A gyász folyamatán végigvezető út hossza egyénenként eltérő: hónapokig, sokaknak évekig is eltarthat. Ez idő alatt mi történik lelkünkkel és testünkkel? Szeretteink elvesztése okozhat-e testi tünetek? Cikkünkből kiderül.
Sigmund Freud a pszichoanalízis elméletének megalkotásával egy új fejezetet indított el a pszichológia tudományában, mely egyben az emberiség fejlődésére is jelentős hatást gyakorolt. Azonban kevesen tudják, hogy a kimagasló hatású pszichoanalízis mellett ő írta le elsőként a gyász elméletét is. Freud a gyászt olyan normál lelki folyamatnak tekintette, amely egy szeretett személy elvesztésekor következik be. Továbbá kiemelte, hogy komoly pszichológiai következményei lehetnek annak, ha a gyászoló személy nem tudja az elhunythoz fűződő érzelmi kötődést idővel felszámolni, ennek következményeként alakulhat ki a melankólia, más néven lehangoltság, elmélyülése esetén depresszió.
Freud óta számtalan terapeuta, kutató és más segítő szakember érdeklődését is felkeltette a gyász folyamatának kutatása, megértése és terápiájának kidolgozása. Többek között kiemelkedő kutatásokat végzett John Bowlby, brit pszichoanalitikus, aki a kötődés elméletének megalkotásával vált ismerté. Többszörösen tanulmányozta azt is, hogy a kötődés minősége és a haláleset körülményei hogyan befolyásolhatják a veszteségre adott érzelmi reakciókat.
Fontos megemlíteni még J. William Worden nevét, aki a kétezres évek elején alkotta meg gyászfolyamat elméletét. Teóriájában a gyászmunka négy különböző típusát írta le, amelyek a következők: a veszteség valódiságának elfogadása érzelmek szintjén, a gyász fájdalmának átdolgozása, amely magában hordozza a düh, bűntudat és szorongás érzését is. További két formája az alkalmazkodás, ahhoz az új élethez, új környezethez, amelyben az elhunyt már nincs jelen, valamint az elhunyt személyének érzelmi újraintegrálása és az életben való továbblépés.
A gyász és a test kapcsolódása
A szeretett személy elvesztését követő érzelmileg megpróbáltató, nehéz időszakban a gyászolók jelentős része számol be testi tünetek megjelenéséről, vagy a már meglévő betegség tüneteinek a felerősödéséről. Jellemzőek lehetnek ebben az időszakban a hullámzóan megjelenő, átmeneti rosszullétek, melyekhez légszomj és fulladásérzés társulhat, az emésztési problémák előfordulása is rendszeres lehet. Továbbá számos kutatás szerint sokan számolnak be arról, hogy gyakran érzik magukat kimerültnek, erőtlennek. A későbbiekben ezen átmeneti testi tünetek állandóvá válhatnak, ami megnöveli az esélyét bizonyos testi betegségek kialakulásának a gyászolók körében, ellentétben a nem gyászolókkal.
A gyász és az egészség kapcsolatát vizsgáló kutatások jelentős része fókuszál a testi és pszichés tünetek, mint például a depresszív és szorongásos tünetek közötti összefüggésekre. A szakirodalomban jelentős azon kutatások száma, melyek az özveggyé vált nők egészségi állapotát vizsgálják a férjük elvesztését követő hónapokban. A kutatók több esetben arra találtak bizonyítékot, hogy
a halálesetet követő hónapokban, közel egy évben a gyászolók többsége testi tüneteket tapasztal, amelyek leggyakrabban az alvászavar, általános kimerültség, étvágytalanság és koncentrációzavar.
Ezek a vizsgálatok további bizonyítékot találtak arra vonatkozóan, hogy a rosszabb egészségi állapotról beszámoló özvegyek esetében a gyászfolyamat elhúzódhat, súlyosabbá válhat és a depresszió kialakulásának az esélye is megnövekedhet.
Több, hazánkban végzett, a magyar lakosság egészségi állapotát vizsgáló országos kutatás eredményei szintén arra engednek következtetni, hogy a gyászoló személyek pszichés és testi tünetei kapcsolatban állnak egymással. A 2005 és 2006 között végzett Hungarostudy Egészség Panel (HEP) elnevezésű országos reprezentatív vizsgálatban résztvevők közül 473 fő veszítette el egy közeli szerettét az elmúlt három évben. A kutatásban felmérésre kerültek a depresszív és szorongásos tünetek, valamint az éjszakai álmok minősége, tartalma. A nem gyászoló résztvevőkhöz hasonlítva,
az egy éve gyászoló személyek jelentősen gyakrabban tartották álmaikat nyomasztónak, olyannyira, hogy azok nappali hangulatukat is befolyásolták
és esetükben a rémálmok is elég gyakran megjelentek.
A kutatók arra vonatkozóan is felmérést végeztek, hogy a hozzátartozójukat elveszítő személyek milyen testi tünetekről számolnak be, és milyen mértékben. A gyászoló személyek egy kérdőív segítségével kellett megadják, hogy tapasztaltak-e olyan testi tüneteket magukon, amelyekkel az emberek leggyakrabban fordulnak háziorvoshoz, gondoljunk például szédülésre, fejfájásra, gyomorpanaszokra, mellkasi fájdalomra. A nem gyászoló személyekhez képest a gyászoló nők és férfiak jelentősen több testi tünetről számoltak be, mindemellett a depresszió és a szorongás is gyakoribb volt esetükben. A kutatók ezen felül azt is kielemezték, hogy a depresszív és szorongásos tünetek fennállása befolyásolja-e a testi tünetek megjelenését. Azt az eredményt találták, hogy
mind a depresszió, mind a szorongás meghatározó előrejelzői a testi tünetek megjelenésének.
Ezen eredmények alapján valószínűsíthetjük, hogy a gyászfolyamat során jelentkező testi és pszichés tünetek kapcsolatban állnak egymással.
Felhasznált irodalom: Susánszky É., Székely A., Szabó G., Szántó Zs., Klinger A., Konkoly Thege B. & Kopp M. (2007). A Hungarostudy Egészség Panel (HEP) felmérés módszertani leírása. Mentálhigiéné és Pszichoszomatika, 8(4), 259-276. Worden J. W. (2009). Grief Counseling and Grief Therapy. A Handbook for the Mental Helath Practitioner. New York, NY: Springer Publishing. Sarungi E., Varga H. (2013). Gyász és egészség. In Csabai M., Pintér J. N. (Eds.), Pszichológia a gyógyításban. (pp. 191-223). Budapest, Oriold és társai.
