Valahol a világban ebben a pillanatban is sorban állnak az emberek, hogy borzongjanak egy kicsit. Talán egy rémisztő hullámvasút előtt vagy egy félelmetes horrorfilmen. Emberek milliói látogatnak kísértetházakat vagy vesznek részt szabaduló szoba játékokon. Sokan meghökkentőnek tartják ezt a viselkedést, ennek ellenére a többség mégis élvezi, ha félhet. Mégis mi lehet szórakoztató a félelemben?
A félelem mindig valamilyen lehetséges rossz bekövetkezését jelzi előre, ennek ellenére nem teljesen negatív érzelem. A félelem időnként igazán jól eshet az embereknek. Amikor valamilyen fenyegetés beindítja a félelmi reakciót (fight-or-flight válasz), a szervezetünk felkészül a veszélyre. Olyan vegyi anyagokat bocsájt ki, melyek megváltoztatják agyunk és testünk működését. Az automatikus válasz olyan rendszereket indít be, amelyek hozzásegítenek a túléléshez. Biztosítják az elegendő energiát, miközben távol tartják tőlünk a fájdalmat. Az adott helyzetben nem lényeges rendszereket – mint a kritikus gondolkodás – átmenetileg kikapcsolják. Ez lehetővé teszi, hogy igen rövid idő alatt a lehető leghatékonyabban lépjünk fel a veszéllyel szemben. Energikusnak érezzük magunkat, a fájdalom és más nyomasztó gondolatok pedig kiszorulnak a tudatunkból.
Ez a reakció nagyon hasonlít ahhoz, amit pozitív, felfokozott állapotban tapasztalunk. Izgatottság, boldogság hatására vagy szex közben. A különbség a helyzet kontextusában keresendő. Ha tényleges veszélyben vagyunk, a túlélésre figyelünk, nem a szórakozásra. De ha egy biztonságos helyen indul be a félelmi reakció,
ÁTKAPCSOLHATUNK ÉS ÉLVEZHETJÜK A BORZONGÁS TERMÉSZETES ÖRÖMEIT.
Ezért van az, hogy a hullámvasúton az emberek hol sikoltoznak, hol nevetnek. A testünk már euforikus állapotban van, csak új címkével látjuk el az aktuális tapasztalatot.
Míg a fenyegetettségre adott reakció egyetemes, kutatások azt mutatják, egyénileg változó, hogy miként és milyen mértékben működnek a félelmi reakcióhoz köthető vegyi anyagok. Például Marvin Zuckerman amerikai pszichológus leírta a szenzoros élménykeresés fogalmát, amely egyfajta hajlamot jelent az új, változatos és izgalmas élmények keresésére. A jelenség biológiai hátterét egy bizonyos enzim adja, mely alacsony szintjének következtében a személyek szervezetében kevésbé bomlik le a dopamin, a szerotonin és a noradrenalin. Mindezek az öröm, hangulat és izgalmi állapot kialakításáért felelős neurotranszmitterek. Ez megmagyarázza, hogy egyesek miért keresik jobban az izgalmat, mint mások.
A félelem többet ad a szórakozásnál és az örömérzetnél.
HA OLYAN DOLGOKAT CSINÁLUNK, AMITŐL EGYÉBKÉNT FÉLÜNK, MEGNŐ AZ ÖNBECSÜLÉSÜNK.
Akárcsak bármilyen személyes kihívásnál, amit sikerrel véghez viszünk. Legyen az egy maraton lefutása vagy egy hosszú könyv elolvasása. Ha a végére érünk, ugyanaz az elégedettség-érzés tölt el minket.
Ez akkor is így van, ha tudjuk, hogy nem vagyunk valódi veszélynek kitéve. A racionális feldolgozó rendszerünk tudhatja, hogy zombik, szellemek és vámpírok nem léteznek, de a testünk mást mond. A félelem ezáltal igazinak tűnik. Ezért mikor „túléljük”, az elégedettség érzése is valós.
Végül a félelemnek szociális szempontból is számos előnye van.
ÖSSZEHOZZA AZ EMBEREKET.
Az érzelmi fertőzés következtében, ha látjuk egy barátunkat sikítani vagy nevetni, késztetést érzünk, hogy mi is hasonlóan cselekedjünk. Ez az érzelmek ragályos természetének köszönhető. Úgy érthetjük meg barátaink élményeit, ha mi magunk is létrehozzuk azokat újra. Sőt, az agy azon részei, melyek aktívak, mikor a barátunk sikít, aktívak bennünk is, ha nézzük őt. Ez nemcsak fokozza a saját érzelmeinket, hanem közelebb is érezzük magunkat ahhoz, akivel vagyunk. Félelemkor a közelség érzetét az oxitocin hormon segíti, amely a vészreakció idején szabadul fel.
A félelem erőteljes érzelem. Minden, ami erős reakciót vált ki, az jól tárolódik az emlékezetünkben. Ha a horrorfilm-nézés a barátokkal pozitív élmény volt, megelégedéssel töltött el, akkor újra és újra meg akarjuk ismételni. Továbbá ennek köszönhető, hogy az emberek ismételten fel akarnak ülni egy rémisztő hullámvasútra. Ezáltal igyekeznek elérni az izgalom és a megelégedettség érzését.
