Születésünktől fogva a genetikai adottságainkon túl temérdek behatás ér minket, melyek formálják a személyiségünk alakulását. Többek között ilyen, meglehetősen erős személyiségformáló tényező a sport, illetve a sportolás. Nem véletlen, hogy az élsportolók olyanok, amilyenek, az öröklött személyiségjellemzőiken túl rendkívül erős a sport, az edzések, az edzők vagy akár a folyamatos teljesítménynyomás hatása. Hogyan történik ez pontosan, és hogyan járul hozzá a sport a mindennapi énünk kialakulásához?

Megszületésünktől fogva egészen a halálunkig tart személyiségünk fejlődése. Ez azt jelenti, hogy onnantól, hogy napvilágot lát egy újszülött, minden környezeti tényező, történés és hatás formálja a személyiségét, magában foglalja a fejlődés lehetőségét. A számos fontos hatás mellett, mint a szülők, a család, majd később a kortársak és a barátok, a sportolás is rendkívül nagy befolyással bír az életünkre.

A személyiség

A személyiség fogalmát számos módon értelmezhetjük. Köznapi jelentésében a „persona” szó maszkot vagy álarcot jelent. Megesik, hogy valakiről azt mondjuk, milyen jó a személyisége, ezzel a másokra gyakorolt hatására, illetve egyéniségére célozhatunk. A pszichológia tudománya igyekezett meghatározni a személyiség fogalmát, illetve az azt alkotó belső tényezőket és folyamatokat. Különböző elméletek születtek az évek folyamán, ilyen többek között a pszichoanalitikus, a humanisztikus, vagy a diszpozícionális megközelítés teóriája is, hogy csak párat említsünk. Bár az egyes elméletek sokban különböznek egymástól, néhány közös gondolattal is rendelkeznek. Ilyen például a feltételezés, hogy

a személyiség az egyéniséggel kapcsolatos, időben és helyzetek közötti konzisztens megnyilvánulás jellemzi.

A személyiség valójában egy olyan viselkedésmintázat, ami megkülönböztet bennünket másoktól, s ami bár öröklött tényezőkkel rendelkezik, mégis a környezettel interakcióban fejlődik, alakul és nyilvánul meg. 

Összefoglalva a személyiség egy belső hipotetikus struktúra, mely az élettörténet során alakul ki. A legtöbb helyen Gordon Allport személyiségdefinícióját idézik, integrálandó valamennyi fent felsorolt tényezőt a személyiségre vonatkozóan. Eszerint a személyiség azoknak a pszichofizikai rendszereknek a dinamikus szerveződése az egyénen belül, amelyek meghatározzák a személy környezethez való egyedi alkalmazkodását, illetve a személy jellemző viselkedését és gondolkodását.

A személyiség fejlődése

A fentiekből kifolyólag a személyiség alakulása dinamikus folyamat, mely nagyban meghatározza, hogyan, milyen viselkedéssel alkalmazkodik az egyén a környezetéhez. A környezethez való alkalmazkodás azonban maga után vonja azt, hogy a személy a körülményeknek megfelelően igyekszik viselkedni. Ebből következik, hogy a környezet fontos szerepet játszik a személyiség alakulásában, mind a viselkedésszabályozás, vagy önszabályozás, mind a tanulás és a szocializáció folyamatának során.

Egy gyermek személyiségének fejlődése bonyolult és komplex dolog. Egyrészt öröklött tulajdonságokat hordoz magában, melyek adottak lesznek. Ilyen veleszületett tulajdonság a temperamentum például, mely hatalmas mértékben meghatározza az emberek személyiségét. A veleszületett adottságokon túl azonban

valamennyi környezeti tényező hozzájárul a személyiség fejlődéséhez. 

Fontos a szocializáció folyamata, mely során a gyermek megtanul alkalmazkodni a családi, majd a társadalmi környezetéhez, hogy minél hatékonyabb szereplője lehessen annak. Kezdetben a környezetet a család jelenti, melyhez alkalmazkodnia kell, majd később, ahogy a gyermek az oktatásba, majd onnan is tovább kerül, az őt körülvevő környezet egyre tágul, mely folyamat így egyre nagyobb alkalmazkodást követel meg. 

Amennyiben egy gyermek elkezd sportolni, temérdek új, erősen személyiségformáló hatás éri. Egyrészt az ottani kortársakkal, másrészt pedig az edzővel kerül kapcsolatba. Bár a kortársak hatása is rendkívül lényeges a személy fejlődésében, ha komolyan sportol, az edzője lesz a gyermek sportéletének, vagy akár a mindennapi életének egyik legfontosabb referenciaszemélye, tekintélyszemélye, és nevelője is egyben. 

Ebből kifolyólag mind a végzett sport jellege és intenzitása, mind az edző személyisége és bánásmódja is rendkívül fontos személyiség- és énképformáló hatással lesz a gyermekekre. A sportolással töltött évek alatt kialakul, hogyan gondolkodik a gyermek önmagáról. Ehhez nagyban hozzájárul, hogy edzője hogyan bánik a gyermekkel: mennyit dicséri vagy szidja, hogyan jelez vissza, hogyan javítja ki, mit sugall felé, mitől értékes valaki. Ezek rendkívül fontos dolgok, ugyanis

a sport ahogy emelni és stabilizálni, úgy rombolni is képes az egyén önbizalmát és magabiztosságát.

A sport és a kemény edzések megtanítják a gyerekeket küzdeni és kitartani, de ugyanakkor megtapasztalhatják, milyen örömet lelni a kemény munkában, vagy hogyan tudják kezelni a magas teljesítménnyel járó stresszt.  Attól függően, hogy milyen elvárásokat támasztanak az ifjú sportolók elé, illetve hogyan reagálnak az eredményeikre, kialakul az is, hogy vajon sikert, kihívást kereső vagy pedig kudarckerülő személyekké válnak.

Ez utóbbi azért is nagyon fontos, mert amellett, hogy a két véglet különböző szintű feladatokat vállal és máshogy teljesít, a kudarckerülő sportolók gyakran küzdenek szorongással, korai kiégéssel, vagy ebből fakadó szomatikus tünetekkel. A sportolás nagyban hozzájárul ennek a sémának az alakításához, mely később a személy mindennapi életében is jelen lesz, és meghatározhatja, hogy például a munkavégzés terén hogyan viszonyul a sikerhez és a kudarchoz.

A szocializációnak nagyon fontos része tehát a sportszocializáció, ugyanis a sportolás során is olyan készségeket, értékeket és szabályokat tanulhatunk, amelyeket az élet más területein (például a tanulásban, vagy munkában) is hasznosítani tudunk. A sport megtanítja a gyerekeket az önállóságra, a kitartásra, a szabályok elfogadására és követésére, valamint az erkölcsi iránytű elsajátítására. A sportolás fejleszti az akaraterőt, a monotóniatűrést, a versenyszellemet, mindemellett megtanít győzni, és veszíteni. A sport megtanít küzdeni a céljainkért, megtanít vágyni önmagunk kiteljesítésére. Ha valaki kisgyermekkorában elkezd sportolni, az nagyon jó hatással lehet a fejlődésére. 

Allport, G. W. (1961). Pattern and growth in personality.

Coreia, M. E., Rosado, A., Serpa, S., & Ferreira, V. (2017). Fear of failure in athletes: Gender, age and type of sport differences. Revista iberoamericana de psicología del ejercicio y el deporte, 12(2), 185-193.

Erikson, E. H. (1994). Identity and the life cycle. WW Norton & Company.

Hendry, L. B. (1968). Assessment of personality traits in the coach-swimmer relationship, and a preliminary examination of the father-figure stereotype. Research Quarterly. American Association for Health, Physical Education and Recreation, 39(3), 543-551.

Shiner, R. L. (2000). Linking childhood personality with adaptation: evidence for continuity and change across time into late adolescence. 

És ITT