Időperspektíva és szubjektív jóllét kapcsolata – avagy mi a megélt nagyobb boldogság záloga?

Boldogság és jóllét. Ezek nagyon gyakran hallott fogalmak. Első gondolatra nagyon egyszerűnek ítélhetjük meg ezeket, mégis rendkívül komplex, összetett érzelmek. Kinek és mit is jelent valójában a boldogság, a jóllét? Mik azok a folyamatok, amik befolyásolják ezek megélését? Az időhöz való viszonyulásunk miként határozza meg ezeknek az érzelmeknek a szintjét? És mik azok a személyiségjellemzők, amelyek elősegíthetik a boldogság és jóllét megélésének magasabb mivoltát? Cikkünkben ezekre a kérdésekre keressük a válaszokat.

„Az időperspektíva olyan folyamat, amelynek során az egyén automatikusan a múlt, a jelen vagy a jövő pszichológiai időkategóriáiba helyezi személyes élményeit”. Azok a személyek, akik a múlthoz kötődnek, hajlamosak korábbi problémáikon, negatívnak ítélt életeseményeken rágódni, a jelenorientáltak igyekeznek az aktuális helyzetből kihozni a lehető legtöbbet, illetve a jövőorientáltak a konfliktusokat úgy oldják meg, hogy mérlegelik azok kedvező és kedvezőtlen kimenetelét.

Az emberek különböznek abban, hogy hogyan viszonyulnak az időhöz, és ez a hozzáállás erősen befolyásolja a viselkedésük széles skáláját. Az Időperspektíva kérdőívet Zimbardo és Boyd (1999) fejlesztette ki, amely egyszerre méri az egyén szociális, személyes, érzelmi és kognitív faktorait, valamint képet ad az egyén percepciójáról, tetteiről és céljairól is.

Az időperspektíva dimenziói Zimbardo és Boyd (1999) szerint a következők:

1. A múlt szemlélete

A három időperspektíva közül a múlt szemlélete befolyással van arra, miként elemezzük ki a jelen eseményeit, valamint hogy miként tervezzük meg a jövőt. A múltorientált személyek elsősorban a múlt eseményeivel foglalkoznak: gyakrabban emlékeznek vissza rég megtörtént eseményekre, illetve arra, hogy ezekben a helyzetekben miként viselkedtek, milyen döntéseket hoztak, és ezeknek a döntéseknek milyen következményei voltak.

A múltorientált szemléletnél két típusú időperspektívát különítünk el: a múlt negatív és a múlt pozitív perspektívát. A múlt negatív orientációjú embereknél a negatív események újra- és újraélése egy felerősödő gondolati és érzelmi spirált hozhat létre, ami ezáltal negatív színben tünteti fel mind a jelent, mind a jövőt. A múlthoz való hozzáállás alapját olyan megtörtént vagy meg nem történt események képezik, amelyekhez pozitív kiértékelés társult. Előfordulhat, hogy ezek az események rendkívüli nehézségeket jelentettek az adott személy számára, azonban a letisztult emlék pozitív konnotációkat hordoz, ilyen például a kihívásokkal való megküzdés élménye. A múlt pozitív hozzáállás reziliens optimizmust hordoz magában, amely segít pozitívan felfogni és feldolgozni a történteket.

2. A jelen szemlélete

A jelenorientált személyek az itt és mostban élnek, döntéshozataluk az aktuális helyzet feltérképezésén alapul, jellemző rájuk vágyaik, szükségleteik azonnali kielégítése. Könnyen leértékelhetik a jövőt, mivel az számukra bizonytalannak tűnő, ezért nincsenek tekintettel a döntéseik jövőbeni következményeire.

A jelenorientált szemléletnél szintén két típusú időperspektívát különítünk el: a jelen-hedonista és jelen-fatalista felfogásmódot. „A jelen-hedonista a pozitív, örömszerző attitűdöt és rizikóvállalást foglalja magában, az azonnali beteljesülés vágyát a jövőre való tekintet nélkül. A jelen-hedonista időorientáció – amelyben jellemző a hedonista, kockázatvállaló attitűd az idő és az élet irányába –, egy kellemes, jelenre irányuló orientáció, amelyben kevés az aggodalom a következmények miatt. A jelen-fatalisták úgy érzik, hogy életüket olyan erők irányítják, amelyeket nem képesek befolyásolni.” Úgy vélik, hogy akaratukkal nem tudnak semmit sem befolyásolni, és nem éreznek erőt önmagukban a változtatásra.

3. A jövő szemlélete

A jövőorientált egyének a jövőbeli következményeket, az események előnyeit és hátrányait mérlegelve hozzák meg döntéseiket. Az ilyen személyekre a „jövő előtérbe helyezése jellemző, a konkrét célok és elképzelések megvalósítása. A jövőorientálttá váláshoz szükséges, hogy az azonnali örömöktől, a jelenidejű élvezetektől elforduljon az egyén a valószínűségek mérlegelésének irányába”.

Szubjektív jóllét

A szubjektív jóllét azt jelenti, hogy a személy maga ítéli meg, hogy saját sztenderdjeihez képes milyen mértékben érzi magát boldognak. A boldogságot mindig csak az adott személy szemszögéből lehet meghatározni, hiszen mindenkinek más és más a fontos és meghatározó tényező az életében.

A szubjektív jóllétet különböző összetevőkre lehet bontani: a pozitív érzelmek gyakori előfordulása, a negatív érzelmek hiánya, valamint az élettel való általános elégedettség.

„A boldogság nem csupán a pozitív érzelmek megtapasztalásából fakad, hanem a pozitív és a negatív érzelmek érzékeny egyensúlya által teremtődik meg.”

Ebben a kontextusban tehát ha valaki negatív érzelmeket él át, nem feltétlenül jelenti azt, hogy boldogtalan. Viszont az is elképzelhető, hogy valaki nem él át intenzív negatív érzelmeket, de mégsem tekinti magát boldognak. Fontos megemlítenünk, hogy az érzelmek intenzitása, s nem csupán a megélt gyakoriságuk befolyásolja szubjektív jóllétünket.

Időperspektíva és szubjektív jóllét kapcsolata

Boniwell és Zimbardo (2004) kutatásaik során arra a felismerésre bukkantak, hogy annak érdekében, hogy a szubjektív jóllét egy magasabb szintjét elérhessük, az időperspektíva terén kiegyensúlyozottság szükséges. Bevezették a Kiegyensúlyozott Időperspektíva (Balanced Time Perspective) fogalmát, ami statisztikailag közepes vagy magas pontszámot jelent a Pozitív Múlt, Jelen-Hedonista, és Jövő skálákon, valamint alacsony pontszámot a Negatív Múlt és a Jelen-Fatalista skálákon.

Ez a Kiegyensúlyozott Időperspektíva azt jelenti, hogy a személy egyidejűleg tartja fenn a múlt, jelen és jövő perspektíváit, viszont szükség van egy nagyfokú rugalmasságra is, hogy minél könnyebben válthassunk a perspektívák között, és helyzettől függően alkalmazhassuk a legmegfelelőbbet. Ezek alapján a Kiegyensúlyozott Időperspektíva központi szerepet játszik az optimális működés elérésében. „Csak a kiegyensúlyozott időperspektíva vezethet pszichológiai és testi egészséghez, optimális társas működéshez”.

Zimbardo a következőképp írja le a Kiegyensúlyozott Időperspektíván alapuló optimális működést: „Keményen kell dolgozni akkor, amikor egy küldetést végre kell hajtani, viszont ki kell élvezni a pihenést, amikor a munka már elkészült, befejeződött.”

Kutatók úgy tartják, hogy boldogabbak azok az emberek, akikre jellemző a Kiegyensúlyozott Időperspektíva azoknál, akikre nem.

Tehát a Kiegyensúlyozott időperspektíva szorosan kapcsolódik a szubjektív jólléthez.

A Kiegyensúlyozott Időperspektíva a szubjektív jóllét legerősebb előjelzője, és a korábban leírt tényezők mellett pozitív korrelációban áll a pszichológiai igények kielégítésével, az önrendelkezéssel, vitalitással, hála érzésével, amelyek szintén kapcsolatban állnak a szubjektív jólléttel.

Ahogy cikkünkben is olvasható, a Kiegyensúlyozott Időperspektíva felerősíti a szubjektív jóllétet, mivel lehetővé teszi az emberek számára, hogy megfeleljenek az élet különböző időpontokban érkező igényeinek, mivel az ilyen személyek könnyebben tudnak differenciálni aközött, hogy mikor kell elvégezni a munkát a célok elérése érdekében, és mikor kell élvezni az életet.