Újra itt a szeptember, mely szinte egyet jelent az iskolakezdéssel, illetve az egyetemi félév megkezdésével. Ezen időszakban ismét felmerülnek a tanulással kapcsolatos kérdések, melyek fontos részét képezik életünknek az iskolán kívül is. Mind a munkánk során, mind pedig a szabadidőnk részeként sajátítunk el új készségeket. Ennek folyamata felgyorsult és szélesedett, mivel egyre többet, egyre gyorsabban kell tudni. De vajon így, „időszűkében” hogyan lehetünk jobbak a tanulásban? Milyen technikák révén spórolhatunk meg időt, energiát és növelhetjük egyidejűleg hatékonyságunkat is? Cikkünkből kiderül.
Akár manipulációs tevékenységek tanulásról, akár memorizálásról beszélünk, a tanulási folyamatról elmondhatjuk, hogy egyre inkább felgyorsult és szélesedett. Az iskolai tanulást tekintve évről évre úgy tűnik, mintha egyre több feladat tárulna a tanulók elé, egyre több mindenre kell odafigyelniük, egyre több mindent kell megtanulniuk és megérteniük. Hasonlóan ahhoz, ahogyan ezt a munkánk folyamán is legtöbbször elvárják tőlünk, hogy bizonyos készségeket minél gyorsabban, pontosabban és tartósabban el tudjunk sajátítani. Ezen okból kifolyólag, a hatékony tanulás kérdéseivel kapcsolatosan számos elmélet, elképzelés és technika született.
De mennyi időbe is telik akár egy teljesen új készség elsajátítása?
K. Anders Ericsson, a floridai egyetem professzora úgy véli, hogy egy készséget, bizonyos képességet körülbelül tízezer óra gyakorlás után sajátíthatunk el teljes mértékben. Ez a tízezer órás szabály. Habár azt azért, fontos megjegyeznünk, hogy Ericsson főként élsportolókat, zene zseniket, sakkmesterekkel kapcsolatosan végezte vizsgálatait, aminek a végén erre a következtetésre jutott. De mind tudjuk, hogy egyes készségeket úgy is képesek voltunk eddigi életünk során megtanulni egy bizonyos szintig, hogy nem töltöttünk vele tízezer órát. Ez persze abból adódik, hogy Ericsson tízezer órás szabálya főként arra vonatkozik, hogy egy adott készséget szinte világszínvonalúan sajátítsunk el.
MEGTANULHATUNK GITÁROZNI, DE NEM LESZÜNK GITÁRVIRTUÓZOK.
Felvetődik a kérdés, hogy akkor mennyi időbe telik, hogy valamiben jók legyünk, és hogy képesek legyünk egy bizonyos készség megtanulására? Josh Kaufman író, 2013-ban megjelent könyvében (The First 20 Hours: How to Learn Anything . . . Fast!) azt írta, hogy véleménye szerint ahhoz, hogy egy készséget magunkénak tudhassunk, igaz nem világszínvonalúan, elég húsz óra gyakorlás. Azonban elengedhetetlen kiemelnünk, hogy Kaufman négy feltételhez köti ezt a húsz órás fókuszált tanulást:
- Legyünk tisztában azzal, hogy hova akarunk eljutni az adott tanulnivalóval és bontsunk alkotóelemeire, hogy tudjuk, mi kell, ahhoz, hogy elérjük a célunkat! Például, ha gitározni szeretnénk, akkor nem elég csak az akkordokat megtanulnunk, hanem fontos megtanulni, hogy hogyan kell felhúrozni, illetve behangolni egy gitárt, mivel ezek nélkül nem tudunk gyakorolni sem.
- Tanuljunk annyit, hogy ki tudjuk javítani a saját hibáinkat! Sokszor, ha valamilyen tanulnivalóval képbe akarunk kerülni, célszerű, ha négy-öt forrásra is támaszkodunk. Például ha programozást szeretnénk tanulni, akkor ajánlatos egy könyv mellett pár előadást vagy videót is áttekinteni ahhoz, hogy amikor majd mi magunk gyakoroljuk a programozást, észrevegyük és kijavítsuk saját hibáinkat.
- Tüntessük el a gyakorlás előtt álló akadályokat! Igyekezzünk minden olyan zavaró tényezőt kiiktatni a tanulási folyamat alatt, mely elvonhatja figyelmünket a gyakorlásról.
- Gyakoroljunk aktívan, fókuszáltan legalább húsz órát.
Ezen „szabályoknak” főként a manipulációs készségfejlesztéseknél vehetjük hasznát. Felvetődik a kérdés, hogy melyek azok a módszerek, melyek akár az iskolai tanulással kapcsolatos memorizálásnál, esetleg nyelvelsajátításnál hasznosak lehetnek?
Memorizálás
A memorizálással kapcsolatosan számos technika alakult ki, azon az egyéni preferencia alapján, hogy kinek melyik módszer vált be jobban. Ricardo Lieuw On, az amszterdami egyetem professzora szerint, ha egy egyszerű tízszavas memóriatesztet teljesítünk, az eredményünk magasabb lesz, ha a megjegyzendő szót valamelyik testrészünkhöz „kötjük” egy kis történet keretén belül. Gabriel Wyner író szerint például az idegen nyelvek tanulásának tekintetében sokkal könnyebben tanuljuk meg azokat a szavakat, melyeket interakciókhoz, élményekhez tudjuk kötni.
A MEMORIZÁLÁSSAL KAPCSOLATOS MÓDSZEREKNEK KÖZÖS ALAPJA VAN.
Megpróbálják az elraktározandó információkat más egyéb, egyénibb információval összekötni annak érdekében, hogy az elraktározandó információk között különbséget tudjon tenni az agyunk, így téve könnyebbé a visszakeresést és a tanulást. Például ha idegen szavakat szókártyák segítségével tanulunk és a kártya egyik oldalán az idegen szó van, míg a másikon annak jelentése, akkor igazából a jelentésen kívül nem sok dolog különbözteti meg a megtanulandó szavakat. De ha a kártya másik oldalán egy kép van, például a kártya egyik oldalán az idegen szó szerepel, míg a másikon egy kép egy kutyáról, a tanulási teljesítmény hatékonyabb lesz.
Hogyan osszuk be a tanulásra szánt időnket?
A hatékony tanulás alapfeltétele a megfelelő tanulási metódus kiválasztása mellett az, hogy hatékonyan osszuk be a tanulásra szánt időt. A manapság egyik „legdivatosabb” tanulási stratégia, a Pomodoro technika, mely Francesco Cirillo nevéhez fűződik. A módszer végrehajtásához egy kis órát alkalmaznak, mely 25+5 perces blokkokra, „Pomodorokra” tagolja a tanulást. A technika része az is, hogy az egyén az aktív, fókuszált munkavégzéssel vagy tanulással töltött huszonöt percben igyekszik a külső zavaró tényezőket minimalizálni (pl. telefonját a szobán kívül hagyja stb.) és csak az adott feladatnak szentelni a figyelmét ebben a huszonöt percben. Ezt követi egy öt perces szünet, melynek folyamán az egyén az adott feladaton kívül bármire fordíthatja a figyelmét (pl. megnézheti üzeneteit, kimehet mosdóba stb.).
EZ A FÉL ÓRA (25+5 PERC) TESZ KI EGY POMODOROT.
A technikához tartozik még, hogy négy teljesített Pomodoro után az egyén tarthat egy fél órás szünetet. Ezt a folyamatot egészen addig ajánlatos folytatni, míg nem végzünk az adott feladattal, tanulnivalóval. Maga a technika főként két tényezőn alapszik. Az első, hogy az egyén meddig bírja teljes mértékben fenntartani a figyelmi fókuszát annak érdekében, hogy a munkavégzés, a tanulás minél inkább hatékony legyen. Míg a másik tényező, melyre a módszer alapoz, az a tény, hogy agyunk sokkal hatékonyabb, ha ilyesfajta rendszer, „pattern” kialakítása révén szerzünk új ismereteket. A módszer lényegét a következő videóban is megismerhetjük:
https://www.youtube.com/watch?v=RlidoiSrpB0
