Hol a helyem? – Avagy a testvérsor(s)rend hatása a személyiségünkre

Elkényeztetett? Csapatjátékos? Jó tanuló? Alkalmazkodó? Magabiztos? Be tudod azonosítani, vajon melyik tulajdonság hányadik testvérre lehet jellemző? Cikkünk olvasása után valószínűleg már könnyebb dolgod lesz, ugyanis összeszedtük az elsőszülött, a középső és a legkisebb gyermekek fontosabb jellemzőit. Persze a testvérek sorrendje alapján nagy általánosságokat meg lehet állapítani, azonban fontos szem előtt tartani, hogy sok esetben nem egyszerűsíthetjük le ennyire az ember személyiségét. Nem húzhatjuk rá minden elsőszülöttre, hogy jobban szorong, mint a fiatalabb testvérei, nem minden utolsó gyerekből lesz művész, azonban érdekes összefüggéseket és mintázatokat találhatunk a születési sorrendre figyelve.

Társas lényként életünk során megszámlálhatatlan emberrel találkozunk: olyan személyekkel, akik meghatározóak és olyanokkal, akik kevésbé fontosak. Vannak, akik hosszabban, mások rövidebb ideig vannak jelen az életünkben. Folyamatos vagy néha meg-meg szakadó kapcsolatok hálójában élünk. De ha arra keressük a választ, hogy melyik az a kapcsolat, amely a leghosszabban kísér minket végig az életünk során, akkor eljuthatunk a testvérkapcsolatokig. A testvéreink ugyanis általában több ideig vannak jelen az életünkben, mint a szüleink, vagy akár a házastársunk. Velük növünk fel, és szerencsés esetben a felnőttkorunkban is meghatározó szerepet játszanak. Egy családból jövünk, általában közel azonos értékrenddel bírunk, hasonló szokásaink, hagyományaink vannak. De akkor mégis miben különbözünk?

Ugyanazok a szüleik, ugyanazt a nevelést kapták, hogy különbözhetnek mégis ennyire? – kérdezik sokszor az emberek, ha egymástól nagyon eltérő személyiségű testvérekről beszélnek. A válasz nem olyan bonyolult! A szüleink rengeteg változáson, átértékelésen, fejlődésen mentek keresztül a „szülőség” folyamatában. Gondoljunk csak bele, az első gyermek érkezésekor valószínűleg még fogalmuk sem volt róla, mit vállaltak, vagy hogyan is kell gondját viselni egy kisbabának. Rengeteg aggódás, izgulás, félelem kísérhette ezt az időszakot. A gyermek növekedésével párhuzamosan tanultak bele abba, hogyan is kell szülőnek lenni. Éppen ezért lehet, hogy a későbbi gyerekek világrajövetelekor már gyakorlottabban álltak bele a szülői szerepbe, több tapasztalattal rendelkeztek, magabiztosabban képviselték az elképzeléseiket.

De nézzük, melyek azok a nagy általánosságok, amelyek alapján meghatározhatjuk a különböző testvéreket.

Elsőszülött

Meghatározó tényező egy gyermek születése kapcsán, hogy milyen módon várják őt a szülei. Hogyan kezelik a szülést, a születés körüli időszakot? Milyen elvárásokat hoznak? Felkészületlennek érzik-e magukat, félnek vagy esetleg aggódnak? Ideális körülmények esetén az újdonsült szülők az első gyermekük érkezését óriási várakozással, rengeteg előkészülettel, de gyakran nagyfokú bizonytalansággal élik meg. Ezt a bizonytalanságot pedig az első gyermeknek le kell küzdenie.

Az első testvér sokáig nem is első, hanem egyetlen gyermek, éppen ezért a szülők általában rengeteg időt töltenek vele. Amivel csak tudják kiszolgálják, odafigyeléssel és kényeztetéssel veszik körül. Mivel a szülőknek csak ez az egy szem gyermekük van, ezért „belőle kell kihozni a legtöbbet”, tökéletes teljesítményt kell nyújtaniuk szülőként, hogy a gyermekük is tökéletes teljesítményt tudjon nyújtani, ez pedig sokszor teljesítményorientáltsághoz vezet.

Az első gyerekek a szüleik vágyainak kompenzálói, megvalósítói, gyakran kerülnek vezetői pozícióba, lesznek jogászok, orvosok vagy épp politikusok.

Ha nem sikerül megfelelniük ezeknek az elvárásoknak megjelenhet a fogyatékosság érzése, a teljesítményszorongás vagy épp önmaguk leértékelése. Hajlamosak a kritikusságra, mind magukkal, mind másokkal szemben. Általában a kitüntetett szülői figyelem miatt magasabb intelligenciaszinttel rendelkeznek. Motiváltak és becsvágyóak. Jobb koncentrációs készséggel bírnak, precízek és lelkiismeretesek.

Gyakran a kisebb testvéreik példaképeiként tetszelegnek, ami az öröm és büszkeség mellett nagyfokú felelősségérzettel is párosul.

Igyekeznek kitűnni a testvéreik közül, mindent jobban csinálni, mint a kisebbek, de gondoskodóak és támogatóak is tudnak lenni. Előfordul, hogy ők töltik be a híd szerepet a szülők és a testvérek között. Ritkán lehetnek „csak” gyerekek, éppen ezért sokszor hiányzik belőlük a spontaneitás, a játékosság, nehezen lazulnak el, jellemző rájuk az őrlődés. A pihenés, az elengedés és a relaxáció nehezebben mehet nekik.

Trónfosztás

A kistestvér érkezésével az addigi családi szerepek, dinamika jelentősen felborulnak. A szülői hozzáállás is változik, a szorongások csökkennek, a szülők általában feszültségmentesebbek, lazábbak, így a gyermek is kevesebbet fog szorongani. Az elvárások is kevésbé intenzívek a második gyerek felé, nem kell, hogy nagyon okos legyen, de jó, ha legalább olyan okos, mint az idősebb testvére. Az első gyereknek viszont meg kell tanulnia, hogy ő a „nagyobb”, ő az „okosabb” és eszerint is kell viselkednie! Így meg is érkezünk a hasonlítgatás témaköréhez, amely aztán a testvér rivalizációhoz és féltékenységhez vezethet. Előkerülhetnek olyan jelenségek, mint a dominancia, a hatalom, de a törődés, a gondoskodás, az odafigyelés is.

„Szendvics-gyerek”

A középső testvér sem nem a legnagyobb, sem nem a legkisebb, gyakran nem tudja magát sehova besorolni. Éppen ezért nagyon alkalmazkodó, felfelé és lefelé is nyit, sokszor mediátor szerepet tölt be a testvérek között. Jó csapatjátékos, jó barát és házastárs, de gyakran szorong azon, hogy nincs eléggé szeretve, vagy épp nem elég fontos. Könnyebben leválik a családról és könnyebben nyit mások felé. Szeret másoknak segíteni és örül annak, ha mások örülnek.

Érzelmileg stabil és ellenálló, hiszen fontos, hogy se az idősebb, se a fiatalabb testvérei ne tudják kihozni a sodrából.

Gyakran helyezi magát háttérbe és sokszor mondja, hogy „nem gond”. Jellemző lehet, hogy úgy érzi, senki sem figyel rá. Testvérei közül gyakran úgy próbál kitűnni, hogy extrémen öltözködik, extravagáns vagy a többiektől eltérő ruhákat hord, más zenéket hallgat, esetleg extrém sportokat próbál ki. Sokszor használja a humorát érzelmi védőpajzsként.

A legkisebb királyfi

Talán a legtipikusabb kijelentés a legkisebb gyermekekkel kapcsolatban, hogy el vannak kényeztetve. Nemcsak a szülők, hanem a nagyobb testvéreik is körül rajongják őket, sokszorozódik a figyelem és a rájuk fordított idő. Ebből kifolyólag társaságkedvelők és szociálisak. Mivel a szüleik már „kiszorongták” magukat, ezért a legkisebbek sokszor lazábbak az idősebb testvéreiknél, nagyobb fokú szabadságot élnek meg, jellemző rájuk a humor és a kreativitás. Nincsenek feléjük elvárások támasztva, éppen ezért olyanok lehetnek, amilyenek csak szeretnének, azonban ez sokszor motivációhiányhoz vezethet. Az érzelmi intelligenciájuk magasabb, de megjelenhet az érzés, hogy nem veszik őket elég komolyan, vagy nem olyan jók, ügyesek, tehetségesek, mint a testvéreik.

Merész lenne kijelenteni olyan általánosságokat, hogy minden elsőszülött ugyanolyan, vagy, hogy minden középső gyerekre kevesebb idő jut, azonban a testvérek születési sorrendjének felderítése sokat segíthet saját magunk, a másik ember vagy akár a szüleink megismerésében és megértésében.

Ha úgy érzed, hogy szakmai segítségre lenne szükséged a nehézségeiddel való megküzdés során, fordulj bizalommal pszichológusainkhoz.