek és a daganat megjelenése közötti lehetséges összefüggésekre.

Az emlődaganat pszichés vonatkozásai

A daganat diagnózisa pszichotraumának tekinthető, ennek megkérdőjelezhetetlen jelentőségét felismerve az elmúlt évtizedekben jelentős mennyiségű kutatás fogalmazta meg célkitűzéseként a diagnózis, a betegség megélése és a kezelések pszichológiai vonatkozásainak és következményeinek feltárását. A bio-pszicho-szociális modell betegellátásban megfigyelhető térhódításának köszönhetően, a kutatások egy részének figyelme egyre inkább arra irányul, hogy megállapítsák, vajon az emlőtumor diagnózisa kapcsolatban áll-e specifikus pszichológiai zavarokkal, illetve hogy a diagnózis milyen pszichés folyamatokat, dinamikákat indít el a betegekben.

„Miért velem történik?” – a diagnózisra adott leggyakoribb válaszok

A daganat a köztudatban a legfélelmetesebb betegségek egyike, ezért a szorongás, a düh és az elbizonytalanodás természetes válaszoknak tekinthetők, ennek következtében az alkalmazkodás és a diagnózis integrálása jelentős megpróbáltatást és kihívást jelent a betegek számára. A diagnózis közlését követően a kezdeti domináns reakció a sokk, amely megnyilvánulhat a mentális leblokkolás és a valóságtól való eltávolodás érzéseiben.

A sokk különböző módokon kifejeződhet, egészen a nyílt érzelmi zaklatottságtól az érzelmek teljes leblokkolásáig.

A diagnózis közlését követően a betegeknél megfigyelhető a tagadás (a rájuk irányuló figyelem elkerülése), mint énvédő pszichológiai mechanizmus. E mechanizmus célja minden olyan folyamat lelassítása, melyet a diagnózis magában foglal.

A diagnózist követően a betegek egyharmada klinikailag jelentős mértékű negatív stresszt él meg, pszichésen sebezhetővé válnak. A negatív stresszt úgy képzeljük el, mint érzelmek óriási halmazát, melyben megtalálható a sérülékenység érzése, a szomorúság, a harag, a reménytelenség, a félelem, de akár az egészen a súlyos depresszió és szorongás is megjelenhet. Emellett a félelem és a tagadás a társas kapcsolatokat is beárnyékolhatja: az interakciók csökkenése, a kapcsolatok elhanyagolása is a betegek részéről átélt gyakori reakciók közé tartoznak.

Az emberek életük során feltételezéseket alkotnak a körülöttük lévő világról, az emberiségről és a saját életükről, egészségükről, melyek befolyásolják életük és jövőjük tervezését. A világot egy stabil környezetként szemléljük, ami lehetővé teszi a tervezést, a belátható és befolyásolható jövőt.

A daganat traumatikus hatású diagnózisa az emberek önmagukról, a világról és a jövőről alkotott  legmélyebb és féltve őrzött feltételezéseit képes széttörni,

ezáltal destabilizálva feltételezéseiket és reményeiket a jövőre vonatkozóan.

A daganathoz történő alkalmazkodás megköveteli ezen elképzelések, feltételezések újraértékelését annak érdekében, hogy a beteg képes legyen a daganatot integrálni élettörténetébe, életívébe. Attól függően, hogy a betegség integrálása és értelmezése pozitív vagy negatív irányt vesz, beszélünk poszttraumás zavarokról vagy poszttraumás növekedésről.

Cikkünk folytatásában az emlődaganatos betegek körében a poszttraumás növekedés megéléséről és a pszichológusi munka által nyújtott fejlődési lehetőségekről olvashattok részletekbe menően.