Idegesítő munkatársak nyomában – hogyan éljük túl, ha az agyunkra megy a kollégánk?

A szeptember beköszöntével lassan ismét megtelnek az irodák, az utolsó last minute nyaralásokból is kezdenek visszaszállingózni az emberek. Ilyenkor nem kis nehézséget okoz a lelkünknek, hogy a fürdőruhát blézerre, a nyári magazinokat meg olvasatlan e-mail hegyekre vagyunk kénytelenek lecserélni. Ráadásul ismét egy levegőt kell szívnunk azzal a kedves kollégánkkal, aki rendszeresen az agyunkra megy. Mit tudunk tenni azért, hogy könnyebben tudjuk tolerálni irritáló munkatársainkat? Cikkünkből kiderül.

A munkahely kiváló terepet biztosít arra, hogy a legkülönfélébb emberekkel ismerkedhessünk meg testközelből – hiszen nem vagyunk egyformák. Ha szerencsénk van, akkor olyan kollégákkal kell összezárva lennünk napi 8 órában, akikkel a munkaidő lejárta után is szívesen megiszunk egy kávét vagy egy fröccsöt. De még ha a közvetlen csapatunk minden tagjával jól ki is jövünk, kicsi az esélye annak, hogy ne legyen egy olyan ember se a munkahelyünkön, akitől időnként (vagy mindig) sikítva tudnánk a falra mászni. Mert szinte

minden cégnél akad legalább egy pokolbéli kolléga,

akik a legváltozatosabb embertípusok formájában jelenhetnek meg, és bármennyire is igyekszünk, egyszerűen képtelenek vagyunk megkedvelni őket.

Ott van például a Hercegnő, aki egy nap többet nézi az Instagram postjait, mint a laptopja monitorját. A Tudálékos, akinek mindig, mindenről van véleménye, és természetesen mindent jobban tud, igazából nem is érti, miért nem ő vezeti az egész céget. A Panaszláda, akinek a szájából csak a siralmak záporoznak naphosszat, Körülményes, akinek minden e-mailje és beszélgetése legalább Háború és béke hosszúságú. Említhetjük még az Irritáló Főnököt, aki az esetek nagy százalékában mintha egy teljesen más bolygón létezne, és még akkor is képes felhívni téged, ha éppen temetésen vagy. Klasszikus típusok még a Pletykafészek, a Kétszínű, a Hangulatingadozó, a Nyalizós, a Beszólogató – hosszasan lehetne még folytatni a sort, kinek melyik típussal voltak már „kellemes” tapasztalatai. Az ilyen típusú emberek nemcsak a munkahelyi működésre és légkörre gyakorolnak negatív hatást, hanem

a mi közvetlen érzelmi és fizikai jóllétünket is befolyásolják

azzal, hogy felesleges stresszforrásként vannak jelen az életünkben. De mit tehetünk azért, hogy könnyebben tudjunk létezni a számunkra idegesítő kolléga mellett?

Legyünk felkészültek!

Az idegesítő kollégák egyik jó tulajdonsága, hogy nem szoktak meglepetést okozni: a Panaszláda panaszkodni fog, a Pletykás minden információt világgá kürtöl, a Hercegnő kezében pedig mindig szelfire kész az okostelefonja. Azzal, hogy fejben előre felkészülünk a velük való munkára és végigpörgetjük magukban azokat a dolgokat, amikre számíthatunk tőlük, csökkenteni tudjuk a bennünk fellépő feszültség szintjét.

Nézzünk kicsit magunkba!

Mivel az éremnek két oldala van, érdemes egy kis önvizsgálatot tartanunk és feltennünk a kérdés: miért idegesít minket ennyire az adott kolléga? A többiek számára is irritáló a másik személy viselkedése, vagy csak mi reagáljuk túl? A hasonló típusú emberekkel rendszerint ugyanolyan nehezen jövünk ki? Ha sikerül ezekre a kérdésekre választ találnunk, könnyebben tudjuk értelmezni a saját reakcióinkat, és ez hozzájárulhat ahhoz, hogy toleránsabbak legyünk munkatársunk irányába.

Beszéljünk egymással!

Ha igazán proaktívak és hatékonyak akarunk lenni, akkor a problémánk forrásához megyünk el: próbáljuk meg megtalálni a hangot az idegesítő kollégával. Lehet, hogy ő maga nincs is tudatában annak, hogy a viselkedésével mennyire zavar másokat, de amíg erről nem kap visszajelzést senkitől, nem is tud változtatni rajta. Ilyenkor jó stratégia lehet, ha egyes szám első személyben példálózunk, mivel az ember jellemzően sokkal hamarabb képes belátni más hibáit, mint a saját magáét. A kritikát ugyanis sok esetben támadásnak vélik, akkor is, ha alapvetően egy jó szándékú tanácsnak indult. Nem az a fontos, hogy minek szánjuk a mondandónkat, hanem hogy az ő szemében ez minek hangzik.

Szóljunk a főnöknek!

Bár az iskolában azt tanítják, hogy árulkodni nem szép dolog, ha a helyzet indokolja, igenis be kell vonnunk a felettesünket ebben a kérdésbe. Mielőtt így teszünk, alaposan gondoljuk át a mondandónkat: ne a személyes sérelmeinkre és frusztrációnkra helyezzük a hangsúlyt, hanem arra, hogy a kollégánk viselkedése hogyan befolyásolja a mindennapi munkánkat, a produktivitásunkat és a határidők betartását.